A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-06 / 139. szám
2004. FEBRUÁR 6. Gyerekeknek A HÍD 21 ILLYÉS GYULA Hetvenhét magyar népmese A rest macska Volt egyszer egy szegény legény. Ehhez a szegény legényhez férjhez ment egy gazdag lány. Hanem mindjárt a lakodalmas asztalnál a leány kikötötte, hogy ő ugyan semmit sem dolgozik. Úgyis van elég, amiből megéljenek. De ez még nem volt elég. Még azt is megfogadtatta a legénnyel, hogy soha meg nem veri. Jól van. A szegény legény mindenbe beleegyezett. O maga járt erdőre, mezőre. Dolgozott, kínlódott, hullatta véres verejtékét, az ifiasszony pedig otthon ült. Mikor nem ült, járta a falut, bekukkantott ide is, oda is. Tereferélt a többi asszonnyal. Teltek, múltak a napok. Elteltek hetek, hónapok. Hallgatott a szegény le\ I gény, nem verte meg a feleségét. Hanem egyszer mégiscsak megsokallotta a felesége restségét, s reggel, mikor kiment a mezőre, azt mondta a macskának:- Hallod-e, te macska, amíg én a mezőn járok, szépen kiseperd a házat, főzz vacsorát, még egy orsó fonalat is fonj, mert különben úgy megverlek, hogy halálod napjáig megemlegeted. Hallja az asszony ezt a beszédet, nem szól semmit, csak gondolja magában: jaj, jaj, az én uram bizonyosan megbolondult. Hogy a macska hallotta-e, nem-e, amit a gazdája mondott, azt bizony én nem tudom, de azt éppen úgy láttam, mint ma, hogy ott feküdt a suton, csöndesen szundikált, s rá sem nézett a gazdájára.- Hát aztán, úgy legyen - mondja ismét a gazda -, dolgozz macska, mert különben, így, meg úgy! De már ezt az asszony sem állotta meg szó nélkül. Mondta:- O, hallá-e, ugyan bizony, mit beszél ilyen bolondságokat, hiszen ez a macska nem érti kelmed beszédit!- De így, de úgy - pattogott a gazda - , akár érti, akár nem, megtegye, amit parancsolok, mert nekem nincs más, akinek parancsoljak. Azzal elment a gazda, az asszony otthon maradt, a macska pedig szundikált tovább. Egyszer, úgy délfelé, mondja az aszszony a macskának:- Dolgozz, macska, mert megver az uram! De bizony a macska meg sem mozdult.- Hát jól van - gondolta magában -, téged vernek meg, nem engem. - S azzal elment hazulról, bekukkantott ide is, oda is, s este volt, mire hazakerült. Bezzeg, hogy a macska sem a házat ki nem söpörte, sem a vacsorát meg nem főzte, sem egy orsó fonalat nem font. Jő haza a gazda, látja, hogy a macska nem dolgozott semmit.- Hej, uramteremtőm! - mérgelődik, fogja a macskát, ráköti a felesége hátára, elő a szíjostort, s ütni kezdi amúgy magyarosan. Nyávogott a macska keservesen, sírt, bőgött az asszony még keservesebben. Összetetté kezét, s úgy könyörgött az urának:- Ö, lelkem uram, jámbor uram, ne bántsa többet a macskát, hiszen az nem«», tud dolgozni.- Nem-e - kiabált a gazda -, hát akkoi megfogadod-e, hogy dolgozol helyette?- Dolgozom, dolgozom - fogadkozott az asszony -, csak ne üsse többet a macskát. De az asszony egyet gondolt, hazaszaladt az apja házához, s nagy sírva elpanaszolta, hogy az ura milyen cudarul megverte a macskát az ő hátán. Elmondja azt is, hogy mit fogadott. Azt mondja az apja:- Bizony, ha megfogadtad, édes leányom, hogy dolgozol a macska helyett, csak dolgozzál is, mert különben a macska holnap is megverődik. Azzal elkergette a leányát, hogy menjen haza isten hírével az urához, ott van az ő helye. Hanem, úgy látszik, hogy a verés