A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-07-18 / 29. szám
A HÉT 7 MI LESZ MÁR HÓBIÁRT BASÁVAL? Irta: MÓRA FERENC.-----------------------------------------Egy csöppet se veszem rossz néven az olvasótól, ha nem tud hirtelenében megfelelni erre a kérdésre, amit tulajdonképpen nem is én kérdezek, hanem Klein Sándor ur kérdez Lavertonból. Persze nem az olvasótól kérdezi, hanem éntölem, aki némileg ludas vagyok a nevezett basa dolgában. Pár esztendővel ezelőtt valamelyik tárcámban azt a meggondolatlan Ígéretet tettem, hogy regényt fogok írni Hóbiárt basáról. Én ugyan, ha a fejem leütik se emlékszem rá, hogy ilyesmit mondtam volna, de Klein Sándor ur még a dátumot is megírja, amikor én ezt a váltót kiállítottam és igen szigorúan kéri számon tőlem, hogy mi lesz már azzal a Hóoiárt basával, akire ő két és :'él év óta várakozik. Ebből a levélből könnyű rolt megállapítanom azt, h"gy Klein Sándor ur nagyon szeretetreméltó ember_ mindazáltal igen örülök, hogy csak egy Hóbiárt basáról állítottam ki neki a váltót, nem kétezer dollárról. Ellenben Lavertonnal már nehezebb volt tisztába jönni* mint kedves hitelezőmmel. Helybeli bélyegtudósok a bélyegben ráismertek Ausztráliára, azonban Lavertonnak soha senki hírét se hallotta. A postán is csak annyit tudtak, hogy az ‘egyéb külföld”, ennélfogva akkora bélyeg kell a levélre, mintha Horgosra küldeném, ami egy kakaskukorékolásnyira van Szegedhez. * A dolog úgy történt, hogy pár esztendővel ezelőtt felolvasásra mentem Gyulára. Vasuton> különösen vicinálison, különösen mikor egyedül ásitozik az ember a fülkében, különös asszociációi támadnak, ahogy nézdegél kifelé az ablakon. Ahogy elsuhantak előttem az alvó mezők — november dereka felé jártunk — az egyik bakterház kertjében láttam egy nagy sütnivaló tököt. Aféle “Mauthner diadala” volt, szép nagy szemölcsök barnáltak a kövér, sárga ábrázatán, — egyszerre eszembe jutott róla Hóbiárt basa. Aki is a török időkben várparancsnok volt Szegeden és igazság szerintiiem basa volt, csak bég, de már azért inkább csak basának emlegetjük, mert mindjárt nagyobb a tekintélyünk, ha múltúnkban egy valóságos basát mutathatunk föl, nem olyan közönséges béget, mint Kecskemét_ vagy Vásárhely. Emlegetni pedig arról szoktuk a boldogultat, hogy ő volt az, akit a papucsuk sarkával vertek agyon a szőlejében a szegedi menyecskék* akiket oda hordatott cseresznyét szedni. Azért gondolom, hogy ilyen tökfejü kopasz úriember lehetett, mert ha valami pörgebajuszu, nevetöszáju fiatal janicsár-kapitány lett volna, aligha ölték volna meg a szép halásznék. Legalább is nem ilyen csúfos halállal. A basa-fejű tök már rég elmaradt, ellenben a tökfejü basa beült hozzám a kupéba és rám vicsorította a lapátfogait: — Hát te ebhitü gyaur, ki az oka annak, hogy te még most se írtad meg azt a regényt, amely engem a halóporaimból feltámasztana? Hirtelenében azt akartam mondani, hogy ‘‘a zsidók, kegyelmes uram, mert mostanában mindennek ők az okai és négyszemközt nekem elárulhatod, öreg, hogy bizonyosan a mohácsi vész is az ö leikükön szárad”* — de idejében rájöttem, hogy nem a basa mortifikál engem, hanem a lelkiismeretem. Mert való igaz, hogy valahányszor a “Hóbiárt basa utcán” jártam, mindig megfogadtam, hogy ebből a