A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-07-18 / 29. szám
10 A HÉT széra, mig a Dreibundból lett egy Zweibund, meg egy Vagabund. — A németek “szükségi törvényt bont” felkiáltással berobogtak Belgiumba, amire Angolország is gondolt egyet, és az az emlékezetes kis összekoccanás teljes svungba jött. * “Passzust vissza”, szólt a kis Rótt, az “egészen egyszerű, majd elmegyünk a Mandelbaumhoz, az megcsinálja”. “Ki az a Mandelbaum?” “A Foliban a tyukcsősz, ő szerzi a honvédelmi államtitkárnak a babáit. Óriási befolyása van, akármit meg tud csinálni. A Mandelbaum még aludt, de a Rótt felrázta. Késő, szólt, amikor megértette, hogy mi kellene. “Tegnap voltam a méltóságos urnái, azt mondta, Mónikám most háború van, engem éppen olyan könnyen főbe lehet lövettetni, mint egy közbakát; a protekciós eljárásokat egyelőre megszüntetjük”. Akkor menjünk a Schreiberhez... “Hát az ki ?” — “Az egyetlen zsidó rendőrtanácsos, nagyon jó barátom. “Passzust, Amerikába? Most? nem nagyon valószínű, szólott a vörös “éceszgéber” és ez kimerítette a Rótt programmját. De akkoriban jött meg Berlinből egy barátom, “Nehéz átmenni a határon Willinger?” kérdeztem. “Dehogy, egy mosócédulával áteresztik”. Három nap múlva Bécsben voltam és még egy nappal később Simbachban, a bajor határon. * Éjjel tizenkét óra volt és erről a vonatról csak én magam akartam otthagyni az osztrákmagyar monarchiát. Átcsuszásra nem volt nagy a lehetőség. “Hogy született, azt úgy is tudom, szólott a papírokat vizsgáló kis kövér határőr, hogy untauglich, az nem sokat jelent, mert most nemsokára mindenkit újra sorozunk, de az, hogy a hadmentességi adóját öt évre előre megfizette, az tetszik nekem, átmehet.” Hogy is szólt az a régi zsidó közmondás? “Geld regiert die Welt!” * München a világ legkedvesebb és legnyugodtabb nagyvárosa, a háború alatt is az volt. A hat láb hármas Leibregimenterek olyan nyugodt harmóniával énekeltek kórust az utcai menetelésben, még hozzá tekintet nélkül arra, hogy szakadt a nyakuk közé az eső, hogy biztosra vettem a győzelmet. Olyan hisztéria-mentes, biztonságos volt a hangulat, hogy rosszul esett elmenni onnan. De egy reggel fellobogózva találtam a várost. “Miért a sok zászló?” kérdezek egy öregasszonyt. “Nem tudom, ha csak annak nem örülünk, hogy bevettük Antwerpent”. Ez volna jó idő az elutazásra, gondoltam és aznap délben már egy neutrális konzultól kértem útlevelet az országába. “Untauglich, hadmentességi adó fizetve, véletlenül jött haza ; adok útlevelet, de csak egy feltétel mellett, ha a határon túl felad egy pár levelet.” * Reggel öt órakor jól megrakodva dülöngőztem a határállomáshoz. Szalad elém három markos katona. “Jaj, megfogtak”, gondoltam, de a fiuk csak a podgyász-hurcolásban akartak segíteni. Az utlevélvizsgáló őrmester rám néz, a levélre néz, azután rávág egy kék “stemplit”, hogy “Bezirkskommando...” és kint voltam a világháború egyik feléből. Vigyázni kellett, hogy se jódlizni, se suplattlizni ne kezdjek. A perronon álldogált egy magányos pasasér, avval azonnal megismerkedtem. Egy perzsa volt, aki Londonba igyekezett. Se azelőtt, se azóta én még egy perzsával nem találkoztam, de azután a perzsa után ítélve, a perzsák nemzete nagy, hatalmas, kedves és derék, növessze meg a szakálukat Allah vagy két méteresre. * Steeragen utazni pedig nem jó. De ha kényszerű volt is a himlőoltás, rossz a koszt, piszkos az “ágy”, nyers a kezelés, mindig arra gondoltam, hogy mennyivel jobb ez, mint egy lövészárokban rothadni a Habsburgokért, a hegemóniáért meg szupremáciáért. Két hét múlva horgonyt vetettünk Quarantineban s mert éppen Election Day volt, Ellis Island nem dolgozott következőleg mi huszonnégy óráig lakat alatt voltunk, még hozzá a fedélzet alatt, hogy valahogy partra ne ússzunk. Iskolai bezárások óta először voltam fogoly, de megint csak úgy tűnt föl, hogy hathét év Tobolszkban, vagy nem bánom Irkutzkban rosszabb lett volna. * És másnap, amikor megint Manhattan aszfaltja porzott a lábam alatt, első utam a “Hall of Records”-hoz vitt, ott be álltam egy hosszú várósorba s mikor a tisztviselő elé kerültem, gondosan kiguberáltam egy dollárt és igy szóltam: “You give me my first paper of American Citizenship.” SKIN-FOOD Megsünteti a bőr vörösségét, fehérré, bársonyossá, teszi a bőrt. Egyedüli elárusítóhely, országszerte elismerve VINE OF CODUVEROIL Vérszegények áldják ezt a tápszert! — A legjobb vérpótló J. GREENBERGER patikus kizárólagos lerakata 1592 First Ave., New York City. Cor. 83rd St. Hazai receptek magyar gyógyszerész felügyelete alatt készíttetnek el. Vigyázzon a szemére! Ha érzi, hogy a szeme nincsen rendben, könnyezik, fáj, gyulladásos. Ha nem lát tisztán, a szeme előtt összefolynak a betűk, gyakran fáj a feje, vizsgáltassa meg azonnal a szemét. Egy jó szemüveg segít mindezeken a bajokon. A szemét megvizsgálják és jó szemüveget adnak. SZEMÜVEG SPECIALISTÁK 136 E. 59 St., 3. és Lex. Avek közt 224 E. 14 St., 2. és J-ik Avek közt 1144—3rd Ave., 66. és 67. St. közt NEW YORK CITY KÁLMÁN BÉLA DETEKTÍV 799 B’way, Room 509, N. Y. City Telefone: Stuyveant 0907 NAGY HELYI HAJÓKIRÁNDULÁS A HUDS0N0N A Hét szenzációs vízi kabaréjával 1925. AUGUSZTUS HÓ 2-ÁN, VASÁRNAP Indulás a 132-ik utcai kikötőből reggel 8 órakor. Visszatérés este 9 órakor. Szenzációs kabaré és hangverseny egész napon át. Nagy táncverseny a nyílt fedélzeten. — Kitűnő szalonzenekar. A HÉT hajókirándulásának részvételi dija személyneként $2.— Gyermekeknek $1.— A résztvevő személyek száma előre bejelentendő. Egész napi fesztelen, jókedvű szórakozás. — Hozzuk magunkkal ellenfeleinket is. — Minden vendég barátunk. Csak jókedvet pakkolni a tarsolyunkba!! Jelentkezés telefonon és levélileg a HÉT szerkesztőségében, 305 East 85th Street, New York City. Telefon: Lenox 3374.
