A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-06-20 / 107. szám

2003. JÚNIUS 20. Színes ahId 15 A FILOZÓFIA HALÁLA Meghalt a legnagyobb brit moralista 73 éves korában elhunyt Sir Bemard Williams, korunk egyik legnagyobb brit filozófusa. Bemard Williams filozófus volt, a szó akadémikus és hétköznapi értelmében egyaránt. Nem gondolta, bogy a filozófusnak a televíziós sbow-músorokban kell igét hirdetnie, de elefántcsonttoronyba sem zárkózott korunk nyomasztó kérdéseinek megvitatása elöl. Közéleti filozófusként az a cél vezette, hogy ter­mékennyé tegye a közös ügyeinkről folytatott vita légkörét. Június 16. Bemard Arthur Owen Williams 1929-ben született az angliai Essexben. Oxfordban filozófiát hallgatott és a klasszikusokat tanulmányozta. Tudomá­nyos karrierjének megkezdése előtt a brit légierőnél teljesített szolgálatot. 1967-ben nevezték ki Cambridge-ben fi­lozófiaprofesszorrá, amit számos pro­fesszori és díszdoktori cím követett. Fő­leg Cambridge-ben, Oxfordban és az amerikai Berkeley Egyetemen tanított. 1971-ben lett a brit, 1981-ben az Ameri­kai Tudományos Akadémia tagja. Közéleti tevékenységét - számos egyetemi és tudományos tanácsban vég­zett munkáján túl - többek között a Kirá­lyi Szerencsejáték Bizottság és a mun­káspárt Társadalmi Igazságosság Taná­csa tagjaként, valamint az “obszcenitás­­sal és a filmek cenzúrájával” kapcsolatos kérdésekben illetékes bizottság elnöke­ként, továbbá az Angol Nemzeti Opera igazgatójaként fejtette ki. E szolgálatai­nak elismeréseként 1999-ben lovaggá ütötték. Korai etikai írásaitól kezdve Williams gondolkodásának kö­zéppontjába állította az erkölcsi konfliktus kérdését. Amellett ér­velt, hogy a filozófu­soknak nem absztrak­ciókkal, hanem az er­kölcsi élet megélt ta­pasztalatával kell fog­lalkozniuk - ami ter­mészetesen nem je­lenti azt, hogy le kéne mondaniuk a vizsgá­lódás elvont, techni­kai eszközeiről. Erkölcsfilozófiái kirándulásai közül az utilitarizmus avagy haszonelvűség kritikája a legis­mertebb. A haszonelvű álláspont szerint akkor cselekszünk helyesen, ha cseleke­detünk a legtöbb érintett számára a leg­nagyobb hasznot, azaz a legnagyobb boldogságot eredményezi. A Utilitarianism and Beyond (A haszonel­vűség határain innen és túl, 1982; az ausztrál J.C. Smarttal közösen) híres pél­dája szerint hiába lenne hatékony mód­szer, ha a londoniakat úgy kényszeríte­­nénk a szabályszerű parkolásra, hogy a tilosban parkolókat főbe lőjük (és hiába hajtanánk ezzel a legtöbb érintett, azaz London egész lakossága számára a leg­nagyobb hasznot), mégsem tartjuk er­kölcsileg elfogadhatónak ezt a javaslatot; ám hogy mi a probléma vele, azt csak az utilitarista álláspon­ton kívül tudjuk megindokolni. Utolsó műve, az elmúlt évben meg­jelent Truth and Truthfulness (Igaz­ság és őszinteség) azt az újabban Foucault, Derrida és Rorty által felvetett fogas kérdést bon­colgatja, hogy léte­zik-e olyasvalami, amit objektív igaz­ságnak nevezhe­tünk. “Sir Bemard Williams brit filozó­fus múlt héten bekövetkezett halála egy ékesszóló, finom hangot hallgattatott el az emberiség társalgásában” - írja róla professzortársa, A.C. Grayling filozófus. HA A MEGRÖGZÖTT HAZUDOZÓ MEGJAVUL — CSAK AKKOR LÓDÍT, HA HASZNA VAN BELŐLE NA, HOGY