A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-12-24 / 134. szám
16 a HÍD KARÁCSONY 2003. DECEMBER 24. NAPTÁR November 30. András napja Szent András apostol a keleti egyház védőszentje az I. században élt. Hittérítőként Kappadókiában, Galíciában hirdette az evangéliumot, majd megalapította és vezette a bizánci egyházat. Később üldözői Akhaja Patre városában ferdekeresztre feszítették (andráskereszt). András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnvire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek. Advent Az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészületek időszaka. Kezdete a Szent András napját (nov 30.) követő vasárnap előestéje. Eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, s az első időszakban háromnapos böjttel volt összekötve. December 4. Borbála napja Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Azsiában élt. Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje, a hajadon lányok pártfogója. E napon tilos volt varrni, fonni, söpörni, és ha női látogató tévedt a házba, azt söprűvel azon nyomban elkergették, nehogy elvigye a háziak szerencséjét. December 6. Szent Miklós napja Szent Miklós püspök a IV században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, plgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név cseh megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. December 13. Luca napja Szent Luca a legenda szerint keresztényhitéért halt vértanúhalált, az egyház nem tartja valós történelmi személynek. A szembetegségben szenvedők, az utcanők és varrónők pártfogója. A név a latin lux, az a fény szóból ered. Ehhez, a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás. Karácsonyfa A karácsonyi ünnep középpontja a feldíszített fenyőfa. A karácsonyfa-állítás az egész világon elterjedt szokás, ám viszonylag fiatal hagyományról van szó. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A karácsonyfa bibliai eredetű magyarázat szerint ősi, családfa jelentéssel bír; eszerint ez a fa Jézus családfáját is jelenti. Valamint kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik. A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. O azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. Miért éppen december 24-én? Minden nép nagy ünnepségekkel búcsúztatja az óesztendőt és köszönti az új évet. Ezek az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével. A régi időkben a naptári új év kezdete nem január elseje volt. Sokáig a természet megfigyelése alapján számították az időt. Ezért eleinte a téli napforduló ideje, december 25. környéke volt az új év kezdete. A régi rómaiak a hosszabbodó nappalokat, a fény újjászületését a Legyőzhetetlen Nap istenének, Mithrásznak a születésével azonosították. December 25. a Legyőzhetetlen Nap születésnapja lett. Mithrász tisztelete perzsa eredetű volt, a római katonák hozták először hírét Rómába és a provinciákba. Ez az isten barlangban született, ami egyben istálló is volt, és születésekor pásztorok vették körül. A rómaiak az újév eljövetelét egy több napig tartó ünnepléssel, a szatumáliával köszöntötték. Ez a farsangi ünnepség a szeretet jegyében telt, megajándékozták egymást és a rabszolgákat is. A kereszténység a rómaiaktól és más vallások szokásaiból is sokat átvett, hogy népszerűbbé váljon. így a sok ezer éves, a téli napfordulóra eső ünnepet is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe. A legnagyobb ünnepet tette erre a napra: a Megváltónak, a kereszténység legjelentősebb alakjának, Jézusnak a születésnapját. I. (Szent) Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. A születés lehetséges időpontja a mai napig nem tisztázott, de az örmény egyház kivételével - ezen egyház hívei január 6-án ünnepük Jézus születését - a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését. Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik. Egy strasbourg- i polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban elterjedt, hogy fenyőfákat állítanak. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették. Magyarországon a karácsonyfa csupán a XIX. század második felétől lett népszerű a bécsi udvar ösztönzésére, először a jómódú nemesi családokban terjedt el, majd a XX. század elejétől egyre többen díszítettek fel otthonukban egy kis fenyőt vagy ágacskát az ünnep alkalmával. Először Brunswick Teréz, martonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben. A karácsonyfadísz régebben fából és textilből készült, a fa csúcsára angyalkát vagy csillagot tettek és piros almát, diót, házilag készített süteményt, mézeskalácsot akasztottak az ágakra. Az 1880-as években Dömötör Tibor Karácsony Karácsonykor: Harangok zúgnak, Szent igék szólnak, Imádság szárnyán, Szíveknek vágyán, Zsoltárok hangján, Szeretet hídján, Bocsánat útján Mennyben jár az ember. jelent meg az üvegdísz. Ma már egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdíszekkel, szaloncukorral, színes égőkkel. A díszítés sokat változott az idők folyamán, de vannak nélkülözhetetlen kellékek, például az ünnepi gyertyák. A kis gyertyák a karácsonyfa ágain az új fény eljövetelét szimbolizálták, mely utat mutatott a Három Királyoknak a kis Jézus megtalálásához. A szaloncukor sem hiányozhatott, a két háború közt többnyire házilag készítették. A tél legnagyobb ünnepe minden nyelven saját nevet kapott, amely hűen tükrözi, hogy a szót használó népek milyen jelentőséget tulajdonítanak az ünnepnek. A magyar karácsony szó szláv eredetű, őse a régi szláv nyelvben szereplő korcsun szó, amely lépőt, átlépőt jelentett. A szó jelentése utal az új esztendőbe való átlépésre, tehát naptári eredetű csakúgy, mint a lengyel kolenda vagy az orosz koljáda, ami karácsonyi éneket jelent. Az angol Christmas Krisztus nevére utal. A német Weihnacht és a holland kertsmisse pedig szent éjt jelent, tehát e szavak egyházi eredetűek. Á latin Natalis (születés) szóból ered a francia noel, az olasz natale, a spanyol navidad és a walesi nadoling szavak mindegyike. Létezik még a karácsony megnevezésére a skandináv Jul szó, és ennek óangol változata, a Yule. Pontosan nem tudni mit jelentett eredetileg, valószínűleg a télnek azt a szakaszát, amelyet ma is a téli ünnepi időszaknak tekintünk. Karácsonykor: Angyalok szállnak, Híradást hoznak, Béke jegyében, Élet fényében, Szentség lelkében, Hívők hitében, Krisztus képében jár az Isten. Gárdonyi Géza Fel nagy örömre! Lel nagy örömre! ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a fény, Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd csak örömmel Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj! Mert ez az égi s földi király. Glória zeng Betlehem mezején, Éjét elűzi mennyei fény; Angyali rendek hirdetik őt, Az egy edül szent üdvözítőt. Egyszerű pásztor, arcra borulj, Lélekben éledj és megújulj! Karácsony: a szó eredete
