A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-02 / 147. szám
6 A HÍD Kárpát - medence 2004. ÁPRILIS 2. Röviden Képviselőházi nem AZ AUTONÓMIÁRA Erdély. Nemet mondott a székelyföldi autonómiáról szóló elképzelésre a parlament képviselőháza, amely kedden megszavazta az illetékes szakbizottság elutasító jelentését. Az RMDSZ 27 tagú képviselőházi frakciójának 22 tagja voksolt a jelentés elfogadása ellen, a magyartól eltérő nemzeti kisebbségek csoportjának egyik tagja volt az, aki tartózkodott. A tervezet vitájánál Kovács Csaba, a közigazgatási bizottság titkára szólalt fel, aki a Nagy-Románia Párt heves tiltakozására válaszolva ismertette az RMDSZ parlamenti csoportjának álláspontját: az RMDSZ a visszautasítás ellen szavaz, jelezve "a szövetség programjában szereplő autonómia iránti elkötelezettséget". A képviselő kijelentette: elutasítják azt a hangnemet, amelyet a PRM képviselője engedett meg magának, aki a törvényjavaslat készítőit bűnözőknek és terroristáknak nevezte. Ez a hangnem akkor sem fogadható el, ha a javaslat jogi szempontból kifogásolható — tette hozzá Kovács Csaba. A KMKSZ NYILATKOZATA A VÁLASZTÓJOGI REFORMRÓL Kárpátalja. A KMKSZ elnöksége aggodalmát fejezi ki az ukrán parlament által első olvasatban elfogadott választási törvény miatt. A jogszabálytervezet mind a parlamenti, mind a helyhatósági (megyei, járási tanács) választásokat pártlistás alapokra kívánja helyezni. Ennek értelmében a nemzetiségi kisebbségek elvesztik lehetőségüket a törvényhozó és a helyhatalmi szervekben való képviseletre. A KMKSZ követeli, hogy a választási törvények elfogadásakor biztosítsák a nemzetiségek képviseleti jogait, s teremtsenek törvényi garanciákat arra, hogy a kisebbségek megfelelő képviselethez jussanak mind parlamenti, mind helyhatósági szinten. Félnek' A VAJDASÁGI MAGYAROK Vajdaság. Nehéz Szerbiában a koszovói történtek miatti félelem fokát kimutatni, de a vajdasági Magyar Szó internetes oldalának körkérdésére az olvasók 64 százaléka azt válaszolta, igenis tart attól, hogy az erőszakhullám Vajdaságra is átterjedhet, és veszélyeztetheti a magyar kisebbség tagjait. A lap véleménye szerint ez már jelzi, milyen a közhangulat. A honlapon választ adók 25 százaléka úgy véli, hogy csak részben éri el az erőszakhullám a tartományt, a válaszadók kilenc százaléka gondolja csak úgy, hogy ettől nem kell tartani és 2 százalékuk bizonytalan, tehát a "nem tudom" választ adta. A feszült közhangulatot még a kofliktustérségbe vezérelt NATO-alakulatok számának növekedése sem nyugtatja. SS Erdély: magyarnak lenni Sütő András szülőfalujában ELHALT MAGYARSÁG Magyar iskola hiányában elesnek az oktatási-nevelési támogatástól a mezőségi kisdiákok. A Sütő András szülőfalujaként ismert Pusztakamaráson pedig már negyedik éve, hogy egyáltalán nincs magyar nyelvű oktatás. Ben kő l£vente - Lukács János Nem kaphatnak magyar állami oktatási-nevelési támogatást a mezőségi magyar gyermekek, mert nem tanulnak magyarul az iskolában. Az adott körülmények között a mezőségi, ezen belül a pusztakamarási és a mezőzáhi magyar iskola a református templomban talált menedéket, ahol hetente vallás- és bibliaórák után tanítják magyar betűvetésre tanítványaikat a lelkészek. Pusztakamaráson 2000-ben szűnt meg a magyar nyelvű oktatás. Egyszerűen