A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-24 / 4. szám
4 A HÉT LÓHUS ÉS EGYEBEK A HÉT SZÁMÁRA IRTA: YARTIN JÓZSEF Lóhusról (régi vicces magyar mondás szerint mint olyanról”) írni talán mégsem való egy szépirodalmi hetilapban. ‘Mi most azonban a lóhusról nem “mint olyanról”, hanem amolyanról, mely bevonult a müveit világ szokásainak, életmódjának, külső élete megnyilvánulásának történetébe. Ezelőtt néhány év tizeddel a lóhus, mint élelmiszer, a legszegényebb néposztály kuriózuma volt. Csakis a legszegényebbé, amelynek Ízlése nem annyira eltompult volt, mint kétségbeesetten közönyös. Csak legyen ennivaló, bánta is hogy mi! Most azonban a lóhus egy párisi “lóipari társaság” révén bevonult Párisban a jómódúak és műveltebb körök étkezőtermekbe is, hogy nem sok idő múl va a fényes hotelek menüjén is szerepeljen. Ehhez a francia sza kácsmüvészet kellett, mely tudvalevőleg egy kiszáradt vén nagyapát is úgy el tudna készíteni, hogy az unokák megszopnák utána mint a tiz ujjokat. Ha Páris kezd valami szokást vagy divatot, az lassanként elterjed az egész világon, mert csak a francia ízlés és élelmesség tudja ennek a módját. Az említett lóipari társaság egy hotel éttermében lóhus-lakomára hívott össze sokakat, köztük egy amerikai szenátort is, aki a lakoma folyamán felköszöntőt mondott arra* hogy nemsokára olcsó hustáplálékhoz fog jutni Franciaország munkás osztálya. A szenátor ur nagyon téved, mert a lóhus idővel helyet fog foglalni úgynevezett úri vendéglők ételsorában is. Mert ha a lóipari társaság lakomájának menükártyáján csak ez állt volna: “lópecsenye burgonyával,” vagy “főtt lóhus káposztával,” az egész propaganda meghalt volna a csirájában. De a menü következő fogásokból állt: “lóhusleves á la Delacroix,” lómájpástétom szarvasgombával,” sült csikóhuskolbász arlesi módra,” lónyelv tormával,” lósziv- és filet vad-mártással á la St. Hilaire,” stb. Mivel egy régi latin mondás szerint a forma adja meg a dolog lényegét, s mivel a francia szakácsmüvészet nagy mester a forma és külső mez megadásában, a lóhus-ételektől kezdetben talán vonakodni fognak az emberek, idővel azonban épp oly általánosak és befogadottak lesznek, mint a borjú-, birka- s ökörhusból készültek. Mig olcsók lesznek, addig nem igen, mert téves fölfogás szerint az olcsó étel nem elegáns, akármily jóizü is, de ha megdrágulnak, akkor igen. A lóhus azonban meg fog drágulni, mert a lovakat épp oly gondosan fogják hizlalni, mint az ökröket, s igy a lóhus minőségében is anynyi osztályzat lesz, mint a marha- vagy sertéshúsban. A többit el fogja végezni a szakácsmüvészet, s lesz mindenféle raffinált lóhusétel, ragout, becsinált, rostélyos, paprikás, horsesteak, sirloin, kottlet, roastbeef (azaz, hogy roasthorse) és sok egyéb, mind lóhusból. És idővel a lóhus megszokott lesz, mert a jövő nemzedékek beleszületnek a divatjába. Megszokás dolga az egész s mi mai emberek is megszokásból szeretünk vagy utálunk ételeket. . Ki enné meg az ürgét? Mi nem, de a sátoros cigány nagyon szereti. Mert már az apja és nagyapja és ősapái is szerették, isten tudja melyik időtől kezdődőleg. A magyar földmives (a régebbi idők “parasztja”) világért meg nem enné, mert a magyar fajtájabelije közül még senkitől sem látta. Ellenben megeszi a sündisznót, s a nagyon szegény magyar örül ha foghat egyet, mert lesz finom ingyen paprikása. A sündisznót ugyanis e sorok írójának gyér tapasztalatai szerint mindig paprikásnak készítik el. Mi megesszük a halat minden féle formájában. Ellenben Afrika partlakó négerei iszonyodva fordulnak el tőle. Nyálkás, förtelmes viziszörnyet látnak benne, igen komoly útleírások szerint, s szájtátva nézik, hogy a fehérek megeszik. Viszont a fehér utazók bámulnak el azon, hogy Afrika bennszülöttei nemcsak mtgeszik a majomnak és a A legelső magyar iparvállalati kötvénykibocsájtás Amerikában JEGYZÉSI FELHÍVÁS A RIMAMURÁNY-SALGÓTARJÁNI VASMŰVEK 7%-OS UJ DOLLÁRKÖTVÉNYEIRE A Rimamurány-Salgótarjáni Vasművek Magyarország legrégibb és leghatalmasabb iparvállalatai közé tartozik és közel 12,000 munkás dolgozik vállalataiban. Hogy gyárait jobban fejleszthesse, 3 millió dollárnyi kötvényeket helyez el Amerikában, melyek bizto űtására leköti 28 millió dollárra becsült összes gyártelepeit, bányáit, birtokait, gépeit stb. A kötvények a következő árakon kaphatók: ICO dolláros kötvény ára - $ 88.00 500 dolláros kötvény ára - - $440-00 1000 dolláros kötvény ára - - - $880.00 A kötvényekbe befektetett pénze tisztán 8%-ot jövedelmez és már február 1-étől kezdve kamatozik. A kamatokat évenként kétszer: február 1-én és augusztus 1-én fizetik és a kamatszelvények nálunk is beválthatók. A kötvények visszafizetése minden két hónapban tartandó sorsolás utján történik. Minden kisorsolt kötvény tulajdonosa minden 100 dolláros kötvénynél 12 dollárral kap többet vissza, mint a mennyit befizetett. Ha valaki nem akarja bevárni, amig kötvénye ki lesz kisorsolva, azt bármikor eladhatja a tőzsdei áron. Küldje jegyzését a pénzzel együtt a következő cimre: KISS EMIL bankháza 133 SECOND AVENUE, NEW YORK, N. Y.
