A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-02 / 147. szám
2004. ÁPRILIS 2. KÖZÉLET A HÍD 5 Hl Antifasiszta küzdelem ma Magyarországon TMJED A RASSZIZMUS? A Holocaust hatvanadik évfordulója alkalmából Hanti Vilmossal, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnökével beszélgettünk a szervezet létrejöttéről, munkájáról és rasszizmus-ellenes tevékenységükről. Fazekas Krisztina- Hogyan jött létre a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége?- Ez a szervezet az európai békével egyidős, 1945 májusában jött létre, és tömörítetté azokat, akik politikai úton vagy fegyveresen szembeszálltak a nácizmussal a második világháború folyamán, és ezzel hozzájárultak, hogy béke legyen. Ez azért nagyon érdekes, mert ismerjük Magyarország helyzetét a háborúban, a hivatalos álláspont az volt, hogy Hitler oldalán kell maradni. A zsidó deportálásban is sok magyar segédlet volt, bár ezt szeretjük elhallgatni. Ezek az emberek ezzel a renddel szálltak szembe vagy a felszabadítók oldalán, vagy önálló akciókban. Például Göncz Árpád Rákosheg)' felszabadításában vett részt. Ez az egyik olyan település, ahol a magyar antifasiszta erők önállóan cselekedtek, és így itt nem kellett közvetlen külföldi katonai segítséget kérni. Mi büszkék vágt unk arra, hogy voltak ilyen emberek, sajnos nem sokan.- A mai világban milyen célkitűzései vannak a szövetségnek?- Tevékenységünk egyre inkább az újfasizmus elleni fellépésre irányul, hiszen látnunk kell, hogy Magyarországon újra és újra felerősödnek ezek az elemek. Szövetségünk egyre több fiatalt fogad tagjai közé, akik már ez ellen lépnek fel.- Valóban ekkora probléma ma Magyarországon az újfasizmus?- Elég ha azt mondom, hogy egy felmérésben kimutatták, hogy a fiatalok körében a huszadik századi legnépszerűbb politikusok között Hitler a hatodik helyen áll. Nagyon sok úgynevezett lopakodó káros értékrend van a társadalomban, például a kirekesztés elfogadása, ami szerintünk azért nagy gond, mert a rasszizmus a fasizmus előszobája. Tehát nekünk a rasszizmus ellen is küzdenünk kell.- Milyen eszközökkel képes ezt megtenni a szövetség?- Szimbólumokra van szükségünk nekünk is. Például szükségesnek látjuk, hogy ápoljuk és megőrizzük a már létező antifasiszta emlékeinket. A gellérthegyi felszabadulási emlékművet, ami tizennégy éve roskadozik, fel kellene újítani, és használni mint szimbólumot a fasizmus elleni fellépés, a béke jelképeként. Kezdeményeztük, hogy az ország felszabadulásának hatvanadik évfordulója alkalmából május 9-e, amikor egész Európa felszabadult, legyen munkaszüneti nap, tehát nemzeti ünnep. Azt is kezdeményeztük, hogy magyar nemzeti ellenállásnak legyen állandó bemutatási helye, hogy a fiatalok előtt példaként álljanak ezeknek a hős embereknek a tettei. Klubokat szervezünk fiataloknak, ahol összejöhetnek, és ezekről a kérdésekről beszélgethetnek. Vannak nagy akcióink, mintegy válaszként azokra a felvonulásokra, amit az újfasiszták rendeznek. Ezen túl alapítottunk egy díjat, a Radnóti Miklós Antirasszista Díjat, amit minden évben a nemzetközi antirasszista nap alkalmából adunk át olyan művészeknek, közéleti szereplőknek, akik sokat tettek a rasszizmus ellen. Ezzel közismert példákat állítunk a társadalom elé: ha szükséges fel kell nyilvánosan is lépni a szélsőségesség ellen. Ha olyan újságcikket látunk, amely hamisan mutatja be a történelmi múltat, akkor ez ellen is fellépünk. De hangsúlyozom, hogy nem csak elutasításról van szó, hanem mi a fiatalokat is a békére, egymás megbecsülésére, az együttműködésre szeretnénk nevelni. A világban nagyon sok olyan probléma van, amit csak közösen lehet kezelni.