A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-02-27 / 142. szám

2004. FEBRUÁR 27. Kultúra A HÍD 11 H Legyező őfensége I. Ferenc Józseftől FURCSA FARSANGOK Furcsa farsangok zajlanak ma Magyarországon. Túlságosan mutatványosak. A Magyar Állami Operabázban szombaton estétől vasárnap késő hajnalig tartott az operabál s olyan szervezéssel, olyan rendezéssel készítették elő, mintha e dalszín­házunkat még mindig Magyar Királyi Operaháznak neveznénk. Pedig hol vagyunk már attól...Írisz csak a területünket számítva, csupán harmad akkora ország operai kultúráját fémjelzi az Andrássy úti intézmény. Persze, amíg egy vékony létszámú, ám vastag erszényú réteg van a bonban, addig, rongyrázás is van, ahogy a pór nép szava­­járásában a kivagyiságot fogalmazzák, manapság már nem kevés epével. Lássuk azonban a számokat, adato­kat, méreteket: Hetvennyolc ifjú pár vonult be, kart­­karba öltve, hogy elejtse a nyitótán­cot, Weber muzsikájára. Az immár kilencedik alkalommal megrende­zett bálban a nagyestélyiben illetve frakkban, szmokingban megjelenő társaság birtokba vehette az erre az alkalomra megemelt nézőteret és színpadot is. Néhány szám: huszon­öt-ezer vendég érkezett, s őket nyolcvanhat tagú szimfonikus zene­kar szórakoztatta, kétszáz hostess, s mellettük ezerötszáz főnyi személy­zet fogadta, s harminc-ezer szál vi­rág gyönyörködtette. A táncban el­fáradt hölgyeket, urakat bőséges ételválaszték, mennyei ízek várták.- Első fogásként: sós falatok pezs­gőben, - kezdte a büféasztalról szóló jelentést Baaráti Ákos, az operabál ügyvezető igazgatója, majd mély le­­legzetett vett, hogy elég levegője le­gyen a hosszú választékot felsorolni - Libamájas gallér, lazacos három­szög, szardellás virág, Sonkás csiga, gombás holdacska, kapros túrós párna, illetve füstölt sajtos rudacskába tekert hasé. Második fogás: szürke és lazacka­viár fürjtojással, hideg kapros szardella Előadás: A kettévágott falu A Magyar Amerikai Kongresszusi Kapcsola­tok Központja (CHACR) és a Széchenyi Ist­ván Társaság szervezésében kerül sor Nagy Sándor (CHACR elnök) "Szeknenc a kettévá­gott falu" című előadására. Szelmenc az ukrán, szlovák és magyar határvo­nalak kereszteződésénél fekszik. Á nagyobb­részt magyar lakosú település Trianon után ju­tott szlovák közigazgatás alá. A második világ­háború végén a szovjetek dótkerítéssel vágták ketté a falut, amelynek most így most egyik fe­le Szlovákiához, a másik fele pedig Ukrajnához tartozik. A kerítés nemcsak épületeket, földe­ket vágott ketté: az embereket is elszakította egymástól... A Magyar .Amerikai Kongresszusi Kapcsola­tok Központja amerikai lobbiharcot indított a falu megmentésére. A megtett lépésekről, a várható sikerekről szól ez az érdekfeszítő elő­adás. Várjuk Önöket csütörtökön, február 26- án este 7 órától a Magyar Házban (213 East 82nd Street, New York, NY 10028). Bővebb információk: 917-597-1765. rajnai lazacrózsával, mártással illetve sajtgolyóval, és sokféle salátával. Sápadt arcú, örök magyar forradal­márok, elő ne vegyétek a géppisztolyt! Majd... egy szer... Nektek is... talán... Na, folytassuk az illő báli tudósítás ha­gyományos rendjét. A kilencedik pesti operabál díszvendége Katarina Witt né­met jégkirálynő volt. No most az olvasó vegyen mély lélegzetet, hát még ha né­mi kanyarral innét New Yorkból küldik neki haza A híd-at, miként az már egy­re gyakoribb! Nos a belépő jegy 200, il­letve 800 euróba került. Ez az ötödik fejszámolás után is bizony koponyán­ként 50 ezer illetve 200 ezer forint. Hát... erről ennyit! Farsangi bált rendeztek a Nemzeti Múzeum mögött is, a budapesti Andrássy Gyula Német Egyetemen. Itt viszont semmi ok a felháborodásra, hi­szen még azok is abbahagyták a kezdeti hónapok fanyar megjegyzéseit, akik ki­fogásolták, hogy egy ilyen patinás ma­gyar név hogyan került egy német egyetem homlokzatára. Épp a nemzet­köziség jegyében, mert Andrássy Gyu­la gróf az egykori Osztrák-magyar Mo­narchia külügyminisztere volt, s nem is akármilyen külügyér. Bárha... no, hagyjuk a célzásokat. Hiszen most bál volt, fényes, jókedvű, mert e mögött az egyetem mögött ott áll a teljes