A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-24 / 4. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti heti&zemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ára: Egész évre: ................................................... $4.00 Fél évre ................................................................ $2.00 Egyes szám ára ...................................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at: 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. Telefon: Lenox 3374 A TÁBORNOK urak, akik a háborút annak rendje és módja szerint elvesztették, most kibújnak rejtekhelyeikből, ahová jól megérdemelt nyugalom cimén elvonultak és bizonyítgatják, hogy a háborút nem ők vesztették el, hanem — Károlyi Mihály, aki megbontotta propagandájával a front egységét és ellenálló erejét. A tábornok uraknak most jó dolguk van, hogy nyilatkozhatnak. Volt idő, amikor a háború javában folyt, amikor senki se beszélt Károlyi Mihályról és a front megbonthatóságáról és amikor nem okolhatták meg ilyen elismerésre méltó bátorsággal a vereségek végtelen sorozatát, amelyeknek eredménye aztán valóban a front tökéletes összeomlása volt. Ha jól emlékszünk, Lembergnél nem Károlyi Mihály bomlasztotta meg a frontot, amikor Bruderman generális irtózatos vereséget szenvedett az oroszoktól, Rohatynnál, ahol szinmagyar ezredek pusztultak el, Grodeknél, ahol negyvenezer ember hullott el az oroszok pusztító ágyútüzében, ugyancsak nem Károlyi Mihály propagandája döfte le a hadsereget. Ha Potiorek tábornok még élne, bizonyára ő is kisütné, hogy már 1914 telén azért kellett elpusztulnia Valjevonál a harmadik osztrák-magyar hadseregnek, mert Károlyiék bomlasztották a frontot és nem a szerbek gépfegyvertüze és Frank Liborius generális ur is Károlyi Mihályt okolná a belgrádi vereségért vagy azért a gúnyos rajzért, amely a német Simplicissimus cimü hetilapban már 1914 telén megjelent és amely egy magyar bakát ábrázolt oroszlánfejjel, egy magyar tisztet szamárfejjel és egy osztrák-magyar generálist — fej nélkül. Milyen hallatlan szerencse, hogy akadnak még lapok, amelyek rehabilitálják Conrad von Hoetzendorf bárót, aki három éven keresztül oly sikerrel vezette a haderejét, hogy végül is Hindenburg tábornagynak kellett átengednie az osztrák-magyar haderő fölött is a fővezérletet. Milyen szerencse, hogy Przemysl elestéért is Károlyi Mihályt lehet felelőssé tenni! Kétségkívül Károlyi az oka annak is, hogy 1914-ben a Marne mellett Kluck tábornokot megverte Joffre marsall, hogy a búvár járó harc Amerikát is a központi hatalmak ellenfelei sorába állította, hogy nem tudtak megtorpedózni egyetlen katonát szállító amerikai hajót se, hogy a verduni offenziva, amely csak egy millió ember életébe került, csődöt mondott, hogy az argonnei erdőben megverték a német trónörököst, hogy 1918-ban az amerikai erők visszanyomták a németeket a Chateau Thierry mellett lévő állásokból és az úgynevezett Siegfried-Stellungból. És végül, mily jó, hogy a keresztény műveltség 1925-ik esztendejében élünk és nem a barbár középkorban vagy az antik világban, amely a háborút vesztett hadvezért fej vesztéssel büntette! Nálunk, müveit embereknél ez máskép megy. Nálunk a generális urak feláldozhatnak tiz millió embert, négy éven át húzhatják a háborús pótléknak nevezett óriási fizetést és amikor elvesztették a háborút és katasztrófába döntötték a hazájukat, akkor egyszerűen előrántanak egy politikust, aki a vereséget előrelátta és a háborút ellenezte és azt mondják: te vagy az oka annak, hogy minket megvertek...... MUSSOLINI nevét a világtörténelem valamikor a legvéresebb és legrettentőbb nevek mellé fogja állítani. Olaszországban Mussolini a terrort ültette a trónra; a leggyalázatosabb gyilkosságokkal dolgozik; a sajtószabadságot megfojtotta, a szólásszabadságot kiterítette és most, a reakciós kormányok módszere szerint, a szabadkőmivesség intézményét támadja meg. A recept, amellyel a népszabadság e modern hóhérjai dolgoznak, mindenütt ugyanaz: terrorizálni azokat, akik nincsenek velük egy véleményen; akiket nem lehet terrorizálni, azokat