gentlemanből egyszer regényhöst csinálok, de mire az utcából kiértem, mindig elfelejtkeztem a dologról. Hanem most a gondviselés eszközét láttam a vasúti bakterben, aki a disznók örömét a kertben felejtette és ezzel eszembe juttatta Hóbiártot. Tulajdonkép a basa is jól jár vele, meg én is, hogy csak most irom meg a históriáját. A basa azért, mert a törökök csak most jöttek nálunk divatba, különböző vonatkozások révén. Régebben hiáoa támasztottam volna föl az öreg urat, az ördög se vette volna észre. Most azonban nagy lesz a becsülete és a fizetőképessége és igy járok jól én is. Amért föltámasztom halottaiból, adni fog nekem egy házat, hiszen neki egész utcája van, abból csak futja egy rongyos kis emeletes ház. Utóvégre én azt se bánom, ha a házat nem ő adja, hanem Szeged. Nem is muszáj neki a Hóbiárt basa utcában lenni, lehet beljebb is. De abban is megnyugszom, ha kint lesz a város szélén, úgy is azon a tájon esett a basa halála. Csakhogy ebben az esetben kérek a házacskához néhány hold földet is. Ahogy én Szeged városát ismerem, meg is kapom. Nagyszerű lesz az! — gondoltam el magamban. Az olvasó a regényre értse, én azonban a házra értettem, a mit nekem a Szeged dicsőségét hirdető regényért a varos építtetni fog. Két kapuja lesz, egy bejárat, meg egy kijárat. Akik politikáról akarnak velem beszélni, meg akik kéziratot hoznak átolvasás végett, azoknak csak a kijárat áll rendelkezésükre. A jó embereket, akik a bejáraton bejutnak, a feleségem betessékeli a szobába, de én hozzám nem ereszt senkit. Mindenkinek azt fogja mondani, hogy most én dolgozom a kertben s ha ilyenkor háborgatnak, dühös vagyok, mint az oroszlán. És húsz esztendeig mindig ezt fogja mondani és legenda támad rólam és csak a halálom után fog kiderülni, hogy húsz évig nem csináltam mást, csak ültem a diófa alatt és néztem a felhőket, amiket odafent a jó Isten legeltet és idelent én eregetem a csibukból, amibe Kemal basa szállítja a dohányt. Igenis, Kemál basa, mert a mai konstellációk szerint mire én a Hóbiárt basával kész leszek, akkorra mi Törökországgal leszünk határosak, Kemálból szultán lesz, megküldöm neki a basakollégájáról irt könyvet és ö küld érte egy vaggon latakiai dohányt, sőt a forgalmi adót is mellékeli hozzá,, persze arany piaszterekben. Ennyit terveltem el Orosházáig, de a latakiánál nem is jutottam tovább. Kemál barátom ellát engem dohánynyal a könyv megjelenése után, de mi lesz addig? Én reggel nyolc órától éjfél után kettőig lopom a napot különböző íróasztaloknál és hogy ehhez kedvem legyen, nekem ahhoz naponta kell húsz szivar. Ha regényt irok, kell huszonöt, mert olyankor a (Folytatás a 15-ik oldalon) HA AMERIKA! DOLLÁROKAT akar küldeni, úgy fordul jón azonnal RUTTKAY JENŐ BANKHÁZÁHOZ, hol a legolcsóbban, leggyorsabban és legpontosabban küldik a pénzt a viliig bármely részébe. HAJÓJEGYEK kaphatók az összes vonalakra a társaságok eredeti olcsó árain. Forduljon hozzánk bizalommal személyesen vagy levélileg RUTTKAY JENŐ BANKHÁZA 106 AVENUE B NEW YORK, N. Y. MAGYAROKTALÁLKOZÓHELYEATENGERPARTON EDGEMERE ROOFGARDEN 192 Beach 35-ik utca EDGEMERE, L. I. Magyar étterem, női zenekar, táncterem. Gyönyörű kerthelyiség. ízletes magyar konyha. Mérsékelt árak. Alkalmas kirándulóhely egyletek részére.