A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-07-18 / 29. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és LADÁNYI MIKLÓS Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ...................................................... $4.00 Fél évre ............................................................... $2.00 Egyes szám ára ..........................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. TELEFON: LENOX 3274 AZ UR NAPJA fölvirracit valahára. Nem akárhol, hanem Daytonban, Tennesseeben, hol már hetek óta igen vegyes érzelmekkel várták a tudomány és biblia nagy pőrének a megkezdését. Naiv lelkek ugyanis azt hiszik (s W. J. Bryan a legnaivabbak egyike), hogy ha az evolúciót tanító Scopest a törvényszék fölmenti, akkor vége van a kereszténységnek. Anno: francia forradalom sokkal nagyobb dolog történt. Franciaországban formálisan megfosztották trónjától az istent, egy az Észt szimbolizáló céda hölgyet ültetvén helyébe, kit diadallal vittek végig a városon, s a kereszténységnek még sem lett vége. Sőt azóta gyönyörű virágokat termelt, Bryant, a fundamentalistákat és egyébb fanatikusokat. Daytonban most is féltik a hitet, a vallást, a bibliát s magát az úristent. Mindenféle viharoktól megedzett hölgyek, többnyire az 1865—1885-iki korosztályból, imádságokat, nyilvános könyörgéseket rendeztek a templomokban, hogy “az Ur ellenségei zavarodjanak meg”. Drága ruhákban, ékszerekkel megrakva (hitbuzgóságuk és erényességük jutalma) vonultak a templomba. Még sokkal többen lettek volna, mint amenynyien voltak, de vagy nyolcvannak nem készült el erre az ördögiellenes alkalomra elmésen megtervezett egyenruhája. És ez alkalommal azt énekelték, hogy “megyünk Zionba, istennek gyönyörűséges városába”. AHITBUZGÓSÁG hulláma egész Daytont elöntötte, pedig úgyis nyakig ül benne. De azért ez a hullám mégis jól esik neki. A tenger vizében nyakig hüselő ember is benne van a vízben, de ugyebár milyen jól esik neki, ha tetejébe még egy hullámot kap a dagálytól. That’s that. Az utcákat hatalmas cifra autó járja végig. A tetejéről egy kövér ember inti a közönséget, hogy nézzék meg “A nőstény ördög” darabot a moziban. A törvényszéktől egy blocknyira levő moziban pedig a “Krisztus élete” rendkívül érdekes, idegfeszitő drámát adják. Ez a film azelőtt ingyen sem kellett a mozisnak, mert nem akadt rá közönség. Hiszen mindenki kívülről ismeri az egész drámát. Most azonban zsúfolva van a mozi,, mert igy hozza magával a hit-hullám. A mozis pedig dörzsöli a kezét (összefogva a két tenyerét, mintha citromot facsarna), mert ömlik a sok dájm és nikli. Minden virágból mézet lehet szívni, és Szent Pál apostol is megmondta, hogy “mindeneket megpróbáljatok s a legjobbat megtartsátok.” S van-e “legjobb” egy üzletemberre nézve, mint a kosztümerek pénze ? pERSZE MEGÉRKEZTEK Daytonba Bryan és Darrow is. Bryan azt kérdezte a kiszálláskor: “itt van-e már Darrow?’’ S mit kérdezett Darrow? Elmés olvasóink eltalálták. £zt, hogy “itt van-e már Bryan?” Szörnyen örülnek ugyanis egymásnak. Bryan még csak egy embernek örül jobban a világon, Prof. Conklinnak, princetoni egyetemi tanárnak, a fő-fő-evoluciósnak, de ő aligha mehet oda. A tárgyalás még meg sem kezdődött, s Bryan máris öt nagy beszédet tartott. Nyilvánosan. Egyet egy dombnak a tetején, zivataros alkonyaikor. Az is “Hegyi beszéd” volt, mint ahogy Bryan általában nagyon szereti utánozni Jézust. Az egyik beszédben olyat mondott, amely mellett eltörpül az egész tárgyalás, az egész “issue”, a tudás és a biblia harca, a kereszténységnek egész ügye. Azzal fenyegetőzött, hogy akármilyen eredménye lesz is a tárgyalásnak, neki utána első dolga lesz egész Amerikában amellett agitálni, hogy a Bibliát, úgy amint van, be kell venni módosításképpen az amerikai alkotmányba. Me$t persze Amerika jelenére és jövőjére rendkívül fontos, hogy Jób mint veszekedett az istennel, a hollók mint loptak Illés próféta számára húst és mint szólalt meg Bálaám szamara. És rendkívül