ITYEG A FITYEG Jack Hahn Álmodozni nem szégyen — Haragszol a magyar kormányra? - kérdezte Laci, pedig tudta a választ: — Bizonyos politikai vezetők hibá­it, erényeit a történelem fogja tisztáz­ni. Csak az Istenre haragszom, mert rossz kedvében csúnya embereket és síró gyerekeket teremtett - mondta mérgesen Gyula. Mintha láthatatlan rendező utasí­tott volna a harmadik asztalnál egy négy év körüli kislány sírni kezdett. Gvula abbahagyta a beszédet, hirtelen megfordult a kislány felé, akit anyja magyarul próbált vigasztalni. — Nem tudok síró gyereket látni - mondta Gyula, és elindult a gyerek anyjának asztala felé. Lehajolt a kis­lányhoz: — Anyuka nem szereti, ha a szép kislánya sír - mondta mosolyogva. Ä kislány még hangosabban folytatta a sírást. — Ha abbahagyod a sírást, mutatok egy trükköt - mondta Gyula és össze­szorította ajkait. A kislány szünetet tartott. Senki sem beszélt, de tisztán lehetett hallani: — Na, hogy ityeg a fityeg? - A kis­lány mosolyogni kezdett. Gyula meg­ismételte a produkciót, majd visszaült Laci mellé. Laci csodálkozása csak egy pillanatig tartott, mert keserű érzés hengerelte le a jó hangulatát. Az utol­só másfél évben nem akart arra gon­dolni, hogy hiányzik életéből az ének­lés, ami nélkül sohasem lehet boldog. Laci minden vasárnap elment a Jalussi kávéházba, de Gyula többé nem jelent meg. 1941. március végén megérkezett a kora tavasz, ami a mindig jókedvű Fü­­löp szívét pár évvel megfiatalította: — Laci, tegnap beszéltem Stavroval. Ti szorgalmasan és sokat dolgoztatok. Holnapután 10 napos lá­togatásra utaztok Szalonikibe. Laci és Vera kisgyerek örömével ké­szülődtek az utazásra. Fülöp fontos­kodva mondta: — Egyetlen útbaigazítást adok. A térképen Thessalonikit és ne Salonikit keressétek. Ha feleségemet megkérde­zed, mi érdekes Salonikiben, azt fogja válaszolni, hogy az a rózsaszínű faház, amelyben Kemal Atatürk született és a vendéglők, ahol a legízletesebb hal­féleségeket lehet kapni. Az én vélemé­nyem az, hogy a kikötőben dolgozó munkások, akik megtanították a világ többi munkásait, hogy lehet nehéz tár­gyakat vashenger segítségével szállíta­ni. Stavro és családja figyelmet, ven­dégszeretetet tanúsított. A hét végére vidékre utaztak, hogy Stavro megmu­tathassa a városi embereknek, hogyan harcol a görög földműves a görön­gyös, szegényes termőfölddel. — Holnap újra szabadnapot veszek, mert meg akarom mutatni kedves vendégeinknek, hogy sógoromnál jobb vendéglátó vagyok - mondta. Laci erre a napra évtizedek után is tisztán emlékezett: Németország meg­szállta Görögországot. — Vera, nem menj ki a házból - ad­ta ki Stavro az utasítást. Laci munká­ját a hátsó teremben végezte, és csak akkor jött elő, ha Stavro hívta. A sógo­rok nem telefonáltak egymásnak. Mindketten úgy látták, jobb két-há­­rom napot várni, mert a jól szervezett német titkosrendőrségnek mindenütt voltak besúgói. Harmadik nap két né­met katona haladt el az üzlet előtt. Az egyik alkoholmámorában pus­katussal beverte a kirakatot, majd to­vábbment, mint aki hősiességéért nem vár tapsot. Stavro hívta Lacit, és ketten próbál­ták az udvaron lévő deszkák felhaszná­lásával befedni a törött üvegű kiraka­tot. Laci pillantása az utca másik olda­lára esett, s meggyorsult