- Minek köszönhető, hogy a rasszizmus, az újfasizmus fokozódik?- Lehet, hogy meglepő lesz amit mondok, de szerintem nem erősödésről van szó, hanem arról, hogy a szélsőséges elemek 1945 óta mindig jelen voltak és vannak a társadalomban. Kérdés, hogy mennyire engedünk számukra teret. Tehát inkább felszínre kerülésük hullámzásáról beszélhetünk. Ezek Magyarországon szerencsére ma csak csírák, rajtunk múlik, hogy ne engedjük ezeket megerősödni, hogy megismétlődhessék még egyszer az embertelenség. Amikor egyegy sajtóorgánum nagyobb nyilvánosságot ad a jobbszélnek, vagy éppen látjuk, hogy menetelnek az utcán, akkor úgy érezzük, hogy megerősödtek. Akiknél ez rokonszenvet vált ki, azok bátorságot kapva csatlakozhatnak, tehát növekedhet a fasisztoid bázis. Az is növelheti a népszerűségüket ha az embereknek rosszabb az életszínvonala, mert akkor bűnbakot keresnek a védtelenebb népcsoportok között. Keresik azokat, akikre a keserűségüket rá lehet kenni. Persze ennek az alapja a tudatlanság. Ezért fontos a felvilágosító tevékenység, hogy a fiatalok lássák, hogy a rasszizmus, a demagógia hova vezethet. Azért kell küzdenünk, hogy a kirekesztés elutasítása, a demokrácia igénye általános érték, egy többségi kultúra legyen. Az antifasizmus eg)' állandó életérzés, amely késztetést jelent a humanista értékek érvényesítésére, a diktatúra elutasítására, ahogy Ady is biztat bennünket: őrzők vigyázzatok a strázsán! II Manhattani kiállítás magyar kiválóságainkról NOBELDÍJÁSOKFALA A Holocaust 60. évfordulója alkalmából nyílt meg a Bnai Zion Alapítvány székházában a Weinstein Galéria. Elsőként Boros Attila festő és grafikusművész magyar, illetve magyar származású Nobel-díjasokat megörökítő portrékiállítása volt látható a debreceni Koncz Művészeti Galériának köszönhetően. Koncz Sándor galériatulajdonos két éve hordozza szívében azt az ötletet, hogy a magyar Nobel-díjasok képmásait kiállítsa. Az elképzelés megvalósításához jó apropót szolgáltatott Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz. Mint a tulajdonos elmondta, célja ezzel a kiállítással az volt, hogy megmutassa Európának, országunk eddig is már igen sokat tett le az asztalra, így emelt fővel vonulhat be az EU-ba. Eredetileg a kiállítást Írországban akarta megvalósítani, de Amerikából akkora érdeklődés mutatkozott az anyag iránt, hogy így New Yorkba kerültek először a képek a falakra, összesen tizenöt portré: Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richárd, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Milton Friedman, Elie Wiesel, John Charles Polanyi, Oláh György, Harsányi János, Kertész Imre, Carleton D. Gajdusek. A kiállítás akkora népszerűségnek örvendett, hogy vándorkiállítássá nőtte ki magát. így látható lesz Tarsanaban, San Diegoban és Washingtonban, valamint a New Brunswick fesztivál idején a Museum of the American Hungarian Foundation-ben is.Mint Koncz Sándor elmondta, biztos benne, hogy Kertész Imre nem az utolsó magyar Nobel-díjas és számosán fogják még követni, valamint reméli, hogy a kiállítás számára sikerül állandó tulajdonost találni. (FK)