fontos, hogy egy régi keleti népnek az egész ezerötszáz esztendős irodalma belekerüljön az amerikai alkotmányba. Most ez egyszer még megmondjuk, hogy a biblia nem más, mint az ősrégi zsidó irodalom gyűjteménye, de többet nem fogjuk ismételni. Bryant világért sem gyanúsítjuk azzal, hogy — megint jelöltetni akarja magát az elnökségre, s hogy harci kiáltása, programijának fő pontja a biblia lesz. Nem gyanúsítjuk, pedig az ügy nem is lenne olyan kilátástalan, mert hiszen Amerika minden államában többségben vannak a tudatlanok, a bigotok, a fanatikusok, akiknek óriási többsége nem olvassa a bibliát, de azért (Bernard Shaw szerint) mindenki azt képzeli, hogy tudja, hogy mi van benne. BRYANNAK terve és szándéka sokkal fontosabb, mint az egész ellentét a modernek és a fundamentalisták közt. Sokkal fontosabb, mint az, hogy Scopes bünös-e vagy nem. Mert az amerikai szabadság sarkalatait, föntartó oszlopait döntené le. Mert kaput tárna a vallási türelmetlenségnek, üldözésnek és tönkre tenné az Unió megalapítóinak legnemesebb müvét, ha a bibliát cakumpakk bevennék Amerika alkotmányába, ha csak mint módositványt is. Ami az alkotmányba van, a módositványokkal együtt, az alaptörvény. Ha a biblia benne lenne az alkotmányban, akkor alaptörvény lenne az is, hogy a föld lapos. Ó szent együgyüség! A JÁNOS VITÉZTŐL A MOZIVÁSZONIG. Komoly formában folynak a tárgyalások a Király Színháznak véglegesen filmszínházzá való átalakításáról, esetleg olyanképpen is, hogy az operett-előadások teljesen megszűnnének. A tárgyalásokat az Uniószínházak vezetősége egy olyan filmcsoporttal folytatja, amelynek amerikai háttere van amely Amerikából hozná a pénzt és amerikai filmgyáraiból a darabokat. Tisztán a felkínált vételár nagyságán és a belügyminisztériumtól megszerzendő moziengedélyen dől el a tárgyalások sorsa, és amennyiben a vételárban megegyeznek és a belügyminisztérium megadja az engedélyt, akkor Budapest egyik legrégibb és legszebb múlttal dicsekvő operettszinháza szűnik meg, veszteségére annak az operett-irodalomnak, amely ugyan nem teteje a művészetnek, de mindenesetre egyik igen fontos és szép eszköze a közönség szórakoztatásának. A belügyminisztérium ismeretes rendelete szerint ugyanegy színháznak csak egyféle játszási engedélye lehet és már többizben utasítottak vissza olyan engedélyeket, amelyek azt célozták, hogy színházban filmet is játszanak, vagy filmszínházban színpadi müveket. A Renaissance Színházban történt meg utoljára, hogy a belügyminiszter kivételesen dupla engedélyt adott egy színháznak, de még itt sem sikerült ez a vállalkozás, mert ismerve a közönség természetét, az emberek vagy színházba, vagy moziba mennek, és nem tudnak még ezidőszerint hozzá idomulni ahhoz a gondolathoz, hogy ugyanazon a nézőtéren időnként mást és mást látnak. Vagy szinház, vagy mozi, mondja a közönség, és a példa bizonyította, hogy ha délután öt órakor megváltotta a jegyét a filmszínházba, akkor ugyanabban a színházban nem hajlandó este négyszer annyit fizetni ugyanazért a jegyért, ha nem is filmet, hanem operettet játszanak. De eltekintve a közönség idegenkedésétől, a belügyminisztériumon is meghiúsulhat az ügy és abban az esetben az Unió-szinházak részvényesei — értesülésünk szerint — lemondanak az operettelőadások tervéről, mert a színházak gazdasági helyzete szinte kényszeríti őket arra, hogy a Király Színházat minél jövedelmezőbbé tegyék. Ezt csak úgy tudják elérni, ha átengedik ennek az amerikai hátterű pénzcsoportnak filmelőadások céljaira, nem törődvén azzal, hogy milyen szép tradíciókkal biró intézményt szüntetnek meg. Huszonkét esztendeje játszik a Király Szinház és ez alatt a magyar zeneszerzők egész gárdáját nevelte fel és közülük nem egyet tett világhírűvé. A külföldi komponistáknak legnagyobb részét szintén a Királyszinház ismertette meg a budapesti közönséggel, még pedig olyan előkelő színvonalú előadásban, hogy külföldi darabok budapesti bemutatója éppen olyan fontos volt, mint a külföldi Uraufführung.
