A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-02-15 / 39. szám
NEW YORK CITY FEBRUARY 15, 2002 VOLUME 2 • NUMBER 39 OUTSIDE NEW YORK CITY (hl 1)1) WEEK 7 (hl Cí\ 2002. FEBRUÁR 15. js/ jl) 2. ÉVFOLYAM *39 SZÁM KIS Xti/ V VÁROSBAN 7. HÉT VÁROSON KÍVÜL CAN WEEKLY FOR THE HUNGARIAN COMMUNITY Kossuth évforduló Washingtonban “Kossuth alakja a magt ar nemzet márványnál is tartósabb emlékezetében él tovább” - hangoztatta Pálinkás József oktatási miniszter. (4. oldal) Zongorapárbaj A Hunter Egyetem Kaye Színházában kedden este négy kiváló magyar zongorista adott hangversenyt, vagy - ha úgy tetszik - mérte össze erejét. (10. oldal) | Lapzárta l i án H ■ Olimpia: Szerzett érmek Ország A E B Norvégia ^ 4 3-Egyesült Államok 3 4 2 Németország 2 4 1 Finnország 2 1 1 Olaszország 2 1-Svájc 2 1 Oroszország 1 2 2 Ausztria 1 1 6 Franciaország 1 1 1 Hollandia 1 1-Észtország 1 1 Spanyolország 1-Japán - 1 1 Kanada - 1 1 Lengyelország - 1 1 Csehország 1 Kína 1 Svédország 1 ■ Olimpiai érmesek Február 9 Gvorskorcsolva férfi 5000 méter Jochem Uytdehaage 6:14.66 perc 1. arany Derek Parra 6:17.98 perc 2. ezüst Jens Boden 6:21.73 3. bronz Február 12 Sífutás női klasszikus 10 km Bente Skari 28:05.6 1. arany Olga Danyilova 28.08.01 perc 2. ezüst Julia Csepalova 28.09.9 perc 3. bronz Február 13 Alpesi sí női lesiklás Carole Montillet 1.39.56 perc 1. arany Isolde Kostner 1.40.01 perc 2. ezüst Renate Götschl 1.40.39 3. bronz Gvorskorcsolva ffi. 500 m Casey Fitzrandolph 69.23 mp 1. arany Simizu Hirojasu 69.26 2. ezüst Kip Carpenter 69.47 3. bronz Sífutás ffi. klasszikus 15 km Andrus Veerpalu 1. arany Erode Estil 2. ezüst Jaak Mae 3. bronz Síakrobatika mogul Janne Lahtela 1. arany Travis Mayer 2. ezüst Richard Gay 3. bronz Hihetetlen Immár több, mint fél évszázada, hogy vége a második világháborúnak de még most is érhetnek bennünket meglepetések. (12. oldal) EGY VALLOMÁS... Márer György Az Egyesült Államok Alkotmányának híres ötödik kiegészítő cikkelyében többek között a következők olvashatók: “Senki... nem kényszeríthető, hogy bármilyen bűnügyben sajátmaga ellen tanúskodjék, avagy törvényes eljárás hiányában megfosszák életétől, szabadságától, illetve vagyonától; magántulajdont sem lehet kisajátítani közhasználatra ellenszolgáltatás nélkül.” Az amerikai alaptörvénynek ezek a kitételei a demokrácia legfontosabb pillérét képezik, de sajnos manapság igen sokan kihasználják a maguk hasznára és a közösség kárára. Nyílt titok, hogy a csődbe jutott, jobban mondva az igazgatóság önérdekű fondorlatai által bukásra kényszerített Enron energiaellátó vállalat vezetői közül néhányan ezt az utat választották. Hivatkozással erre a bizonyos ötödik cikkelyre megtagadják a vallomást a kongresszusi meghallgatásokon és ezzel hátráltatják azt a vizsgálatot, amely annairkiderítésére szolgál, hogy valójában mi is történt a vállalaton belül és hogyan jutott ez a mammutcég a 31 milliárd dollárt meghaladó csőd nyilvánosságra hozásáig. A törvényhozás felsőházának illetékes bizottsága igyekszik megtudni, hogyan vesztették el alkalmazottak ezrei az állásukat, miként fosztották ki a vállalat moguljai ezeknek az embereknek nyugdíjalapját, mily