A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-12-19 / 133. szám
2003. DECEMBER 19. Kultúra A HÍD 11 H Tizenhárom millió forint príma primissima Ezúttal egyszerre közöljük a bírt és a bírbátteret. E bír mondhatni legmélyebb háttere két névsorban rejlik: a kitüntetettek és a kitüntetési ünnepségen jelen lévő közéleti nagyságok névsorában. A résztvevők névsora ugyanis megmutatja: kiknek, melyik közéleti, kultúrpolitikai rétegnek fontos a magyar kultúráért éveken, legtöbbször évtizedeken át kimagasló szinten felmutatott alkotás, előadás, tevékenység. Az ünnepség az új Nemzeti Színliázban volt, s megjelent rajta - első névsor! - Mádl Ferenc köztársasági elnök (MDF’), Göncz Árpád volt köztársasági elnök (SZDSZ), Orbán Viktor volt miniszterelnök, az ünnepség helyszínének, az új Nemzetinek a felépíttetője (FIDESZ), Hiller István jelenlegi kulturális miniszter (szocialista), valamint Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke. Lássuk csak: két demokrata, két liberális demokrata és egy szocialista. Ez volt a pártarány. Az egy szem szocialista Hiller István, aki ugyan sokak szerint igazában szociáldemokrata. Őt a rendszerváltás óta legnépszerűtlenebb kormány mindig maga elé tolja, mint szalonképes zászlót, s ő képviseli a kormányt a nemzeti vagy más látványos ünnepségen. Most is! Nos, ennyit az első névsorról. A másik névsor az ünnepeiteké, mert róluk szól a hír, ők hozták az áldozatot a magyar kultúráért. Mögöttük ott ült az exkommunista Demján Sándor, aki a saját vagyonából, ahogy mondani szokták,;,zsebből” fizette ki a díjakkal járó pénzt. Ő is alapítptta Prima Primissima díjat. Nem keveset adott át, mindenkinek 13 millió forintot. Az ünnepség egyik csattanója, hogy ő, a kiváló üzletember, ilyen gavallérrá nőtt, enyhén szólva sajátos múltjából. Demján Sándor volt ugyanis az egyik kommunista pártközponti gazdaságpolitikai illetékes, odabent az egykori • MSZMP Központi Bizottságában. Közben felelépíttette az első modem pesti nagyáruházát, a Skála Metrót. Csendes, okos motorja az országmentő, tehát legjobb értelmű „bomlasztásnak”, a merev gazdasági élet fokozatos, szinte észrevétlen liberalizálásának, amely végül beteljesítette az életképtelen pártállami nemzetgazdaság teljes ájulását. Hiába, az igaz ember fejlődik, lám, most dzsentlmenként átnyújtotta a 13 milliókat. Nagy' túlélő nép a magyar! íme a nagy névsor: Szabó Magda író, Darvas Iván színművész, Varga Imre az Orbán kormány volt pénzügyminisztere, Vizi E. Szilveszter agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, volt 56-os nemzetőr, Nemeskürty István nemzeti demokrata író és kultúrpolitikus, Makovecz Imre nemzeti demokrata, Európa hírű építész, Gömöri Endre szocialista újságíró, Vitray Tamás tévés sportriporter, magyar dicsőségek közvetítője, Sebestyén Márta nemzeti demokrata népdalénekes, Rost Andrea operaénekes, továbbá közönségdíj kiérdemeltjeként a nemrég alakult nemzeti demokrata Hír Televízió. Nevében Borókay Gábor, az Orbán kormány volt szóvivője, e tévé vezérigazgatója vette át a közönségdíjat. Igazi újságíró, tehát nem hagyta ki a csattanót: „Mivel a díjat euróbán kapjuk, abból számolják át forintra, a Medgyessy kormány a pénzügyi politikája nyomán annyit vesztett hozzá, hogy 13 millió helyett 14-et kapunk, ennyivel rontotta a forint értékét. Ezt a többletet mindjárt átutaljuk a Szent Márton gyermekmentő alapítványnak” - mondta a volt kormányszóvivő. Ennyit egy tiszteletre méltó ünnepélyről, s annak háttéréről. Meg arról, hogy egy áldozatos, kiemelkedő eredményű kulturális munkáért évtizedek után először végre pénzben is a méltó összeget adtak, egy dzsentlemen magánzsebéből. (ED) Kávékoncertek Ilyen is csak Londonban van: egy magyar könyvkiadó, Holovitz Béla, - ő adta ki valaha a Phaidon művészeti albumokat Pesten - leánya, Hannah Holovitz néhány éve kitalálta, hogy rendezzenek kávékoncerteket London gyöngyszeme, a Wallace gyűjtemény palotájában. Továbbá legyen annak célja fiatal művészek bemutatása koncerteken. Hannah Holovitz elröpült Budapestre és kiválasztott négy magyar