A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-04-11 / 97. szám

10 A HÍD Kultúra 2003. ÁPRILIS 11. Könyv Hofi Gézáról A PROLETÁRHUMOR KIRÁLYA Nem járt Amerikában. Nem tülekedett az újvilági hakniért, mint ahogy sok középszerű hazai szín­padi ember a lelkét adja érte, meg a honoráriumként kifizetett dollárért. Hofi Gézában, a magyar pro­letárhumor királyában ez volt az elegancia: nem jött el ide. Itt járt persze mégis: lemezei, kazettái már két nemzedéket röhögtettek Egyszer őszelőn, a 80. utcában végigsétálva három nyitott ablak mö­gül is őt lehetett hallani, ahogy „nyomja a szöveget", meg a függöny mögötti családfel-felcsattanő ne­vetését. Most majd nemcsak kazettán lesz jelen New York magyarlakta otthonaiban, hanem olvasni is lehet róla: halálának egy esztendős fordulóján özvegye mutatta be Hofi Gézáról írott könyvét. Földessy Dénes Röviden A PÁL UTCAI FIÚK ÚJ FILMSORSA Horváth Ádám tévérendező, aki korábban a Magyar Televízió elnöke is volt, s Molnár Ferenc egyik örököse, közölte az MTI-vel, hogy a hamisító olasz forgatókönyv teljes megismerése után dönti el, a film teljes be­tiltása véget indít-e pert. De a legkevesebb követelése így is Molnár Ferenc szerzőként szereplő nevének levétele a produkcióról, s az eredeti regényeimtől, továbbá az eredeti szereplők nevének használatától való eltil­tás. Máskülönben legutóbbi írásaink óta ki­derült: Molnár Ferenc és felesége halála óta az Egyesült Államokbeli Trust iroda kezeli a Molnár hagyatékot, így a filmes jogokat is. Szaknyelvi nagygyűlés A Magyar Tudományos Akadémián meg­rendezték a Magyar Szakírók Szövetségé­nek első nagygyűlését. Kimondták: a tudás nem magántulajdon, el kell számolni vele, de csak érthetően, szabatosan lehet az isme­reteket közölni. PÉNZ A FILMESEKNEK A Magyar Mozgókép Közalapítvány és a kulturális tárca a múlt héten végre arról szerződött, hogy a filmipar támogatására előirányzott 2.8 milliárd forintot a miniszté­rium átutalja a közalapítvány számlájára. A Filmes kerekasztal részvevői egyeztették a mozgóképtörvény tervezetének pontjait. ÚJ HALHATATLANOK Négy évnyi szünet után új tagokat választa­nak a halhatatlan színi művészek tagjainak sorába. Idén a jelöltek között van négy leg­kiválóbb magyar színésznő: Béres Ilona, Halász Judit, Lehoczky Zsuzsa és Moór Marian, illetve a férfiak közül Avar István, Bálint András, Kern András vagy Tordi Gé­za kerülhet be a halhatatlanok közé. Az ope­raénekesek közül Molnár András, Anatolij Fjokanov, Hamari Júlia és Csavlek Etelka, a táncművészek soraiból pedig vág)' Havas Ferenc, Novák Ferenc koreográfus (becene­vén: Tata), Pongor Ildikó vagy Szakály György kerülhet a jeles helyre. Á négy féle listából egyet-egyet választanak majd ki. Penderecki véleménye Az idén a Budapesti Tavaszi Fesztiválon részt vett a ma hetvenesztendős Krzystof Penderecki világhírű lengyel zeneszerző is. Elmondta: őnáluk ugyanaz a helyzet, mint Magyarországon, vagyis a kommunizmus bukása után megszűntek a régi monopóliu­mok s a régi intézmények, de nem kerültek a helyükbe új, az állami és önkormányzati támogatást tökéletesen működőképes ala­pok. Tizenhárom év telt el a rendszerváltás óta, de még legalább kétszer ennyire szük­ség van, hogy megszűnjék a káosz és az ér­tékzavar. Az EU-csatlakozás nem hoz sem­mi újat, mert Európa kultúrája már eddig is lényegében egységes. Keresztény könyvhétvége A múlt héten keresztény könyvhétvégét rendeztek Budán. Ebből az alkalomból Er­dő Péter új Esztergom-budapesti bíboros érsek misét mutatott be, Jókai Anna elő­adást tartott az író vállalásról, Bajcsy Lajos