nem volt annyi gyermek, hogy működtetni lehessen a magyar tagozatot. A 2800 lelkes községben 140 magyar él; a 14 magyar gyermek pedig román osztályokban tanul román nyelven. Csak négy-öt magyar szülő taníttatná anyanyelvén gyermekét a minimális hét helyett, de ezeknek szándéka is kárba vész a lemondó többiek miatt. A száznegyven lelkes magvar közösségből majdnem negyvenen élnek vegyes házasságban. A magyarok legtöbbje könnyen lemond nemzeti öntudatáról, emiatt biztos a beolvadás. Templomban az iskola A legközelebbi magyar tagozat Nagysármáson működik, Pusztakamarástól 20 kilométerre. Amikor 2001 szeptemberében a községbe került, Kulcsár János Levente református lelkész megpróbálta összegyűjteni a gyermekeket, hogy a magyar oktatás újraindulhasson. Még a szomszéd községbe, Mócsra is elment, hogy a magyar szülőket meggyőzze: pályázzanak egy autóbuszra, amellyel ingáztatni tudnák Nagysármásra a magyar gyermekeket. "A szülők nem egyeztek bele ebbe. Jól hallotta, a magyar szülők inkább román iskolába íratják gyermekeiket, mert így látják könnyebbnek a boldogulásukat" - mondja a fiatal lelkész. Aki viszont ingáztatná gyermekét, annak az állattartásból származó jövedelme nem elég. Ilyen körülmények között a gyermekek csak a biblia- és vallásórákon tanulnak magyarul írni-olvasni. A gyülekezetben 2001 ősze óta szolgáló Kulcsár János Levente elmondása szerint ilyenkor, hetente egyszer a magyar nemzet történetének legfőbb mozzanatairól és az irodalomról tart órát a tizennégy gyermeknek. Azt mondja, a gyermekeknek nagyon nehéz megtanulni a kátét, mert keverik a magyar és a román szavakat, illetve betűket, örülni lehet tehát, hogy többszöri gyakorlás után a kátéból feladott részleteket el tudják olvasni, megtanulják, és lassan-lassan meg is értik a gyermekek. Nevek metamorfózisa A mezőségi beolvadás nem újkeletű. A 19. század végén az akkor 270 fős pusztakamarási magyar közösség már kisebbségben élt. Egy 1880-as években feljegyzett adat szerint a 270 magyar mellett 460 románajkú élt Kamaráson, a falubeliek elmondása szerint ritka az a román család, amelyiknek ősei révén ne lenne magyar kötődése. A magyar eredet viszont legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy - különösebb névelemzés nélkül - észrevehető a néveredet. A Sütők némelyikéből Suteu, a Vermesiek közül van, aki Vermesan lett, és az is előfordul, hogy a Kádár családnév Cadarrá alakult át. "Amikor idejöttem, volt olyan magyar gyermek, akitől ha megkérdeztem, bogy hívják, azt válaszolta: Pop Francisc. Nem Papp Ferenc vagy te? De igen, tiszteletes úr, válaszolta, és azóta immár Papp Ferencnek írja a nevét" - magyarázza élményeit a lelkész. Egyetlen kivétel "Az elemit magyarul végezte a kislányom, Hajni, de azután kénytelen volt román osztályban folytatni" - sajnálkozik Molnár Péter nyolcgyermekes családapa. Az ötvenéves pusztakamarási kőműves családjának azt kell beosztania, amit a néhány állaton kívül az egyhektáros termőföld nyújt számukra. Jövedelemkiegészítésként Molnár Péter az egyház földjét is bérbe vette, de így sem engedhetik meg maguknak, hogy Nagysármásra küldjék a gyermekeket magyar iskolába. "Az elsős gyermeket különben sem lehet még ingáztatni, buszjárat kevés van, meg a bérlet is drága volna" - magyarázza a férfi. Az