zenekart, illetve önálló előadóművészt, hogy szerepeljen a kávékoncerteken. Ezek: az Ewald rézfúvós kvintett, a Trio Lignum fafúvósok, Balogh Gábor, illetve a Kelemen Barnabás-Bogányi Gergely kettős. Mindez az angliai Magyar Magic rendezvénysorozat keretében, mely egy esztendeig tart, s amelyhez hasonlót lassan már elvárhatnánk a nemsokára fennállásának harmadik esztendejébe lépő New York-i Magyar Kulturális Intézettől is. Nem hibába, a tizenhét országban tevékenykedő magyar intézetek, illetve Cvollegium Hungaricum-ok sorában legjobb a londoni, s a sor legvégén van a New York-i. ■ 4x100 DRÁMA A SPORTBAN A fehérvári Vörösmarty Színházban bemutatott 4X100 című darabjához Egressy Zoltán jó pszichológiai játékteret talált a sportban: az edzések, a nagy bajrák világában. Ráadásul művet egyszerre mutatták be egy budapesti teátrumban a Merlinben is, ahol maga az író rendezte az előadást. Előző „sportos” színmüve, a Sóska, sültkrumpli, utólag e jó alkotás próbajátékának látszik. Most a női váltó környékén megérzett egy jó drámát és a sport játékait sikerrel emelte át az emberi lélek játszmáiba. E társadalom elemzésben a legmélyebb gyökereket, a lélek rugóit is feltárja: a verseny futó hölgyek magán- és sportéletének összefonódásait, sorsuk és az edzések révén folyvást mérlegre tett emberségüket. A négy hölgy szíve (és teste) sorra mind Dalié, a rezignált, csendes link, de bölcs gyúróé (Kozák András színészi remeke). A feszült légkörben legmélyebb titkaik pattannak ki, s az olimpiára jutásnak az ára sok akkora emberi felismerés lesz, hogy utána már az ötkarikás verseny is elég súlytalan siker. Öt míves alakítás: Töreky Zsuzsa edző, s a futók: Závodszky Noémi, Szűcs Krisztina, Csizmadia Ildikó, s a legkidolgozottabb, leghitelesebb Brunner Márta, a magyar színházművészet egyik legígéretesebb drámai tehetsége (képünkön), meg Guelmino Sándor kiváló, rendkívül érzékletes, pergő rendezése e jó színházhoz méltó sikert hozott. (FD) KÖNYV Fekete tűzijáték (Bartis Ferenc) Bartis Ferenc költő, író ötv enhatban Kolozsvárott szervezte, hogy a magyar határon át kenyeret, élelmet dobáljanak az anyaország megszállt népének. A Szekuritáte - aki már nem tudja: a román kommunista politikai rendőrség, vagyis a román ÁVO, KGB - elvitte őt, kínzás közben fél fülére megsüketítette, majd halálra, s csak kegyelemből életfogytiglanra ítélte. Lxhet-e hát a költő a csak magánleikét versben megéneklő dalnok, s elkerülheti-e a magy ar és általában a keletközép-európai irodalom művelőinek kényszerpályáját: a jobbára politikai, társadalmi költészetet? Soha. E kötetében meg is írja: ’’Hajdani hóhérkötéllel ráncigálom a harangot.” Vagy A halál fogságában című költeményben e néhány sorral állítja: „Börtönhalál, rabhalál. Halálodban visszajár, visszajár a vallatod, hiába szedsz altatót, beveheted a F oldet, úgy sincs nyugtod már többet.” Csoóri Sándorral, Hervay Gizellával - aki Szilágyi Domokos özvegye - áll laza, távoli, az egyéniségét megtartó rokonságban. Fit a költői-vérségi kapcsolatot árulják el a verseil«! kiragyogó szóképek, például: „Szörnyű lehet a Kertész kertje, / ahonnan deportálta Istent, / vasraverte a virágokat / s az elfelejtett végtelen-fényt / a halálba idézte vissza...” Villámkölteményei úgyszintén rokonok Flervay Gizella néhány soros remekeivel, mint a háromsoros, saját születésnapi verslázadása a tavaly nyár eleji, s a választási csalás miatti Erzsébet hídi tüntető útlezárás durva leveréséről. Címe: Budapest, Erzsébet híd, 2002. július 4. „Születésnapomon haldoklik a szabadság (Folytathatatlan, befejezhetetlen átokvers)”. Édesanyám hagyatéka című, a szülejéhez kötő, mondhatni „magánéleti” verse is társadalmi kicsengésű: ”Ki kell pihenni az életet a földben! / Édesanyám ezért találta ki a halált. / Flalálos seb volt a lelkén.../ Belepusztult a fájdalomcsillapításba.” Bartis Ferenc nagyszerű költő, s mint igazi poéta, egyéniség a költészetben. Nem szervezi ugyan a pályáját, a törtetéshez túl szerény. Félő: igazi átkos-szép a sorsa, halál utáni kései hozsannázásra ítéltetett. (ED)