német kultúra a teljes német gazdasággal. Az itteni báli eleganciát és pénzköltést nem kell s nem is lehet a hazai szegényekkel összehasonlítani: mögöttük olyan or­szág áll, amelyikben nem voltak fél év­századig tartó hazug ideiglenességgel Tankos Szergejék. Ez az egyetem, ez a farsangi bál anyagi ellátással rendelke­zik, az elegancia, a bőség náluk nem rongy rázás, hanem természetes. Majd, talán a mi gyerekeinknek is.. .egyszer... talán... a lenini emlékek elmúlásával.., végre... Az persze feledhetetlen báli emlék, hogy az idei legyezőparádéban feleltek egy eredeti őfelsége I. Ferenc József csá­szár és király kézjegyével ellátott, tőle kapott ajándék legyezőt is. Nosza a röhö­gésre örökké kész pestiek megrendezték a legyezőkről szóló viccek versenyért. Íme a győztes vicc: egy angol, egy fran­cia és egy orosz katona versenyeznek, hogy kinek van a legeredetibb feliratú zsebórája. Az angolén ott áll a felirat arany betűkkel: "John-nak a legnagysze­rűbb férjnek". Aláírás: Mary, a világ leg­boldogabb felesége. A francia platina zsebóráján viszont: "A Te ágyad ne­kem a mennyország." Alá­írás: Cathrine. Mégis a ruszki szoldát nyeri a ver­senyt, mert ő a II. világhá­borúban Bécsből hozta ha­za ezt a feliratú, gyémánt­­berakásos zsebórát:" Emlé­kül Anasztázia grófnőnek az együtt töltött éjszaká­kért". Aláírás: I. Ferenc Jó­zsef. Hát... Abba is hagyom ezt az epés, sőt, csupa kiponto­zott szöveget, amit firkász körökben üzengetős stílus­nak neveznek, mert ugye a kipontozott részből kell az olvasóknak kitalálni, hogy »ki, kit és hová küldene'el a legszívesebben, meg hogy milyen mélyre. Mert a múlt héten volt az egyáltalán nem elegáns, de nagyon híres, ám nyers piálós, őserejű paraszti­­an erotikus mohácsi busójárás is. A már rég ideszakadt vagy már ide­­kint született magyaroknak hadd ad­junk némi busóügyi tájékoztatást. A tö­­rökdúlás idején, amikor a mohácsiak már megelégelték a váratlanul rendsze­resen rájuk rohanó török lovas rabló hordákat, kifaragtak sokféle vérfagyasz­tó képű faálarcát. Ha váratlan megje­lentek a janicsár rablók, csak felhúzták a fejükre a rémálarcokat, meg magukra öltötték a szőrös birkabőr subákat. Mire a szegény janicsárok, akik persze abban a sok csatázásban nem tanultak egy csepp racionalitás-elméletet sem, az ijedtségtől elkékült szájszéllel vágtáztak jó száz mérföldet, s már lovaglás közben egészen biztosan tudták, hogy estére bi­zony alsóneműt kell mosni. Na hát ezt A Magyar Köztársaság Főkonzulátusa Dr. Horváth Gábor főkonzul Horváth Lonkai Gabriella A Bunyik Entertainment és a Film Society of Lincoln Center közreműködésével . meghívja Önt a Erkel Ferenc: Bánk Bán operafilm new york-i bemutatóelőadására. Nyitóbeszédet mond: Dr. Horváth Gábor főkonzul Csaba Káéi konzul Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr Csütörtök, 2004. március 11. 6.00 pm (első vetítés) 8.30 pm (második vetítés) Waiter Reade Theater 165 West 65th Street, Plaza Level, New York City, New York, 10023 A .$ 10 ellenértékű, belépője­gyeket a WRT pénztárainál válthatják ki. ünneplik minden farsangkor a mohácsi népek. Még néhány intelem Mohácshoz: a jobb busó legény busó felvonuláskor ki­zárólag barackpálinkával csordultig töl­tött bütyköst hord magánál. A jobb bu­só leány is. A leányzó, de még a vérme­­sebb hajlamú busó asszony is, ha tudja a tisztességet, egészen lazára köti a bu­­gyogója perdíjét, ne kell­jen már sokat veszkölőd­­ni vele a vágytól remegő kezű busólegénynek. Úgy a buli vége fele, amikor már senki sincs észnél. Bár az egész farsangi busójárás nagyon ara­nyos, a műfajelmélet szerint tisztára komikus. Előfordulnak azonban tragikus árnyalatok is. Például ha a legény nagy indulattal letépi az álar­cot a busó leányzóról, hadd lássa már, mennyi­re hamvas-szép az orcája, ám villámcsa­pásként éri a realitás: ez a nő rondább mint az álarc! Erre mondják, hogy a közeli Mecsek hegység szénbányáiban egy szál munkaerőre sincs szükség, mert ha odalent a szén meglátja ezt a nőt, hát ijedtében magától feljön az ak­nából. Máskülönben akinek még hátra van, hát jó farsangot kívánunk.

Next

/
Thumbnails
Contents