A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-06 / 139. szám
gSMnHBBBNRBSHSfiHSBRBMB wmimmtimmmmmmuMmmmmb wmmmmmmmm&M 22 A HÍD Magazin 2004. FEBRUAR 6. Interjú M. Kovács László énekes-billentyűssel ESDULJONABANZÁf Február 21-én újságunk szervezésében kerül sorra az Év Farsangi Bulija. A mulatság egyik meghívottjával, M. Kovács László énekes-billentyűssel beszélgettünk otthonában zenei-pályájáról, múltról, jelenről és jövőről. Beszélj nekünk egy kicsit a múltról. Mikor és hol kezdted zenei TANULMÁNYAIDAT, MELYEK VOLTAK AZ ELSÓ ZENEI ÉLMÉNYEID? Debrecenben születtem, és mint akkoriban nagyon sok gyerek, én is hat éves koromtól zenei előkészítőbe jártam. Azonkívül, hogy belémnevelték a zene szeretetét, megtanították számomra a zene alapjait - ezt természetesen a Kodály módszer alapján. A második év végén kellett hangszert választani, én a gitárt választottam, mint nagyon sok Beatles-rajongó. No de itt jött a bökkenő. Abban az időben nem volt a debreceni Zeneiskolában gitároktatás. Nagyon elszomorodva úgy éreztem, eljött a világvége, és már azt fontolgattam, abbahagyom a zenei tanulmányokat és átnyergelek a sportra, amikor az egyik osztálytársam rábeszéléssel az Ütő tanszakra invitált. Nagyon megtetszett, amit ott láttam, már csak egyetlen akadálya volt annalp hogy elkezdjem a tanulást: édesanyámat rá kellett bírjam az évi 300 forintos tandíj fizetésére... Szépen magamra zártam a vécéajtót és addig bömböltem, míg végre édesanyám is áldását adta. így lettem én "dobos". Klasszikus zenét tanultam, a dobolás mellett kötelező volt a zongora tanulását is megkezdenem, és a nagyon komoly szolfézsoktatásból is kivettem a részem. Az első zenekari élményeimet az Úttörő fúvószenekarok jelentették. Játszottam a debreceni és később a balmazújvárosi Úttörő fúvószenekarban is... Ez utóbbi sok sok éven keresztül Magyarország legjobb ifjúsági zenekarának számított és én ott játszottam köztük a Zánkai, Csillebérc-i úttörő táborokban, több ízben a híres debreceni Virágkarneválon, a hortobágyi lovasnapokon, de eljutottunk és nagyon nagy sikerünk volt az akkori Kelet-Berlinbenis. Nem csak mint dobos játszottam, hanem később megtanultam az összes rézfúvós hangszeren, először kürtön, trombitán, majd később jött a tenor, a pózán és a fúvószenekarokban nélkülözhetetlen basszushangszer, a tuba is. Mivel sok hangszeren játszottam már nagyon fiatalon, úgy döntöttem, zeneszerző leszek - megkezdtem zenei tanulmányaimat a debreceni zenei Gimnázium zeneszerzés tanszakán. Ml VOLT MÉGIS A DÖNTŐ, HOGY KÉSŐBBIEKBEN ÁTNYERGELTÉL A KLASZSZIKUS ZENÉRŐL A KÖNNYŰZENE VILÁGÁBA - HOGY EMLÉKSZEL VISSZA ELSÓ KÖNNYŰZENEI FELLÉPÉSEIDRE? A döntő talán az volt, hogy állandóan rádiót hallgattunk, délután kettőtől a kívánság műsort és akkoriban többnyire a tánczene volt az, ami minden fiatal számára valamiféle iránytűnek számított, a másságot fejezte ki az akkori rendszerrel szemben, ahogy ezt ők megfogalmazták, majmoltuk a nyugati világot" a beatzenén keresztül. Én is így voltam ezzel, már 14 évesen megalakítottam első zenekaromat, játszottuk a menő nyugati slágereket, de mivel nem volt sok fellépési lehetőségünk, hamar feloszlott a csapat. Csapongtam ide-oda, mindenütt játszottam, ahová meghívtak - mint dobos. Debrecen éjszakai zenei életében már 16 évesen igen aktívan részt vettem, a legtöbb étteremben doboltam, de az igazi áttörés csak ezután jött. Az egyik éjszaka a műsort adó énekes nem jelent meg, mivel abban az időben a bárokban ezek a műsorok jelentették az attrakciót, az előadás nem maKísértem az akkori nagy sztárokat Debrecenben: a Heller Tamást, Kállay Borit, Böröndi Tamás... Fiatalon mégis elkerültél Debrecenből. Hogy kerültél Miskolcra, HOGYAN VEZETETT AZ UTAD KÉSŐBB A BUDAPESTI ROCKSZÍNHÁZBA? Az