módon úszott el a tőzsdei befektetők pénze, hogyan tudta a maroknyi felső igazgatás véka alá rejteni az egyre súlyosbodó anyagi nehézségeket, nemkevésbé milyen mesékkel tudták kicsikarni a bankoktól a hatalmas kölcsönöket, amelyekre aligha volt fedezet. A cég igazgatóságának tagjai - már azok, akik hajlandóak a vallomásra - teljesen egymással ellentmondó adatokat tárnak a törvényhozók elé, akikről lesír, hogy szinte minden szavukat kétségbe vonják. A cég volt elnökigazgatója, aki ugyan tavaly lemondott tisztségéről, például megkísérelte elhitetni, hogy semmiről nem tudott, semmiről sem hallott. “Ez óriási részvénytársaság volt és lehetetlen lett volna mindenről tudni, ami történt” - vallotta, majd hozzátette: “Amikor én eljöttem augusztus 14-én, a vállalat pénzügyileg szilárd volt. Amikor tönkrement én nem voltam már ott.” Kedves történet, ha valaki éppen eléggé naív ahhoz, hogy el is higgye. Az egyik szenátor meg is jegyezte: “Ön Schultz őrmester védekezését teszi magáévá: nem látok semmit, nem hallok semmit.” A 60-as évek “Hogan’s Heroes”, avagy anyanyelvűnkön “Hogan hősei” című TV sorozat felidézése derültséget keltett mind a bizottság, mind a hallgatóság tagjai között. (folytatás 4. oldalon) Lobbanjon fel benned is a láng! „Egyszerűen fantasztikus ünnepség volt” - összegezte röviden a véleményét Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első embere a Salt Lake City- i téli Olimpia megnyitójáról, akinek elnökként ez volt az első ötkarikás eseménye. Ennek ellenére nem lehet elfogultsággal vádolni, hiszen kétségtelen, az amerikaiak mindent elkövettek azért, hogy emlékezetessé tegyék a havasjeges eseményt. Ráadásul még az időjárás is a kezükre játszott, hiszen igazi téli hangulatot teremtve szállingózó hóban pergett a rendkívül színes műsor. Ami, meg kell hagyni, pontosan az amerikai ízlést tükrözte, azaz csillogott-villogott, és főként politikailag korrektnek bizonyult. Az előbbiről a tűzijátékok, a híresebbnél híresebb szereplők, na és a közönség bevonásával a stadionba varázsolt élőképek gondoskodtak, míg az utóbbi esetében elég csak az öt őslakos indián törzs - az Utes, a Goshute, a Shoshone, a Paiutes és a Navajo-Dine - felvonulására és a főnökök saját nyelven előadott köszöntőbeszédére gondolni. Magát a műsort egyébként hosszas várakozás előzte meg, mindkét értelemben. Egyrészt ott volt a játékok kapcsán mindig a legizgalmasabbnak ígérkező kérdés: ki gyújtja meg a lángot, s a szervezők remek titoktartónak bizonyultak, hiszen az utolsó pillanatig csak találgatni lehetett. A végső befutó, az 1980-ban aranyérmet nyert jégkorongcsapat kapitánya, Mike Eruzione lett. Ugyancsak nagy figyelem kísérte a házigazdák biztonsági intézkedéseit, a közel kétórás sorbanállás, majd időről időre emlékeztette a közönséget a levegőben köröző katonai helikopterek zaja, ami különösen akkor erősödött föl, amikor az Egyesült Államok elnöke, George W. Bush színre lépett. Illetve, a World Trade Center szeptember 11-i tragédiájára utaló zászló behozatalánál, amelyet New York-i rendőrök, tűzoltók és természetesen a 2002-es olimpia amerikai résztvevői közül nyolcán kísértek. folytatás a 13. oldalon)
