A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-27 / 26. szám
A H4T 11 ESTVAN KUBIKUS AMERIKÁBAN Irta: LADÁNYI MIKLÓS. Duzzadó, naptól barnitott, izmos tagjai voltak Timár Istvánnak. Jól esett látni, amint felgyürt ingujjban és nadrágszárban, nekifeszitett lapáttal szaggatta a kemény, redves agyagos rögöt. S nyikorgott a talicskája, amint nehezen megrakva végig taszította az agyagbányából a fordítóig. Nagy böcsülete volt Timár Istvánnak a “New Jersey”-i téglagyárban és a kubikos cimborák között. Szép szál kun legény, a dorozsmai tanyai kapitányságokból szakadván el ily1 messze tengerentúlra. Bikf any elven is, már jól értett, minekfolytán ő intézte a csoport ügyes-bajos dolgait. Szóváltásba elegyedett nem egyszer a kubikokat felmérő formenokkal, akik úgy tornásznak számokkal a papíron, mint a fergeteg s mindenkor néhány kubikkal többet szorított ki a cimborák javára. Esteván olvasott ember volt. Esténként megpiritgatta szalonnáját, amikor elkészült a vacsorájával, előszedte a könyvféléket. Kiokosodott már belőlük. Mondja is váltig a EGY ÉVEN BELÜL VISSZATÉRHET AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TERÜLETÉRE ha ujrabebocsfitási engedélye van. Mi ezt beszerezzük önnek, ha hozzánk fordul személyesen vagy levélileg. HAZAUTAZÓK kérjenek azonnal felvilágosítást R U T T K A Y JENŐ BANKHÁZÁTÓL, ahol készséggel adják meg önnek a szükséges felvilágosítást. PÉNZKÜLDEMÉNYEIT a leggyorsabban és a legolcsóbban intézzük el. RUTTKAY JENŐ BANKHÄZA 106 AVENUE B NEW YORK, N. Y. cimboráknak, hogy sokat ér itt a kemény, kérges munkásmarok és az ur is csak “miszter” itt, meg a kubikus is. Ennélfogva coki neked gőgös szógabiró a dorozsmai futóhomok és vadvíz járásban. Mánhogy az asszonynéppel szeretett csintalankodni Esteván? Nem tagadjuk. Mezei munkára nemrég szegődött el a jersey-i határba egy csoport árvái tót. A rövidszoknyás, vöröslábu, fehérarcu tót lányok vizszemébe sokszor belemélyesztette parázstekintetét. Beszélni nem tudott velük, de a tapogatásait megértették. Annálfogva eltársalkodott velük ezen a nemzetközi nyelven. A munkásember igazát körömszakadtig védte. Nem ment a fejébe sehogysem, hogy ezek a jámbor tótok környes-körül a földeken néhány cent éhbérért vígan, jó kedvvel dolgoznak napestig. Magafajta tanult kubikus hat tallért is megkeres naponta, mégis elégedetlen. Volt a tótok között egy hórihorgas, tagbaszakadt legény az Ondris. Tudja Isten miért, de Esteván nagy tisztelettel pislogatott Ondris hatalmas, bütykös ökleire. Pedig István odahaza nem egyszer virtusból puszta kézzel elrongyolt hétfonatu kenderkötőfékeket. Holott olyan jámbor legény volt Ondris, hogy kenyérre lehetett volna kenni, mint a túrót. Magyarul is tudott, mert a honvédségnél szolgált. így hát eldiskuráltak néha. “Ondris komám” — mondta Estván, — “mért dolgozol rogyásig 30 cent órabérért?” Egy dollárt is megér óránként markos kezed munkája.” “Látsz testvir” — töri Ondris — “a Marcsa is keres. Együtt dolgozunk. Osztán tilen feleségem lesz a Marcsa. Minden ívben elteszünk 