nem fogott még az asszonyon, mert másnap megint minden dolgot a macskára hagyott. Az igaz, hogy az ura, amikor elment, most is a macskának hagyta meg : dolgozz, macska, mert különben rútul jársz. Hazajön este a gazda, hát megint semmit sem dolgozott a macska. Bizony, ha nem dolgozott, fel is kötötte az asszony hátára, s úgy elverte a szíjostorral, hogy szegény macska nagy kínjában a körmét is belevájta az asszony hátába. Futott az asszony panaszra az apjához, de az apja meg sem hallgatta, úgy kergette vissza. Harmadnap reggel mondja ismét a gazda a macskának:- No, macska, kiseperd a házat, megfőzd a vacsorát, egy orsó fonalat is fonj, mert különben ma is megverődsz. Úgy látszik, a macska most már értette a gazda beszédét, mert ahogy meghallotta a hangját, ijedtében mindjárt kiszaladt a házból. t Tüdőm? Mik a menhirek? Sorba rakott, óriási kőtömbökből \ készült őskori építmények, ame%s ». lyek az égtájak és utak jelölésére szolgáltak. Britanni' ában, Franciaországban és Szardínián találhatók. Nagy Johanna Hintaló Mi a hang? nnk ? Hogyan hallunk Amikor a levegő rezeg, vagyis nagyon gyorsan ide-oda mozog, hang keletkezik. Ezek a láthatatlan rezgések, melyeket hanghullámoknak nevezünk, szétterjednek a levegőben. A fülünkben egy hártya van, amely úgy működik, mint egy dob. Ezért nevezik dobhártyának. Amikor hanghullámok érik, rezegni kezd. Ugorj fel, itt a ló! Ez nem rúg, hintaló, nem eszik, az a jó, nem iszik, fajankó. Bíztasd csak: gyí, te ló! Gyí, te ló! Visz a ló, ez a szép hintaló. Miért festette képeit ősember? tlil #jplI : ősembert a létfenntartás vezette a művészetre. A rajznak, festménynek varázslatos erőt tulajdonított. Úgy képzelte, ha lerajzolja a bölényt, ezáltal mintegy hatalmába keríti, s mire a vadászaton szembekerül vele, könnyen legyőzheti. De még inkább, ha az állat testébe nyilakat is rajzol, általuk mintegy előre elejtve a zsákmányt. Csoóri Sándor Csodakutya Ha hiszitek, ha nem is, volt egy kutyám nekem is, piros volt az orra, lapulevél nagy füle lelógott a porba. Csoda egy kutya volt: Holdsugáron lovagolt, s csillagfejű csikókat terelt udvaromba. Csodálkoztok? Elhiszem. Nem láthatta senki sem. Fénykép sincsen róla. Én is csak egyszer láttam, úgy álmodtam róla. 5 Találós kérdések Pici, fehér apró szemek, vízben mindig növekszenek. Néha tejben megfíirödnek, gyerekeknek így ízlenek. (SZI}|) Kicsi fején nagy kalap. Kuporog a fa alatt. (VÍMO0) Négy lába van, mégse jár, ráülhetsz, nem kiabál. (M l'/.g) No, de nem is kellett, hogy dolgozzék. Elvégzett az ifiasszony helyette mindent. Kisöpörte a házat, vizet hozott a kútról, tüzet tett, fölvetette a konyhát, s főzött olyan vacsorát, hogy akárki megnyalhatta volna utána a száját. Aközben tele is font nem egy orsót, hanem hármat. Az ám! Azért lett olyan serény egyszerre, mert sajnálta a szegény macskát, sajnálta erősen. Ugye, ti is úgy gondoljátok, hogy a macskát sajnálta, s nem a maga hátát? Már akár így, akár úgy, mire a gazda hazajött, meg volt az asztal terítve. Párolgóit a jó meleg étel. Leültek mindketten az asztalhoz. Ettek-ittak, jókedvük kerekedett. Úgy bizony, a macska többet nem verődött meg, s az ifiasszonyból olyan gazdasszony lett, hogy nem volt párja hét puszta határban. Aki nem hiszi, járjon utána. VÉGE 1 f I; V Fotósmunkát, * \ videotape- I fordítást vaui