grafikus és Füst Péter faszobrász kiállította alkotásait. Megjelent a nagy felvidéki ma­gyar író, Féja Géza fia, Féja Endre is, aki de­dikálta új kötetét. Mi, magyarok nem egyszer győztük le a történelmet az éltető nevetéssel. Na persze nem legyőztük, csak túléltük. A sokféle rossz históriai kor sokszor döglődött már a lábunk előtt, mi meg még mindig éltünk. Magyar sors. A Színes Mai Lapban, most ott a fotó Hofi Géza sírkeresztjéről is, rajta egy pici nemzeti színű szalag. Egy rajongó­ja odakötötte. Nem magyarkodás, Hofi ab­ban sem volt harsogó, csak parányi jelzés, hogy a magyarok szeretnek nevetni. Lás­suk sorra a lemezeit, amelyek mind arany és platina lemezek lettek: Első menet, Má­sodik menet, Hofizeusz, Akácos út, Próbálj meg lazítani, Szabhatjuk, Te, figyelj, haver!, Hofélia, Húsmentes árú, Szíveslá­tás, Pusszantás mindenkinek, Kossuth-díj, Hofi-1004. Vajon hány száz lapul belőlük a new yorki magyar lakások fiókjaiban? A színész érzékeny fajta, sosem tudja, meddig kap még szerepet, ezért oldalt is fi­gyel. A kollégákra.'Ez nem is mindig irigy­ség, inkább szorongás, amikor jól jön a megnyugtató tudat, hogy ha ebben a szín­házban nem kellek, hát máshol mindig tárt karokkal várnak. Vagy visszavárnak. Mondják: pályakezdő korában a színházi büfékben Hofi olykor megjegyezte: ”A fő­nök mondta megint, ha baj van, hozzám mindig visszajöhetsz!” Egy színésznemzedék ette ilyen­kor a meszet, hogy melyik szí­ni direktor várja mindig vissza a Gézát? O csak mosolygott, mert a porcelánfestő mesterét emlegette. Nem vették fel ugyanis a színművészeti főis­kolára s előbb porcelánfestő lett. Bizony a felvételi bizott­ságok sem mindig tehetségjó­sok. O meg a Rózsahegyi Kál­mán Színiiskola után Debrecenben kapott státuszt, a legendás Szendrő József igazga­tósága alatt, aki az addig Hoffman Géza ne­vű ifjú színészt elkeresztelte Hofinak. Az­tán jött 1967, s Hofi Géza az akkor rendkí­vüli tömeghatású szilveszteri rádiókabaré­ban az országot fektette padlóra a röhögés­től - egy csapásra sztár lett! Még egy felsorolás: két Jászai-díj, Érde­mes művész, a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje, Kossuth-díj, Pro urbe-díj, a Magyar színészet örökös tagja... Jelek ar­ról, hogy ebben az országban nagy humo­ristának lenni hatalmas dicsőség. Hofi Gé­za humorának sajátos filozófiája is van: pro­letárhumor. Ebben a minősítésben azonban a prole­tár valamilyen kesernyés, kételkedő, életso­dorta, kiszolgáltatott lény, mindig vékony a pénztárcája, mert szegény ember, de gaz­dag a tapasztalatokban. Ismeri a dürgést! Gyanakvása értelmiségi szintű, életismerete egy bölcsé. Hofi Géza úgy tudta megformálni, hogy nyers beszéde, a bárdolatlan megfogal­mazása mégsem volt út­­széli, hanem az intellek­­tuel is értette, s beszélte, tragikusan emberi nyel­ven szólt a publikum­hoz. Visszavitte érzelmi proletárnak a nagyképű értelmiségit is. Eb­ben rejlett a proletárhumora, amely olykor értelmi-ségibb volt az intellektuális humor­nál. Az meg egyenest kortörténeti értékű, ahogy borotvaélen táncolt Kádár János ki­gúnyolása és meg nem sértése között, s a kommunista diktátor és szovjet helytartó modorosságáról, butaságáról és suta jópofáskodásáról, olykor csupán a hangszí­nekkel elhitette magával Kádárral, hogy szereti őt a nép, azért tapsol a róla készük paródiának. Nagy átverés volt! Mindezt színgazdag változatokban mű­velte. Letegezte a nézőt, sőt, leégette („Na végre, leesett a húsz fillér?”) Beszéde a leg­teljesebb színházművészeti jelen idő lett, mert ott fent a színpadon úgy beszélt, úgy gúnyolta a társadalmat, teljes