100—150 tallért oszt veszünk Árvában házacskát, kicsika fődet, oszt fogunk egymást szeretni.” Azontúl érdekelte Estvánt a Marcsa. Jó képű, ropogós tót lány volt biz’a! Föltette, hogy leszakítja ezt a hegyi virágot. Jó lesz annak a mafla Ondrisnak úgyis. Merthogy mafla az Istenadta, ha úgy megelégszik a harminc cent órabérrel. Hanem az egyszer csak alattomban tehette, mert az Ondris ökle kizárt minden nyilvános kötekedést. Egy szombat este nyakába akasztotta a tarisznyát, mivel kubikus ember száz lépésnél túl nem megyen tarisznya nélkül és elindult a gazdasági udvar felé. A nagy farmudvar vagy egy mértföldnyire volt az agyagbányától. Leghátul állott a nyári munkások lakóháza. Keresztbe az udvart egy hosszú fedett kőfalas pajta rekesztette be. A pajta szemközt álló két nagy kapuján át lehetett az udvarról a mezőre jutni. Ebbe a kőpajtába lopta be magát Esteván. Leste a teli hold fényénél sürgölődő munkásokat. A lány és asszonynép mosott, sikált; a legények lustán heveredtek a földön — ki cseréppipából pöfögve, ki meg bambán bámulva a csillagos eget. Olyik valami nyavalygós hangszerből csalt ki gyorsütemü, röpkelélegzetü dallamokat, amire a szorgos lányok kapkodós danáju nótákat énekeltek. Egy nagy közös üstben bableves rotyogott. Holmi kolbászka is úszkálhatott a babbal dagasztott lében, mert az esti szellő lágyan kapta fel a levegőbe a csiklandós illatot. A pajtán keresztül ki-be jártak a lányok a kúthoz vígan nótázva. István csak a Marcsára várt. Utána lopakodik a kúthoz — gondolta — és a holdfénynél belekacsint a lány szemébe, hogy menten elcsavarodik a feje. István bosszankodott már. Mind gyérebben surrantak keresztül a lányok a pajtán, de a Marcsa csak nem jött. Bebotorkált helyette azonban egy fura emberfajta. A bolond Gyúró volt. Hajadonfővel, kezében olvasóval és a feszülettel. Zsíros tarsolyára szentképek voltak ragasztva s szentelt gyertyák lógtak az oldalán. Leheveredett a rozs és zabkötegekre és hangosan pörgette a litániákat. Estván indult kifelé. Már a bolonddal mégse kuncorog egy tető alatt! Igen ám, — de ebben a pillanatban a pajta mindkét kapuját kívülről hirtelen betaszitották és láncos —LLOYD JEGYEK ODA—VISSZA LESZÁLLÍTOTT ÁRON BRÉMÁN ÁT MAGYARORSZÁGBA Harmad osztály» csak kabinok IItt lakó Idegeneknek, ha 12 hónapon belül térnek viasza, nincs nehézségük a partraszállásnál. 32 Broadway, New York, vagy a helyi ügynöknél. MAGYAR BETEGEK RECEPTJÉT 50 CENTÉRT KÉSZÍTI DR VARGA 68. UTCAI (Cor. 2. Ave.) PATIKÁJA A jelenleg látható ipari pangásban a magyarság nehezen küzd és igy DR. VARGA elhatározta, hogy a mai naptól kezdve magyar klienseinek BÁRMELY MAGYAR ORVOS RECEPTJÉT RENDES GYÓGYSZERNÉL darabonként 50 centért, KÜLÖNLEGESSÉGEKNÉL (óhazai receptek és patentok) a rendes árnál 25%-kai olcsóbban készíti el. Dr. Varga becsületessége, kiváló szaktudása és óriási gyógyszer raktára a garancia arra, hogy mindenki jó és hatásos orvosságot kap. Ne tévessze össze a cimet volt fiók-patikáméval. Csak a fönti cimen (1299 Second Avenue) kapja e kedvezményt!