lélegzettel vette tudomásul, hogy Schöfler Gyu­la megy ott két cigarettázó férfi társa­ságában, akikről szemmel látható volt, hogy németek. FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ SZÁMBAN Röviden hivatalnok maszturbációit, sőt spontán magömléseit is megörökítette. A National című lapnak elmondta, hogy azért kezdte el a napló vezetését, mert meg akarta cáfolni azt a tinédzser korában hallott teóriát, amely szerint egy férfinak nem lehet 10 000-nél több szexuális aktusa életében. Most azt sajnálja, hogy elveszítheti család­ját és ráadásul “igen értékes” naplóját is. A feleség férje hűtlenségének bizonyítására akarja felhasználni a bíróságon annak leg­féltettebb kincsét. Mozifilm készül a Dallas sorozatból Június 17. Mozifilm készül a világhírű amerikai szappanoperából, világsztárokkal a főszerepben. Az összes 40 és 50 év közöt­ti sztár neve felmerült Jockev Ewing szere­pére - olvasható a film weboldalán. A szö­veg konkrétan említi John Travoltát, Geor­ge Clooneyt és Harrison Fordot. Erős jelölt Kevin Costner is, bár őrá valószínűleg már senki sem emlékszik. A bulvárlap szerint Bruce Willis komolyan nyomul a szerepre. A gyártó Regency Enterprises egyik képvi­selője szerint az akciósztár minden követ megmozgat, hogy megszerezze azt. A Ewing család a sztori szerint már túladott olajkútjain, ám nem szakadt el az energia­ipartól. A szereplők ugyanazok, mint az eredeti sorozatban. Bár még semmi sem biztos, az valószínűnek látszik, hogy Bobbyt az egyik kurrens szívtipró, Colin Farrell alakítja, feleségét, Pamelát Jennifer Connelly, az ijesztő kis Lucy Tara Reid lesz, a családfő pedig Paul New man lehet. Samanthát is igazi nagyágyú, Jessica Lange játszhatja, így a jelek szerint csak Jockey szerepe kiadó. Botrányt okozott A FALLÓKA-NYALÓKA Június 17. Elénk tiltakozást váltottak ki a koppenhágai Bakken vidámparkban árusí­tott pénisz alakú nvalókák, avagy “fal­­lókák”. A Bakken vidámpark szóvivője, Eine Baungaard határozottan elítélte e cu­korkák “visszataszító és megdöbbentő” árusítását. “Sajnos azonban nem tilthatjuk be, még ha szeretnénk sem. Csak javaslatot tehetünk arra, hogy az illető édességbolt hagyja abba a gyártást vagy legalább a parkbeli árusítást” - mondta az AFP-nek. A szóvivő szerint “lehet, hogy a felnőtteknek vicces ez a cukorka, de egyesek számára megrázó látvány lehet. Tavaly nyáron kezdték az. árusítását, és akkor sem a szü­lők, sem a gyermekvédő szervezetek részé­ről nem hallatszott erélyes tiltakozás.” Flemming Barfod, a szóban forgó üzlet tu­lajdonosa alaptalannak tartja a kritikát, sze­rinte ártatlan tréfáról van szó. Űgv véli, “a gyerekek jót szórakoznak rajta, és hát ez semmi ahhoz képest, amit a pornómagazi­nokban láthatnak.” “Ez a Iegszörnvűbb és legdöbbenetesebb nyalóka, amit valaha lát­tam - mondta Yibeke Manniche gyermek­­gyógyász az Urban című ingyenes napilap­nak. - Nem értem, hogy an merülhetett fel akár a legbetegesebb fantáziában is, hogy ilyen műpéniszt adjanak a gyerekeknek. Ha hagyjuk, hogy a gyerek elszopogasson egy ilyen nyalókát, az szexuális agresszió­val ér fel.” A Koppenhágától tíz kilométer­re lévő Bakken park a legrégibb vidámpark a világon, több mint 400 éve működik.

Next

/
Thumbnails
Contents