A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)

2002-01-04 / 33. szám

FÜGGETLEN AMERIKAI m im • THE BRIDGE ' ■ Afganisztáni békeeró A vasárnapi tárgyalások eredményeként megállapodás jött létre az afganisztáni nemzetközi békeerő felállításáról (2. oldal) Hogyan kérjük a MAGYARIGAZOLVÁNYT A Határon Túli Magyarok Hivatala tájé­koztatót közölt a kedvezménytörvény vég­rehajtásának részleteiről, Igazolványigény­lési útmutató néven. (4. oldal) Varázslat a Varázsfuvolával A karácsony előtt New York-ba érkezett ajándékcsomagok közül néhányban ott la­pult egy különleges CD: a hazai hangle­mezkiadás zenepedagógiai meglepetése. (11. oldal) • Sikertelen sztrájk A légiforgalmi dolgozók január 2-án kezdett sztrájkja a 15. órában kifulladni látszik - kö­zölte Péterffy Gábor, a Hungarocontrol Ma­gyar Légiforgalmi Szolgálat szóvivője szerdai sajtótájékoztatőjánn, Budapesten. Hozzátet­te: az a három alkalmazott, aki szerda reggel nem vette fel a munkát, délután két órakor már jelezte, hogy dolgozni szeretne. Mudra István, a Hungarocontrol igazgatója úgy véli: a Magyar Légiforgalmi Szolgáltatók Szak­­szervezete (MLSZSZ) nem törekedett meg­állapodásra az egyeztető tárgyalásokon. Ba­kos József, a Hungarocontrol légiforgalmi fő­osztályának vezetője szerint bebizonyoso­dott, hogy a munkavállalók nem ismerték a munkaadó december 14-én közölt bérrende­zési ajánlatát. Mint mondta, kiderült, hogy a szakszervezet nem tájékoztatta megfelelően a dolgozókat. A sztrájkban résztvevő munka­­vállalók - a munkaadó szerint - megfelelőnek találták a Hungarocontrol ajánlatát, és felfüg­gesztették a sztrájkot. A munkáltató tájékoz­tatása szerint a szerda éjfélkor megkezdett sztrájk során a 93 érintett alblmazottból 15- en függesztették fel munkájubt. AZ ÉV Márer György “A félelem időszaka már untig elég hosszan uralkodott. A kétkedések kora végétért. Ettől a pillanattól kezdve poli­tikailag helytelennek nyilvánítom a ci­nizmusnak minden olyan megnyilvá­nulását, hogy New York nem kormá­nyozható, New York nem irányítható, New York nem ér semmit - mondotta Rudolph William Giuliani, az Egyesült Államok volt főügyésze, amikor 1994 január elsején letette a hivatali esküt, mint New York város 107. polgármes­tere. A szavakat pedig tettek követték, és az új seprő jól sepert! A bűnözési arányszám rövid idő alatt olyan esést mutatott, amilyenre kevés példa volt. A többség örült, a kisebbség elmarasztalta túlságos szigoráért. Am a város képe megváltozott nemcsak a közbiztonság tekintetében, de a tisztaságot illetően is. Aki közvetlenül az ő hivatalba lépése után egy ideig nem volt New Yorkban, majd eljött a városba, szinte meg sem ismerte. Az utcák ragyogtak a tisztaság­tól és a rendőrség őrjáratai vigyázták a polgárság nyugodalmát. Rövidesen mindenki úgy tekintett New York-ra, mint a világ fővárosára és valójában az is lett Giuliani kormányzata alatt. Az ő szemszögéből nézve forradalmi válto­zások történtek. Vereséget szenvedtek azok az erők, amelyek megbénították az ő szeretett városát, nevezetesen a libe­rálisok, a lapok vezércikkírói, a szak­­szervezeti főnökök, az érdekképviseleti csoportok, a faji politika kiforgatói, te­hát mindazok, akik nézete szerint saját különleges előnyeik hajhászói voltak, mégpedig a város jólfelfogott érdekei­nek rovására. Munkáját