A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-07-18 / 29. szám

10 A HÉT széra, mig a Dreibundból lett egy Zweibund, meg egy Vaga­bund. — A németek “szükségi törvényt bont” felkiáltással berobogtak Belgiumba, amire Angolország is gondolt egyet, és az az emlékezetes kis össze­koccanás teljes svungba jött. * “Passzust vissza”, szólt a kis Rótt, az “egészen egyszerű, majd elmegyünk a Mandel­­baumhoz, az megcsinálja”. “Ki az a Mandelbaum?” “A Foliban a tyukcsősz, ő szerzi a honvédelmi államtit­kárnak a babáit. Óriási befo­lyása van, akármit meg tud csinálni. A Mandelbaum még aludt, de a Rótt felrázta. Késő, szólt, amikor megértette, hogy mi kellene. “Tegnap voltam a mél­­tóságos urnái, azt mondta, Mó­nikám most háború van, en­gem éppen olyan könnyen főbe lehet lövettetni, mint egy köz­bakát; a protekciós eljáráso­kat egyelőre megszüntetjük”. Akkor menjünk a Schrei­­berhez... “Hát az ki ?” — “Az egyetlen zsidó rendőrtanácsos, nagyon jó barátom. “Passzust, Amerikába? Most? nem nagyon valószí­nű, szólott a vörös “éceszgé­­ber” és ez kimerítette a Rótt programmját. De akkoriban jött meg Ber­linből egy barátom, “Nehéz átmenni a határon Willin­­ger?” kérdeztem. “Dehogy, egy mosócédulával áteresztik”. Három nap múlva Bécsben voltam és még egy nappal később Simbachban, a bajor határon. * Éjjel tizenkét óra volt és er­ről a vonatról csak én magam akartam otthagyni az osztrák­magyar monarchiát. Átcsu­­szásra nem volt nagy a lehető­ség. “Hogy született, azt úgy is tudom, szólott a papírokat vizsgáló kis kövér határőr, hogy untauglich, az nem sokat jelent, mert most nemsokára mindenkit újra sorozunk, de az, hogy a hadmentességi adó­ját öt évre előre megfizette, az tetszik nekem, átmehet.” Hogy is szólt az a régi zsidó közmondás? “Geld regiert die Welt!” * München a világ legkedve­sebb és legnyugodtabb nagy­városa, a háború alatt is az volt. A hat láb hármas Leibregi­­menterek olyan nyugodt har­móniával énekeltek kórust az utcai menetelésben, még hozzá tekintet nélkül arra, hogy sza­kadt a nyakuk közé az eső, hogy biztosra vettem a győzel­met. Olyan hisztéria-mentes, biz­tonságos volt a hangulat, hogy rosszul esett elmenni onnan. De egy reggel fellobogózva ta­láltam a várost. “Miért a sok zászló?” kérde­zek egy öregasszonyt. “Nem tudom, ha csak annak nem örülünk, hogy bevettük Antwerpent”. Ez volna jó idő az elutazás­ra, gondoltam és aznap délben már egy neutrális konzultól kértem útlevelet az országába. “Untauglich, hadmentességi adó fizetve, véletlenül jött ha­za ; adok útlevelet, de csak egy feltétel mellett, ha a határon túl felad egy pár levelet.” * Reggel öt órakor jól megra­kodva dülöngőztem a határál­lomáshoz. Szalad elém három markos katona. “Jaj, megfog­tak”, gondoltam, de a fiuk csak a podgyász-hurcolásban akartak segíteni. Az utlevélvizsgáló őrmester rám néz, a levélre néz, azután rávág egy kék “stemplit”, hogy “Bezirkskommando...” és kint voltam a világháború egyik feléből. Vigyázni kellett, hogy se jódlizni, se suplattlizni ne kezd­jek. A perronon álldogált egy magányos pasasér, avval azon­nal megismerkedtem. Egy per­zsa volt, aki Londonba igyeke­zett. Se azelőtt, se azóta én még egy perzsával nem találkoz­tam, de azután a perzsa után ítélve, a perzsák nemzete nagy, hatalmas, kedves és derék, nö­vessze meg a szakálukat Allah vagy két méteresre. * Steeragen utazni pedig nem jó. De ha kényszerű volt is a himlőoltás, rossz a koszt, piszkos az “ágy”, nyers a keze­lés, mindig arra gondoltam, hogy mennyivel jobb ez, mint egy lövészárokban rothadni a Habsburgokért, a hegemóniá­ért meg szupremáciáért. Két hét múlva horgonyt ve­tettünk Quarantineban s mert éppen Election Day volt, Ellis Island nem dolgozott követke­zőleg mi huszonnégy óráig la­kat alatt voltunk, még hozzá a fedélzet alatt, hogy valahogy partra ne ússzunk. Iskolai bezárások óta elő­ször voltam fogoly, de megint csak úgy tűnt föl, hogy hat­hét év Tobolszkban, vagy nem bánom Irkutzkban rosszabb lett volna. * És másnap, amikor megint Manhattan aszfaltja porzott a lábam alatt, első utam a “Hall of Records”-hoz vitt, ott be álltam egy hosszú várósorba s mikor a tisztviselő elé kerül­tem, gondosan kiguberáltam egy dollárt és igy szóltam: “You give me my first paper of American Citizenship.” SKIN-FOOD Megsünteti a bőr vörösségét, fe­hérré, bársonyossá, teszi a bőrt. Egyedüli elárusítóhely, ország­szerte elismerve VINE OF CODUVEROIL Vérszegények áldják ezt a táp­szert! — A legjobb vérpótló J. GREENBERGER patikus kizárólagos lerakata 1592 First Ave., New York City. Cor. 83rd St. Hazai receptek magyar gyógy­szerész felügyelete alatt készít­tetnek el. Vigyázzon a szemére! Ha érzi, hogy a szeme nincsen rendben, könnyezik, fáj, gyulladá­sos. Ha nem lát tisztán, a szeme előtt összefolynak a betűk, gyak­ran fáj a feje, vizsgáltassa meg azonnal a szemét. Egy jó szemüveg segít mindezeken a bajokon. A szemét megvizsgálják és jó szemüveget adnak. SZEMÜVEG SPECIALISTÁK 136 E. 59 St., 3. és Lex. Avek közt 224 E. 14 St., 2. és J-ik Avek közt 1144—3rd Ave., 66. és 67. St. közt NEW YORK CITY KÁLMÁN BÉLA DETEKTÍV 799 B’way, Room 509, N. Y. City Telefone: Stuyveant 0907 NAGY HELYI HAJÓKIRÁNDULÁS A HUDS0N0N A Hét szenzációs vízi kabaréjával 1925. AUGUSZTUS HÓ 2-ÁN, VASÁRNAP Indulás a 132-ik utcai kikötőből reggel 8 órakor. Visszatérés este 9 órakor. Szenzációs kabaré és hangverseny egész napon át. Nagy táncverseny a nyílt fedélzeten. — Kitűnő szalonzenekar. A HÉT hajókirándulásának részvételi dija szemé­­lyneként $2.— Gyermekeknek $1.— A részt­vevő személyek száma előre bejelentendő. Egész napi fesztelen, jókedvű szórakozás. — Hozzuk magunkkal ellenfeleinket is. — Minden vendég barátunk. Csak jókedvet pakkolni a tarsolyunkba!! Jelentkezés telefonon és levélileg a HÉT szerkesztő­ségében, 305 East 85th Street, New York City. Telefon: Lenox 3374.

Next

/
Thumbnails
Contents