A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-10-10 / 123. szám
2003. OKTÓBER 10. EMLÉKEZÜNK A HÍD 21 1 Október hatodikai a nagyszabású kivégzések napja A TERROR NEVE 154 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első 3ar felelős kormány volt miniszterelnökét, Aradon pedig a magyar szabadrc 13 honvédtábornokát. A szabadságharc leverését súlyos megtorlás követte: az osztrák kormány bosszúért lihegett, s egyben példát akart statuálni. A leszámolás már a fegyveres harcok során elkezdődött. Haynau, az új osztrák fővezér hadjáratának kezdetén kiáltványban tudatta, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel bármiféle kapcsolatban állt, büntetésre számíthat. Október 6. Bár a bécsi kabinet augusztus 20-án a közkatonáknak amnesztiát adott, ez nem jelentett büntetlenséget: sokakat a császári seregbe soroztak be, a magasabb rangú tiszteket, tisztv iselőket és képviselőket hadbíróság elé állították. A határozat végrehajtásával a kérlelhetetlenségéről ismert Haynaut bízták meg, és az ő kezébe adták a halálos ítéletek jóváhagyásának jogát is. A tárgyalások sorrendjét a „bűnösség” foka határozta meg. Először Pesten gr. Batthyány Lajos volt miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perére került sor. Batthyányi még 1849 januárjában letartóztatták, és végül az olmützi törvényszék ítélte - felsőbb utasításra - kötél általi halálra. Esetében a bíróság a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., tehát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. Haynau október 5-én erősítette meg az ítéletet. Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték halálra mint felségsértőket és lázadókat. Ezt Haynau szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár Andrásnak, Ferenc József hajdani lovaglómesterének ítéletét végül börtönre változtatták. A kivégzéseket október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: „Allez Jdger, éljen a haza!” Aradon ugyancsak október 6- án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. (Lázár Vilmos csak ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon.) Kiss Ernőt, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt golyó általi halálra „kegyelmezték”, előbb őket lőtték agyon a vár északi sáncában (a kivégzőosztagba több elítélt bécsi forradalmárt is beosztottak). Kiss Ernő az első lövések után még életben maradt: ekkor maga vezényelt tüzet a tanácstalan katonáknak, de egy katona hozzálépett és fejbelőtte. Ezután a többi kilencet akasztotta fel a vártól délre Franz Bott hóhér, aki elégedetlen volt a sebtében összetákolt, egy közelben épülő ház rekvirált gerendáiból ácsolt bitófával. A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett. Egy 1851-es osztrák beszámoló szerint 1848 novembere és 1850 vége között 4628 magyar rebellis ügyét tárgyalták. Az ellentmondó statisztikák szerint mintegy 500 halálos ítélet született, s ebből körülbelül 110-et hajtottak végre. A hosszúhullám csupán akkor kezdett mérséklődni, amikor az európai felháborodás miatt az osztrák kormány 1850 júliusában nyugdíjazta a hatáskörét túllépő Haynaut. Mintegy 1500 embert ítéltek sokévi börtönre vagy változtatták erre a halálos ítéletet, a honvédsereg állományának 25-30 százalékát besorozták a császári és királyi hadseregbe, s hétéves szolgálati időt kellett eltölteniük távol a hazától. Valamennyi állami hivatalnokot igazolóbizottság elé idézték, és a legkisebb terhelő adat felmerülése esetén elbocsátották. 1851-ben az emigránsokat is perbe fogták, majd a legismertebbeket elítélték és in effigie - távollétükben - felakasztották, azaz nevüket egy akasztófára szögezték Pesten. Október 6-a azóta is a magyar nemzet gyásznapja (hivatalosan 2001-ben nyilvánította azzá a kormány). A szabadságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A küzdelem társadalmi vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget már nem lehetett elvenni tőle. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenséget. Pillanatok — Az aradi elítélteket Winkler Brúnó, Sujánszky Eusztách, Bardócz Sándor és Pleva Balázs minorita szerzetesek, Baló Béni református lelkipásztor és Vasile Sombati ortodox pópa kísérték utolsó útjukra. — Aznap esett az eső .Aradon — Franz Bott, a hóhér ezelőtt még sosem akasztott arisztokratákat. — A kivégzés reggelén Arad őrsége riadókészültségben volt. A katonák égő kanóccal álltak a várfalon az ágyúk mellett. — Kiss Ernőt csak eg)' golyó találta el a vállán a felé küldött háromtól. Büntetésül a rá célzó három katonát lecsukatták. — Poeltenberg Ernő csak ennyit mondott, amikor elindultak vesztőhelyük felé: „Szép kis deputáció meg)- az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!” — Damjanich törött lába még nem forrt össze, ezért szekérre ültették, amin derűs nyugalommal szivarozott. — "Régen nem voltam már friss levegőn ! ” - szólt Leininger-Westerburg Károly a mellette haladó papnak. — Aulich Lajos utolsó éjszakáján Horatiusi olvasott. — Elsőként Poeltenberg Ernőt vezették a bitófához. Baló Béni református lelkész így emlékezett vissza erre a pillanatra: ,A hóhér a kötelet a nyakára teszi, s vasszögre ráhurkolja. Egyik pribék kikapja a zsámolyt Poeltenberg alól, a másik kettő teljes erővel húzza lefelé két karját, és rákapaszkodik, hogy- kinyújtsák a felakasztott testet. A hóhér erőlködik, hogy az. áldozat nyakát kitörje, azonban Poeltenbergnek igen izmos bikanyaka volt, s a hóhér sokáig vesződött, míg végre célt ért. A vértanú haláltusája hosszú és szörnyű volt, s Tichy őrnagy kárörömmel nézte az első akasztást.” — Török Ignác szívrohamot kapjtt, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele. — Láhner Györgynek aznap volt az 54. születésnapja. — N agysándor József az utolsó pillanatig szivarozott. — Leininger-Westerburg Károly a hesseni nagyhercegség leszármazottja volt. Távoli rokonai között az angol uralkodóház egyes tagjai is szerepeltek. Mivel nagyon magas ember volt, sokat szenvedett, mire kimúlt. — Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem Damjanich, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába. A hóhér nem is tudta eltörni a nyakcsigolyáját, hanem meg kellett fojtania. — Vécsey Károly apja a császár mellett szolgáló magyar nemesi testőrség utolsó parancsnoka volt, és külön levélben kérte Ferenc Józsefet, hogy méltatlan fiát fossza meg kamarási méltóságától - vagyis kitagadta. Utolsóként lépett a bitó alá annak az aradi várnak a tövében, amit ő foglalt el a császáriaktól. Damjanich holtteste előtt elhaladva megcsókolta annak kezét, pedig Szolnok bevétele után csúnyán összekaptak mindenki füle hallatára. — Schweidel József ptntos naplót vezetett fogsága alatt. 1849. október 5-én ez állt benne: „.. .zárom ezeket a sorokat, és remélem, hogy október 6-án örvendetesebb érzésekről számolhatok be...” — Kiss Ernő dúsgazdag milliomos volt. Korábban még Haynaunak is adott kölcsön, aki azonban adósa maradt. — Karl Ernst törzshadbíró, aki a halálos ítéleteket meghozta, 1867-ben, tehát a kiegyezés esztendejében lovagi rangot kapott Ferenc Józseftől.