olyan nagyra értékelték a polgárok, hogy első hivata­li időszakának lejártával újraválasztot­ták, ami bizony nem volt kis dolog, ha megfontoljuk, hogy ebben a világváros­ban ötszörannyi a demokrata, mint a republikánus és Giuliani az utóbbi párt jelöltjeként indult. A második négy esztendőben a hul­lámhegyeket hullámvölgyek követték. A polgármester ugyan folytatta a meg­kezdett munkát, de már nem tudott olyan látványos eredményeket felmu­tatni, mint első megbízatása alatt. Sok ellenséget is szerzett magának meg több olyan dolog történt, ami nem szol­gált előnyére. Később elhatározta, hogy benevez a versenybe New York Állam szenátori címének elnyeréséért az akko­ri First Lady, Hillary Clinton ellen. Eb­ben azonban megakadályozta egészségi állapota, ugyanis orvosai prosztata rá­kot állapítottak meg. Be kellett tehát dobnia a törölközőt, de a polgármester­séget nem volt hajlandó feladni. A ke­zelések jó eredménnyel jártak és a mun­káját is képes volt ellátni. A dolgok azonban a magánéletében sem mentek valami jól. Elromlott a házassága és a dolog annyira elmérgesedett, hogy fele­sége kiebrudalta a polgármesteri lakból is. Giuliani, mint minden erős egyéni­ség eléggé robbanékony is. Néha talán kissé túl erélyesen, a bocsánatkérés leg­csekélyebb árnyalata nélkül utasított vissza egyes jogos, vagy éppen jogtalan bírálatokat és ezzel sok embert maga el­len fordított. Minden esetre azt a be­nyomást keltette a városi polgárság kö­rében, hogy olyasvalaki ül a polgármes­teri székben, aki irányító szerepet tölt be. Az ilyen erős egyéniségek ugyanak­kor azt a tévhitet váltják ki, hogy nincs hely az ellenzék, avagy az övétől eltérő vélemények számára. Második hivatali időszakának vége­idé tehát sokat vesztett népszerűségé­ből. Mivel pedig a törvények szerint úgysem indulhatott harmadszori újra­választásáért, csak tengett-lengett a vá­rosházán és bár ugyanolyan lelkesen végezte munkáját, mint azelőtt, de tö­rekvéseinek nem volt látszata! Ameri­kai politikai kifejezéssel élve “lame duck”, volt, szószerinti fordítással meg­bénult kacsa, vagyis olyan politikus, aki megbízatásának utolsó hónapjait tölti, de újra nem választható. Ekkor történt a szeptember 11-i terrortámadás New York ellen, amelynek áldozatul esett Giuliani egyik büszkesége, a World Trade Center, a Világkereskedelmi Központ, amelyet ő a világ pénzügyi irányító gócának tartott és joggal. A vá­rosban visszájára fordult az élet! A pol­gárságon előbb a félelem, majd a bi­zonytalanság lett úrrá. Mindenki újabb merényletektől tartott. Rengetegen el­vesztették a munkájukat és a már amú­­gyis jelen lévő gazdasági pangás szinte válsággá fajult. Rudolph Giuliani azon­ban ott állt a vártán! Reményt plántált a new yorkiakba, az áldozatok hozzátar­tozóiba, mondhatni az egész ország né­pébe, hiszen a terroristák orvtámadása végső fokon az egész Egyesült Államok ellen irányult. Egyik pillanatban a mentési munkálatok résztvevőit lelkesí­tette, a másikban egy áldozatul esett tűzoltó, vagy rendőr temetésén vett részt, gyászmiséken volt jelen, rohant naphosszat. Pillanatonként máshol tűnt fel és mindenütt, mindenki számára volt egy-egy lelkesítő szava. Egyszerű­en nem lehetett tudni, hogy aludt-e egyáltalán és ha igen, mikor? (folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents