A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-02-07 / 6. szám
A HÉT 7 KOKSZKEMENCÉK A HÉT számára irta: U. J. VÁRI AGY másfél esztendővel ezelőtt találkoztam először kokszkemencékkel. Pittsburghból utaztam Morgantown felé és a vonat ablakából láttam a sokszemü, füstölgő, égő szörnyeteget. Messziről pirosra festette az ég alját; amikor közelebb értünk hozzá, életre kelt, mozogni kezdett. Olyan lett, mint egy mesebeli hatalmas sárkány, amely nem a szájából és az orrlyukakból, hanem a hátán végigszaladó nyílásokból szórja a tüzet, a füstöt. A lángok néha felcsaptak, néha alábbhagytak, kísértetiesen világítottak bele az éjszakába és aztán, — amint a vonat meszszebb és messzebb robogott, — ismét elhaltak. Amikor visszanéztem, csak az ég alját festette ismét vérpirosra. A kokszkemencékkel, amelyeket igy látásból ismertem meg, később személyes ismeretségbe kerültünk és a kokszkemencék fontossága növekedett szememben. Heteken, hónapokon át, sok időt töltöttem kokszkemencék közelében és figyelni kezdtem. Egy dolgot igen könnyű volt meglátni: ahol a kokszkemencék égtek, ott gyász borult az egész vidékre. Mértföldnyi körzetekben kipusztul a fü és a fák csupaszon, komoran, füstösen nyúltak az ég felé, olyan szomorúan, mintha leégett falvak kopaszra perzselt fái lettek volna. Madár messze elkerüli a tájat, mert hiszen sem táplálékot, sem jó levegőt nem találhat ott, ahol a sárkány füstöl, lángol, hosszú heteken, hónapokon keresztül. Növény kipusztul, állat elmenekül, csak az emberek maradnak a közelében, hogy etessék, kiszolgálják, hogy figyeljék a mozdulatait és hódoljanak előtte. Kezdtem becsülni a kokszkemencéket. Ahonnan a madarak elszállanak, ahonnan kiég a fü és ahol leperzselödnek a fák, — ott gyász borul a vidékre, mert ott füst, szénpor, korom fest feketére mindent. A gyász örökös: tél, nyár, mindegy. Nyáron a zöld tájat fekete foltok szakítják meg-, ott a kokszkemencék pusztítanak. Télen a fehér vidéket fekete foltok zavarják: ott ugyancsak a kokszkemencék olvasztották el a havat és szórtak sötét szemetet a tájra. És az emberek ott élnek, ott dolgoznak télen is, nyáron is. Amit nem bir el a természet vadjai, azt el kell bírni a természet koronájának, az embereknek. Az embereknek, akik beszéltek nekem a kokszkemencékről. elmondották, hogy mikor épültek, mennyi szenet szórnak bele, hogyan falazzák el, gyújtják alá, égetik ki és oltják el. Ők, szegények, nem tudják és talán: — nem biztosan még ma sem tudják, hogy engem nem az érdekel, amit ők mondanak. Reám nézve egészen mindegy, hogy 21*, 1*8 vagy 70 óráig ég-e a befalazott szén. Mindegy, hogy a kokszot olvasztásra használják-e és hogy fűtésre nem alkalmas, mert igen nagy hőséget fejleszt. Meg az is mindegy, hogy mikor épült és hogyan, mint dolgozik. Ezt öle nem tudhatták, mert hiszen azt sem tudják, hogy én mást látok a kokszkemencékben, mint amit ők mesélneek róla. Én a fekete foltokat látom, fü, fa pusztulását és a madarak menekülését. És sok egyebet. Kezdtem félni a kokszkemencéktől. És sok egyebet látok....... Én látom, hogy a kiperzselt, gyászbaborult tájakról az emberek nem mehetnek él. TudVICTOR és COLUMBIA DANOLÓGÉPEK leszállított árban 15 dollártól 175 dollárig. — 10,000 legújabb HANGLEMEZ állandóan raktáron. — Egy dolláros heti részletre is adunk. ják jól, hogy ami megöli a füvet, a fát és elkergeti a madarat, az nekik sem használhat. Az emberek végigmennek a sárkány