történt, hogy az Ütő-tanárom, Vrana József, miskolci volt, az ő javaslatára Miskolcon folytattam tovább zenei tanulmányaimat. Ott sem kellett sok idő, máris a miskolci Nemzeti Színkan voltunk a színház csapatában. Megkülönböztetésül a balett mesterünk, Reinthaller Éva koreográfus el is nevezett "Miskolc Lacinak" így lettem végül is M. Kovács László attól függetlenül, hogy majd háromszáz évre visszamenőleg családunk előneve "Cs" volt. Táncdalfesztivál! Mit érzel, AMIKOR MEGHALLOD EZT A SZÓT? MlT JELENTETT NEKED A FESZTIVÁLON VALÓ RÉSZVÉTELED, MINT ZENESZERZŐ ÉS NEM UTOLSÓSORBAN MINT ÉNEKES? Az egri radhatott el, engem kértek fel énekeljek egy pár számot. Mentsem meg az előadást. Hát így kezdődött. Énekeltem a bárokban, de mellette kísérőzenészként is játszottam a Csokonai Színházban. ház zenekarában találtam magam, ahol már nem csak mint zenész, hanem mint zeneszerző is kipróbálhattam magam. Csiszár Imre igazgató-rendező lehetőséget adott a fiatal alkotóművészeknek a kibontakozásra, így sikerült az Ember Tragédiájának, vagy a Szikora János rendező által megálmodott Rómeó és Júliájának zenei megoldásában tevékenyen részt venni. Természetesen a bálok azért itt sem maradtak el. Nagyon sok sztárt kísértem, köztük Pitti Katalint, Leblanc Győzőt, Straub Dezsőt, de hosszú a lista - inkább folytatnám életem következő nagy állomásával, a budapesti Rockszínházzal. Mert jött az igazi nagy szerelem, az éneklés. Két barátommal felvételiztem a Rockszínházba, ahol énekelni és táncolni is kellett a felvételin. A tánchoz nem sok közöm volt, az éneklés annál inkább ment. Azonnal felvettek. Ml VOLT AZ ELSÓ DARAB AMIBEN RÉSZT VETTÉL A Rockszínházban, kik VOLTAK A PARTNEREID? Az első darab a Krónikás című rockopera volt, amiben játszottam, aztán ezt követte a világhírű Evita musical. A partnerek pedig Kovács Kriszta, Makrai Pál, Sasvári Sándor, Homonyik Sándor és a Bikini együttesből is jói ismert D. Nagy Lajos. Természetesen a lista nem teljes, nagyon sonemzetközi Táncdalfesztiválra gondolsz, igaz? Mit mondhatnék, szívem csücske. Gyermekkoromban mindig arról ábrándoztam, hogy én is ott legyek egy ilyen fesztiválon. Csodálatos volt kétszer is ott lenni zeneszerzőként és mint énekes is. Először saját dalomat énekeltem, a következő évben Rácz Gergő jutott a döntőbe az Adj esélyt című számommal - és vitte sikerre. És még valami. Nagyon nagyon boldog voltam, hogy Varannai Istvánnal, aki a hatvanas évek végén vitte sikerre a Gondolsz-e majd rám című számot, együttdolgozhattam a fesztivál zenei anyagán. Elérkeztünk a mához. New Yorkban hol muzsikáltál idáig? Játszottam nagyon sokfele. Először a Ti-Ko zenekar énekes-billentyűse voltam, majd a zenekar felbomlása óta egyedül játszom és énekelek. Van már kialakulóban egy társaság, amelyik minden bulimra eljön és ez nagyon örvendetes a számomra. A múlt héten egy nagysikerű születésnapi partin például én voltam a torta mellett a "meglepetés"... A szilveszteri bulim is óriási siker volt Manhattanben. Több száz embert kellett elküldeni az ajtónk előtt a teltház miatt. Ezúton is szeretnék elnézést kérni azoktól, akik nem fértek be, és azt üzenem nekik, hogy február 14-én szeretettel várjuk őket is a Valentin-estre az Arpádhalba, február 21-én pedig az Év Farsangi Bulijára a Magyar Házba! ÉS VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓ SORBAN MONDJ EGY PÁR SZÓT ERRÓL A HÍD ÁLTAL SZERVEZETT Év BULIJÁRÓL - TUDTOMMAL TE LESZEL OTT A SZTÁRVENDÉG. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Híd engem kért fel elsőnek, hogy az újság nagy ünnepén én szolgáltassam a new york-i magyarság számára a tánczenét. Remélem, hogy akik eljönnek, azoknak felejthetetlen élményben lesz részük. Induljon a banzáj!... A BULIRÓL RÉSZLETEK A HÁTLAPON