egyszerűen meggyilkolják, mint Matteoti képviselőt vagy Magyarországon Somogyi szerkesztőt; a lapokat cenzúrázzák vagy elkobozzák és a szabadkőmives páholyokat, amelyekből ősidők óta az emberi haladás nagy gondolatai indultak el hóditó útjukra, megakadályozzák munkájukban. A recept régi, a módszer mindenütt ugyanaz és a diktátorok és zsarnokok ötlettelenségét és szellemi szegénységét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a módszerben még valami újat se tudnak kitalálni. i NYOLGSZÁZNYUL A múlt héten nagy darab kő esett le a szivemről. Aki egy kicsit jártas az orvosi tudományban vagy szereti embertársait és alkalmi jókívánságokat szokott nekik küldeni, tudja jól, hogy vannak epekövek, vesekövek, hólyagkövek és aggodalom-kövek. Az én szivemen egy ilyen jól megtermett aggodalomkő fejlődött, mert hát Magyarországra, illetőleg Magyarország admirálisára, Horthy Miklósra ti miniszterelnökre, Bethlenre gyakran gondoltam. Elképzeltem úgy magamban, hogy bizony nem valami rózsás ennek a két embernek a helyzete. Mennyi bajuk, gondjuk van. Hol a Habsburgokkal, hol Héjjasékkal. Az ébredőkkel, a zsidókkal. Andrássyval, Vázsonyival, a szocialistákkal, az emigránsokkal, a hazaérkező amerikai magyarokkal, a külföld rokonszenvével, Károlyi Mihállyal, Smith Jeremiással, bombapörökkel, Eskütt Lajossal és tudja Isten még kivel. Valósággal aggodalom fogott el és ez az állandó aggodalom fejlesztette a szivem tájékán azt a követ, amely — amint nagy örömmel jelenthetem — a múlt héten leesett szivemről. A leesés okát is illik elmondani. Olvastam a Pesti Napló december 28-iki számában, hogy Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István miniszterelnök és Pesthy Pál igazságügyminiszter Veszprémbe mentek vadászni és a két napos vadászat kitűnő eredménnyel végződött: 800 nyúl került terítékre. * PÉLDÁTLANUL utálatos az az izgatás, amelyet egyes amerikai újságok, élükön természetesen Hearst ur lapjaival, a legközelebbi háború érdekében megindítottak. Azt akarják elhitetni az amerikai néppel, hogy fel kell készülni a japán háborúra, mert Japán a legelső alkalommal meg fogja támadni Amerikát és hogy a támadásra fel kell készülni. Magától értetődik, hogy ezeket az izgató újságcikkeket Japánban lefordítják és hogy a japán sajtó, amelynek épugy üzlete a háború, mint például Hearst ur lapjainak, arra figyelmezteti a japán népet, hogy készülni kell, mert ime, Amerikában minden hajlandóság meg van arra, hogy megtámadja a szigetországot. Európában évtizedekig folyt ez az izgatás, amely végül a világháborúban robbant ki. Amerikában és Japánban csak néhány évig kell igy izgatni és a rém, amit lelkiismeretlen emberek a falra festettek: a háború, itt lesz előttünk. És ha itt lesz, akkor egészen bizonyos, hogy Hearst ur nem fog személyesen elmenni meghalni a hazáért, ellenben másokat fog küldeni, akik megteszik majd azt a szívességet, hogy hősi halált halnak majd azért, hogy Hearst ur néhány millióval több pénzt kereshessen. JELENTKEZETT E A HÉT FEBRUÁR --------- 12-IKI VACSORÁJÁRA? --------Nem vagyok vadász ember és igy nem tudom milyen fölemelő érzés lehet az, amikor két nap alatt 800 nyúl kerül terítékre. Bevallom, hogy egyáltalán nem lőttem még nyulat, de akik lőttek, azt mondják, hogy nem is olyan könnyű nyulat lőni. Az is lehet, hogy ez esetben abszolút lojális nyulakról van szó, akik “életünket, bőrünket a hazáért” kiáltással alattvalói hódolattól vezetve százával igyekeztek mindenáron terítékre jutni. De nem ez a fontos. A fontos, hogy Horthynak, Bethlennek kedve van nyulászni. A1 Smith, bár New York állam ügyei elég rendezettek, nem megy nyulra vadászni és nem lő 800 nyulat. Coolidge elnök sem szokott vadászni járni, pedig az Egyesült Államoknak megvan a területi integritása és nem kell gyűjtenie a nyomorgók felsegélyezésére. Bethlen és Horthy ellenben 800 nyulat lőnek. Jó dolguk lehet. Minek aggódjak tehát? Ugy-e érthető, hogy nagy darab kő esett le a szivemről. De mi történt a 800 nyullal? Csak nem ették meg ők ketten mind a nyolcszázat? Lám, most újabb aggodalmaim támadnak. Mikor fog ez a kő leesni a szivemről?