hátán. Keskeny síneken szaladó szénnel megrakott kocsikat tolnak maguk előtt. A nyílások felett megállnak, szenet eresztenek a szörnyeteg gyomrába. Aztán befalazzák, alágyujtanak. A szén kezd égni, a sárkány tüzet, füstöt lehel. Néhány óra alatt nehéz, tüdőt repesztő füst borítja a kompánia házakat. És a füst nem kiméi senkit. Megtalálja az asszonyokat, a gyermekeket és piszkitja, kínozza, öli őket 21*, 1*8 vagy 70 óráig, egészen addig, amig az emberek ismét végigmennek a sárkány hátán és megitatják a szörnyeteget: vízzel árasztják el az égő szenet. A kokszot kiszedik és az egészet kezdik elölről. A. kompánia házak piszkosak, kormosak, levegőtlenek. Az asszonyok halványak, koravének. A gyermekek örökké piszkosak, cseiievészek. Miért ne lennének? ! Ők is azt a levegőt szívják, amely kiégette a füvet és elkergette a madarakat. Én menekültem a szörnyetegtől és a közeléből, amint csak lehetett. Mély lélegzetet vettem, amint messzebb kerültem. És akik ott maradtak, a kompánia-házak lakói? Azok boldogan szívják a füstöt, mert VARRÓGÉPEK Készpénz és részletfizetésre 10 évi jótállással. Aki tőlünk vásárol, azt ingyen tanítjuk meg szabni, varrni. — Nyitva mindennap este 10 óráig. amig füstöl a sárkány, addig van kereset. És reszketnek a gondolatra, hogy kitisztul a levegő, megáll a munka. Ők abból élnek; amitől a fü, a madár meghal. Kezdtem utálni a kokszkemencéket. Az emberek nappal dolgoznak és éjjel pihennek. A sárkány nappal pihen és éjjel kel életre. Nappal csak füstöl és lustán nyúlik el a hegyoldalban. Este feléled, a füst egyre pirosabbá válik, mire éjszaka lesz, lángol, szuszog, perzsel az ormótlan nagy állat. Nappal csak éppen, hogy ész revettem a kokszkemencéket; éjjel sokszor megálltam és néztem, figyeltem őket. Körül sötét van és a szörnyeteg nagy teste is sötét. Felül folyton lángol, folyton és pirosán, mint a vér. Alul a befalazás nyílásain át vakítóan fénylik, mint az arany. Vér és arany. Nem tehetek róla, nem látok egyebet, csak vért és aranyat. Nem tudom, mit meséltek az emberek, miért fütik ezt a nagy barmot, mi lesz a kokszszal, én csak vért és aranyat látok. Emberek vonulnak végig a szörnyeteg hátán, minden nyílásnál megállnak, alul megnyitják a kocsit, de nem szén, nem szén folyik a sárkány gyomrába, hanem apró gyermekek buknak bele, halvány, koravén asszonyok tűnnek el benne és néha belesuhannak ők is, a dolgozó, szénporos, füstös emberek. Akkor azután alul még sárgábban izzik a tűz és folyik az arany, az arany. Vasúti kocsikba rakják és viszik messzire, a világ minden tája felé, de mindig valami pompás palotába, ahol nincsen füst, nincsen piszok, de van egy nagy ur, aki az egész dologból nem akar semmit látni, csak az aranyat. Aki nem akar az egész dologról semmit tudni, sem az aszszonyokról, sem az emberekről, sem a csenevész gyermekekről, sem füstről, sem gyárról, csak egyet akar-, az aranyat. Minél többet belőle, minél gyakrabban és minden áron, még szenvedés, meg vér árán is....... Én gyűlölöm a kokszkemen-RÁDIÓ KÉSZÜLÉKEK TELJESEN FELSZERELVE &£=== ■ j 55 =535= ----------'o 23: / v Hires Specialista a Shingle és Boyish Bob munkában, amelyet saját találmányu Marcel Wawinggel tesz gyönyörűen hullámossá. Tegyen egy kísérletet es meglátja a különbséget. Magyar kiszolgálás. JOHN Beauty Parlor 242 EAST 79th STREET Szemben az Abbáziával. SZILAGYI <SL COMPANY 1580 FIRST AVE. a 82-ik utcánál Telefon: Butterfield 1543 NEW YORK
