A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-07-18 / 29. szám

A BIT » ODA-VISSZA. Irta: HÁZ MIKLÓS Az Imperátor utolsó útja a német zászló alatt nagyon bé­kés volt. Az első este kint a tengeren a Ritz Carltonban egy kis rövidzárlat miatt igaz, hogy összebaltázták a faragott falburkolatot és a bútorokból is elégett pár darab, de az Im­­perátornak szüksége volt pár ilyen kis balesetre, mert kü­lönben nem tudta volna azt a reputációját megtartani, hogy “szerencsétlen hajó”. Hét napig andalogtunk ha­zafelé és dacára annak, hogy a dátum 1914 julius 18—25 volt, a hajón minden nap megjelenő újságban olyan szikratávhire­­ket olvastunk, hogy Pitts­­burghban többet keresnek a mosónők, mint másutt, mert sok a füst, továbbá Kaliforniá­ban nagy a termékenység, mert jó a kiima. A levegő körülöttünk tele volt a világháború előre vetett morajlásával, de mi úgy utaz­tunk, mintha cukorhajóval tej tengeren egy mézeskalács­kikötőbe igyekeznénk. * Csak amikor Hamburgban kikötöttünk, láttuk, hogy pár rikkancsnak nagyon kapkod­ják a különkiadásait: “Az osztrák-magyar követ ma hagyta ott Belgrádot, úgy látszik, hogy háború lesz!” Háború ?... Háború ?... Mi­nek? Miért? Kinek kell hábo­rú, no majd csak kibékülnek! — Nem lesz háború, de min­denesetre siessünk haza, haza, haza. De nemcsak mi gondolkoz­tunk igy, a pályaudvarokon olyan élet volt, mint a lower Fifth Avenuen délben. Berlinben minden félórában megjelent egy uj extra és úgy látszott, hogy ott igazán lelke­sedett pár ember, valószínűleg mert azt hitték, hogy hogyha sok, hát karácsonyra már a kis kutyák is babérokon fognak pihenni. Ha sejtették volna, hogy majd hosszabb ideig Pilsner meg Muenchner helyett béká­kat kell nyelni, talán nem riva­­logtak volna olyan tele torok­kal. * És amikor az európai kiadá­sú étkező-kocsit kicserélték egy ütött-kopott kurtakocsma formára, az ablakokon át szal­matetős, düledező vályog-vi­­tyillókra nézhettünk ki; vé­kony dongáju gebék vontak zö­­työgős vézna fakocsikat, mos­­datlan sovány parasztok ácso­­rogtak a piszkos kis állomáso­kon: akkor tudtuk, hogy meg­érkeztünk otthon,a hazában. A kalauz minden állomás után végig menydörgött a ko­csin “jegyeket kérem” és min­den 40—50 kilométer után megszemlélt bennünket egy­két ellenőr. Pest felé zsúfolódott a vo­nat. Rezervisták vonultak be, és buta tót paraszt létükre ép­pen olyan keservesen búcsúz­tak el a családjuktól, mintha urak lettek volna; talán sejtet­ték, hogy ezt a háborút legin­kább az ő bőrükre fogják meg­­izenni. Közeledtünk az Úristen ka­lapbokrétájának a rózsájához. Ahol mindenki panaszkodik, hogy mennyi a baj, milyen va­cak minden, mily nagy a szen­vedés, de ugyanabban a perc­ben megesküszik rá, hogy Bu­dapestnél különb város nincs a föld kerekén. Itt a szegény enjber megér­demli a nevét mindkét érte­lemben, mig a gazdag az “ur” szegény. Ez az a város, ahol ha az em­ber nem eszik, alszik vagy dol­gozik, akkor a kávéházban van és esetleg ott eszik, alszik és dolgozik. Itt a “baked beans”-nak “só­let” a neve, a paprikás hagy­­más-zsir, fokhagymás-rántás, meg főtt tészta a nemzet büsz­kesége és külön-külön a meleg is jó, meg a viz is jó, de a me­leg viz csak Karlsbadban jó. Ez az