A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-24 / 4. szám

8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti heti&zemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ára: Egész évre: ................................................... $4.00 Fél évre ................................................................ $2.00 Egyes szám ára ...................................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at: 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. Telefon: Lenox 3374 A TÁBORNOK urak, akik a háborút annak rendje és módja szerint elvesztették, most kibújnak rejtekhelyeikből, ahová jól megérde­melt nyugalom cimén elvonultak és bizonyít­gatják, hogy a háborút nem ők vesztették el, hanem — Károlyi Mihály, aki megbontotta propagandájával a front egységét és ellenálló erejét. A tábornok uraknak most jó dolguk van, hogy nyilatkozhatnak. Volt idő, amikor a há­ború javában folyt, amikor senki se beszélt Károlyi Mihályról és a front megbonthatóságá­­ról és amikor nem okolhatták meg ilyen elisme­résre méltó bátorsággal a vereségek végtelen sorozatát, amelyeknek eredménye aztán való­ban a front tökéletes összeomlása volt. Ha jól emlékszünk, Lembergnél nem Károlyi Mihály bomlasztotta meg a frontot, amikor Bruder­­man generális irtózatos vereséget szenvedett az oroszoktól, Rohatynnál, ahol szinmagyar ezredek pusztultak el, Grodeknél, ahol negyven­ezer ember hullott el az oroszok pusztító ágyú­­tüzében, ugyancsak nem Károlyi Mihály propa­gandája döfte le a hadsereget. Ha Potiorek tá­bornok még élne, bizonyára ő is kisütné, hogy már 1914 telén azért kellett elpusztulnia Valje­­vonál a harmadik osztrák-magyar hadsereg­nek, mert Károlyiék bomlasztották a frontot és nem a szerbek gépfegyvertüze és Frank Libo­rius generális ur is Károlyi Mihályt okolná a belgrádi vereségért vagy azért a gúnyos raj­zért, amely a német Simplicissimus cimü heti­lapban már 1914 telén megjelent és amely egy magyar bakát ábrázolt oroszlánfejjel, egy magyar tisztet szamárfejjel és egy osztrák-ma­gyar generálist — fej nélkül. Milyen hallatlan szerencse, hogy akadnak még lapok, amelyek rehabilitálják Conrad von Hoetzendorf bárót, aki három éven keresztül oly sikerrel vezette a haderejét, hogy végül is Hindenburg tábor­nagynak kellett átengednie az osztrák-magyar haderő fölött is a fővezérletet. Milyen szeren­cse, hogy Przemysl elestéért is Károlyi Mi­hályt lehet felelőssé tenni! Kétségkívül Károlyi az oka annak is, hogy 1914-ben a Marne mellett Kluck tábornokot megverte Joffre marsall, hogy a búvár járó harc Amerikát is a központi hatalmak ellenfelei sorába állította, hogy nem tudtak megtorpedózni egyetlen katonát szállító amerikai hajót se, hogy a verduni offenziva, amely csak egy millió ember életébe került, cső­döt mondott, hogy az argonnei erdőben megver­ték a német trónörököst, hogy 1918-ban az ame­rikai erők visszanyomták a németeket a Cha­teau Thierry mellett lévő állásokból és az úgy­nevezett Siegfried-Stellungból. És végül, mily jó, hogy a keresztény műveltség 1925-ik eszten­dejében élünk és nem a barbár középkorban vagy az antik világban, amely a háborút vesz­tett hadvezért fej vesztéssel büntette! Nálunk, müveit embereknél ez máskép megy. Nálunk a generális urak feláldozhatnak tiz millió embert, négy éven át húzhatják a háborús pótléknak ne­vezett óriási fizetést és amikor elvesztették a háborút és katasztrófába döntötték a hazáju­kat, akkor egyszerűen előrántanak egy politi­kust, aki a vereséget előrelátta és a háborút el­lenezte és azt mondják: te vagy az oka annak, hogy minket megvertek...... MUSSOLINI nevét a világtörténelem vala­mikor a legvéresebb és legrettentőbb ne­vek mellé fogja állítani. Olaszországban Mus­solini a terrort ültette a trónra; a leggyalázato­sabb gyilkosságokkal dolgozik; a sajtószabad­ságot megfojtotta, a szólásszabadságot kiterítet­te és most, a reakciós kormányok módszere sze­rint, a szabadkőmivesség intézményét támadja meg. A recept, amellyel a népszabadság e modern hóhérjai dolgoznak, mindenütt ugyan­az: terrorizálni azokat, akik nincsenek velük egy véleményen; akiket nem lehet terrorizálni, azokat egyszerűen