emberek többsége hasonlóképpen elsősorban a szegénység rovására írja azt, hogy kénytelenek lemondani az anyanyelven való tanulásról. Kovács tiszteletes tud olyan esetről, hogy egy novolyi asszony kivette a pusztakamarási iskolából a gyermekét, amikor az otthon is románul kezdett vele beszélni, de ez a kivételesen ritka esetek közé tartozik. "Az asszony képes volt beíratni Nagysármásra a gyermekét, és időjárási viszontagságoktól függetlenül naponta begyalogolni vele az iskoláig négy kilométert, csak azért, hogy a gyermek megtanuljon magyarul írni-oivasni" - ecseteli az esetet a fiatal lelkész. A kivétel azonban csak az általános szabályt erősíti. Levél az "illetékesekhez" Kulcsár János Levente úgy gondolja, talán ha a magy ar iskolába járó diákoknak járó magyar állami támogatásból a pusztakamarásiak is részesülnének, megnövekedne a remény arra, hogy Sütő András szülőfalujában a szülők nagyobb számban kérvényezzék a magyar oktatás újraindítását. Ezért levelet fogalmazott meg az "illetékesekhez", amelyet több helyre is eljuttatott. "Gyermekeim megfogyatkozott csoportja szombatonként hűségesen jön vallásórára, ahol a tábla előtt, mint az iskolában, a templomban, a parókia nagy szobájában tanulnak írni és olvasni magyarul - áll a levélben. - Itt és sok helyen már csak mi, a lelkészek engedjük gyermekeinkhez jönni a szavakat, a templom maradt az iskofa. De ha nem kapunk biztatást, itt néhány év múlva nem lesz, aki magyarul olvassa falunk nagyjait: a nagy szülöttet, Sütő Andrást és Kemény Zsigmondot sem, akinek a pusztakamarási föld nyújtott sírhelyet az örök nyugalomhoz." Beolvadni vagy elvándorolni? Hogy mennyire fontos akár egyetlen ember is, azt a mezőzáhiak esete igazolja. Barát István református lelkész elmondja, hogy tavaly őszszel a faluból elméletileg öt, a Záhon működő gyermekotthonból pedig további öt magyar gyermeket írathattak volna a szülők a magyar első osztályba, gyakorlatilag azonban két gyermek szülei maradtak elhatározásuk mellett. "Prédikációimban, személyes beszélgetéseken próbáltam érvekkel meggyőzni a magyar szülőket, hogy adják magyar iskolába a gyermekeket, indítsuk újra a magyar oktatást, de mégsem jutottam eredményre. Elmentem a gyermekotthonba, hogy öszszeírjam a magyar gyermekeket, ott azt válaszolták, hogy egyetlen magyar sincs a kicsik között, holott biztos forrásokból tudom, hogy legkevesebb öt magyar gyermeket gondoznak a záhi otthonban" - mondja Barát tiszteletes. A 3600 lelkes községben 250 magyar él, azaz a lakosság 7 százaléka. Mezőzáhon a bajok forrása, hogy még 2003 őszéig (a teljes megszűnésig) is csak IIV. osztályos magyar oktatás működött, így a szülők eleve román tannyelvű óvodába, majd iskolába íratták kicsinyeiket. A legközelebbi magyar szórványközpont, ahol a gyermekek számára az anyanyelvű tanulás mellett az ellátás is biztosított, a 35 kilométerre levő Marosbogáton működik. A kicsiket azonban még nem adják ide a szülők, ennek hatásaként - és mert az utcán is több a románajkú gyermek - a magyar gyermekek is románul beszélgetnek egymás között. Mezőzáhon azt tartják sovány vigasznak, hogy a községből Marosvásárhelyre, Marosludasra avagy Kolozsvárra költöző magyar családok legalább magyar iskolába adhatják gyermekeiket. Akárcsak a Magyarországra telepedők. (kr)