egyetlen város a vilá­gon, ahol este tíztől reggel ötig a büszke polgár zömök belépti, sőt kilépti dijat fizet saját drága lakásába és lakásából. Itt, amikor kibújik a kökör­csin, meg a pongyola-pitypang, a Teremtés helyi ura beül egy borbélyszékbe és nullás géppel tároltatja le az esztendei haj­­termését. Itt az alsóing viselés szé­gyen-gyalázat, különösen ha gyapjúból van és ha valaki zöld salátából meg nyers para­dicsomból merne egy szendvi­cset szerkeszteni, azt gondo­san kikalauzolnák a Lipótme­­zőre. * Ezen az estén azonban más gondjuk volt. Ekkor mondtak fel a “nagyhatalmi hóbort”­­nak és hívták meg a “függet­len” kis államságot, ha ugyan ezt nem sokan sejtették is. Fizetett detektívek szorgal­masan lelkesedtek az András­­sy-ut közepén, mert hát hábo­rút izentünk vagy mi, és kivé­telesen semmi kifogásunk nem volt az utcai csoportosulások ellen. A fekete-sárga zászló együtt virágzott a piros-fehér-zölddel a gomblyukakban és a Hentzi­­szobor gyűlölők meghatottan kántálták a Gotterhaltét; Tari Bagó Marci és kocabandája kí­séretére. “Megállj, megállj, kutya Szerbia” szólott a főnóta, nem sejtvén, hogy Szerbia majd megfogadja a jó tanácsot és “megáll” sőt megnő. A nótának az a sora, hogy “De a magyar nem enged”, már nem volt olyan prófétai. Másnap már sok rezervista marsolt a “nagyságos kisasz­­szony” felemelő szavaira és úgy tűnt fel, hogy a fiuk azt a sort énekelték a legnagyobb meggyőződéssel, hogy “Egye meg a fene”. A mi vonatunk volt az utol­só civil-vonat. Azután már csak hadi vaggonok gurultak a síneken megtöltve emberrel, lóval és egyébb ágyutöltelék­­kel. Az utcákon hosszú sorban döcögtek vékonylőcsü kocsik s szekerek hadi szállítmányok­kal rakodva. A vidékről pedig tódultak be a mozgósított rezervisták, többnyire rongyos, sovány kedvetlen parasztok, akiknek: Nomen est Omen, pont a Sze­gényháztéren kellett jelentkez­niük. Belgrádot a lapok a második napon bevették és vígan győz­tek volna papíron tovább is, ha Tisza István meg nem mondta volna a szerkesztők­nek, hogy a háború alatt csak ő meg a Stein hazudhatnak büntetlenül. Ez persze nagyon sokkal jobb volt mint itt, ahol min­denki úgy hazudhatott, ahogy kedve tellett. * Az osztrák-magyar hadse­reg két első halottja állítólag két babtista paraszt fiú volt. Vallásukhoz ragaszkodván, nem akartak emberölő fegy­vert fogni. Haditörvényszék, főbe-lövés. Sok pap, lelkész és egyéb menyország-csősz való­színű zajos helyeslése mellett. Az a “Ne ölj” parancsolat meg “Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” izé csak békeidő­re van értve. Azután megindult a lavina. Oroszország Szerbia pártjára állt, Franciaország meg az oro-COMMONWEALTH BANK YORKVILLEI FIÓKJA: First Ave. és 77. utca sarkán Vagyon több mint $19,000,000-00 A New York Clearing- House és Federal Reserve Bank tagja. Főiroda: SPRING STREET ÉS BOWERY Lexington Office: Bronx Office: LEXINGTON AVE., 57. utca sarok 3-IK AVE., 155. utca sarok NEW YORK, N. Y. Bankbetétek után havonként csatoljuk a kamatot a tőkéhez. Pénzt küldünk a világ bármely részébe. Hajójegyeket eladunk és besze­rezzük az utazáshoz szükséges iratokat. CHECK SZÁMLÁK. TÁMOGASSUK A COMMONWEALTH BANKOT

Next

/
Thumbnails
Contents