meggyilkolják, mint Mat­­teoti képviselőt vagy Magyarországon Somo­gyi szerkesztőt; a lapokat cenzúrázzák vagy el­kobozzák és a szabadkőmives páholyokat, ame­lyekből ősidők óta az emberi haladás nagy gon­dolatai indultak el hóditó útjukra, megakadá­lyozzák munkájukban. A recept régi, a mód­szer mindenütt ugyanaz és a diktátorok és zsar­nokok ötlettelenségét és szellemi szegénységét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mód­szerben még valami újat se tudnak kitalálni. i NYOLGSZÁZNYUL A múlt héten nagy darab kő esett le a szivemről. Aki egy kicsit jártas az orvosi tudományban vagy szereti embertársait és alkalmi jókívánságo­kat szokott nekik küldeni, tudja jól, hogy vannak epekövek, vesekövek, hó­lyagkövek és aggodalom-kövek. Az én szivemen egy ilyen jól megtermett aggodalomkő fejlődött, mert hát Magyarországra, illetőleg Magyaror­szág admirálisára, Horthy Miklósra ti miniszterelnökre, Bethlenre gyak­ran gondoltam. Elképzeltem úgy ma­gamban, hogy bizony nem valami ró­zsás ennek a két embernek a helyze­te. Mennyi bajuk, gondjuk van. Hol a Habsburgokkal, hol Héjjasékkal. Az ébredőkkel, a zsidókkal. Andrássy­­val, Vázsonyival, a szocialistákkal, az emigránsokkal, a hazaérkező ameri­kai magyarokkal, a külföld rokon­­szenvével, Károlyi Mihállyal, Smith Jeremiással, bombapörökkel, Eskütt Lajossal és tudja Isten még kivel. Valósággal aggodalom fogott el és ez az állandó aggodalom fejlesztette a szivem tájékán azt a követ, amely — amint nagy örömmel jelenthetem — a múlt héten leesett szivemről. A leesés okát is illik elmondani. Olvastam a Pesti Napló december 28-iki számában, hogy Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István miniszter­­elnök és Pesthy Pál igazságügymi­niszter Veszprémbe mentek vadászni és a két napos vadászat kitűnő ered­ménnyel végződött: 800 nyúl került terítékre. * PÉLDÁTLANUL utálatos az az izgatás, ame­lyet egyes amerikai újságok, élükön ter­mészetesen Hearst ur lapjaival, a legközelebbi háború érdekében megindítottak. Azt akarják elhitetni az amerikai néppel, hogy fel kell ké­szülni a japán háborúra, mert Japán a legelső alkalommal meg fogja támadni Amerikát és hogy a támadásra fel kell készülni. Magától ér­tetődik, hogy ezeket az izgató újságcikkeket Japánban lefordítják és hogy a japán sajtó, amelynek épugy üzlete a háború, mint például Hearst ur lapjainak, arra figyelmez­teti a japán népet, hogy készülni kell, mert ime, Amerikában minden hajlandóság meg van arra, hogy megtámadja a szigetországot. Európában évtizedekig folyt ez az izgatás, amely végül a világháborúban robbant ki. Amerikában és Ja­pánban csak néhány évig kell igy izgatni és a rém, amit lelkiismeretlen emberek a falra fes­tettek: a háború, itt lesz előttünk. És ha itt lesz, akkor egészen bizonyos, hogy Hearst ur nem fog személyesen elmenni meghalni a ha­záért, ellenben másokat fog küldeni, akik meg­teszik majd azt a szívességet, hogy hősi halált halnak majd azért, hogy Hearst ur néhány mil­lióval több pénzt kereshessen. JELENTKEZETT E A HÉT FEBRUÁR --------- 12-IKI VACSORÁJÁRA? --------­Nem vagyok vadász ember és igy nem tudom milyen fölemelő érzés le­het az, amikor két nap alatt 800 nyúl kerül terítékre. Bevallom, hogy egy­általán nem lőttem még nyulat, de akik lőttek, azt mondják, hogy nem is olyan könnyű nyulat lőni. Az is le­het, hogy ez esetben abszolút lojális nyulakról van szó, akik “életünket, bőrünket a hazáért” kiáltással alatt­valói hódolattól vezetve százával igye­keztek mindenáron terítékre jutni. De nem ez a fontos. A fontos, hogy Horthynak, Bethlennek kedve van nyulászni. A1 Smith, bár New York állam ügyei elég rendezettek, nem megy nyulra vadászni és nem lő 800 nyu­lat. Coolidge elnök sem szokott vadász­ni járni, pedig az Egyesült Államok­nak megvan a területi integritása és nem kell gyűjtenie a nyomorgók fel­segélyezésére. Bethlen és Horthy ellenben 800 nyulat lőnek. Jó dolguk lehet. Minek aggódjak tehát? Ugy-e érthető, hogy nagy darab kő esett le a szivemről. De mi történt a 800 nyullal? Csak nem ették meg ők ketten mind a nyolcszázat? Lám, most újabb aggo­dalmaim támadnak. Mikor fog ez a kő leesni a szivemről?

Next

/
Thumbnails
Contents