hülyeségtárá­val együtt, hogy közben ő is elröhögte ma­gát. Végtelenül lenézte és végtelenül sze­rette a világot: valahogy életre kelt benne az „Ejted haragszom, nem ellened!” klasz­­szikus érvényű mondás. Özvegye, Hofi Ildikó most fellebbenti a fátylat a nagy humorista életének hátteré­ről. Szemérmesen teszi, hiszen önmagáról nem sokat ír, pedig ő volt a legfontosabb, az érzelmi háttér. Megtudjuk a könyvből: Ildi­kó a második feleség, az elsővel, Gittivei negyven esztendeig élt a nagy humorista, ám Gitti meghalt. Ildikó még most is álom­nak tartja, hogy Gitti után, aki mellett Hoffmann Gézából Hofi Géza lett, ez a zárkózott művész egyáltalán szóba állt vele, majd kinyílott előtte, s miután felismerték, hogy nagyon egymáshoz illenek, feleségül vette. De a ceremónia is Hofi Géza stílusá­ban történt: egy vadászatra vitte el Ildikót, s utána vadászvacsora következett, a vacso­ra után pedig megjelent az anyakönyvveze­tő és a meglepett Ildikóból néhány perc alatt feleség lett. De még valamit érint a könyv: Komlós János és Hofi Géza közös szereplését a Mikroszkóp Színpadon, amelyet Komlós elvtárs vezetett. Komlósról köztudott, hogy azok közé a volt Andrássy út 60,-beli ávós­­tisztek közé tartozott, akik később a művé­szeti életben tették magukat szalonképessé. Am Hofi nem bírta sokáig ezt a sajátos ’’házi őrizetet”, összekülönbözött Komlós elvtárssal és elhagyta a Mikroszkópot. A Madách Kamarában először 1983. április 7-én lépett fel, késő éjszaka a Hofélia című remekkel, amelyet ötszázszor adott elő. Majd az Félelem bére című másik remek következett, amely minden este más és más volt hasonlóan a híres párizsi cafe theatre­­okhoz, amelyekben az aznapi politikai és más eseményeket figurázzák ki, csak Hofi műsora csattanósabb volt. Talán azt mond­hatnánk: magyarabb. A legutolsó Félelem bére közvetlenül a halála előtt hangzott el: 2002. április 7-én. Boldogok azok a tízezrek, akik e két Madách Kamarabeli műsort leg­alább egyszer láthatták. Odahaza Csiga-Tévének hívják a TV2 nevű csatornát, mivel az emblé­mája csigához hasonlít. Pintér Dezső a pártállami Magyar Hírlap belpolitikai rovatvezetője alapította, akinek az alapításhoz - több jel szerint - az MSZP 6 milliárd forintot adott. Mindez akkor történt, amikor a Horn kormány idején az MSZP keresztülvitte a parlamentben a tévétörvényt. E szerint a kereskedelmi csatornák kétszer akkora összegért vehetnek fel hirdetést, mint a közszolgálati csatornák Ezzel a nem baloldali kormányok idejére már előre lehetedenné tették a nyereséges közszolgálati tévéadók létezését. A kereskedel­mi tévéket viszont átvette, vág)' legalább is a befolyása alá vonta a baloldal. így azok nagy tömegnek sugározhatták és sugározhatják a demokratikas erők elleni propagandát. Ilyen a Csiga-tévé is. Most azonban ez az. adó bajba került: eg)' olyan cigányműsort su­gárzott, amely a humor, a szóra­koztatás kedvéért elvetette a suly­kot. A cigányságot túlzott szexuális gondolkodású és életű, erköl­csileg laza népnek állította be, s egyáltalán - nagyon lejáratta. Ezért a kormány bal-liberális szárnya, vágyás az SZDSZ megtá­madta a Csiga-Tévét, s követelj Pintér Dezsőnek, a csatorna elnö­kének lemondását. Maga az. MSZP sem állhat már Pintér mellé, hiszen a több mint negyed milliónyi cigánysággal, - éppen a sza­vazatai végett - minden párt barátkozni kényszerül. A cigány szer­vezetek pedig kezdik kiközösíteni maguk közül azokat a cigány énekeseket, akik ebben a programban szerepeltek. Az eseményt a nemzetközi liberális média is felkapta. Bajban a Csiga-tévé

Next

/
Thumbnails
Contents