A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-27 / 26. szám
12 A HÉT 8EMCZKY ÖDÖN VALLOMÁSA 1 SOMOSYI-EYILKOSS Ä GRÓL vasékekkel eltorlaszolták. István fogva volt s a bolonddal egy pajtába zárva. “Szerelmes Jézusom” — jajdult fel István. “Dejszen hónap vasárnap lészen! S a pajtát hétfőig ki se nyitják. Meg mérés is lesz holnap az agyagbányában. Azt számolja el a foreman, amit akar. A cimborák nem értenek a számadáshoz, ő meg fogva van! Egy pajtába zárva a bolonddal! Az udvar elcsöndesült. Lepihentek a munkások. A bolond is csöndesen feküdt a zabkötegeken. István mérgesen vágódott hanyatt, — elszánva, hogy átalussza a vasárnapot. A bolondnak azonban nem sokáig volt nyugta. Valahogy ráeszmélt, hogy hiszen holnap lészen Szent György napja és illő volna megemlékezni szentséges druszájáról. Meggyujtott hát az oldalán fityegő gyertyákból kettőt és azok fényénél ájtatosan zsolozsmázott. Estván egyszer csak arra ébred, hogy sürü füst fojtogatja a torkát és marja a szemét. A fel-felcsapdosó lángnyelvek világánál tájékozódott, odaugrott a kapuhoz és teljes erejéből döngetni kezdte. Az udvar felől nagy lótásfutás, ijedt kiabálás hangzott. Hóri!... Hóri!... Fire!... Fire!... jajveszékeltek. A dörömbölésre kívülről valaki kinyitja a kaput és István kubikus hanyatt-homlok lódult ki a szabadba. Azaz csak lódult volna, de két markos kéz elkapta, mint a kölyök kutyát felemelte a levegőbe és aztán földhöz kente, hogy minden csontja ropogott bele. Ondris volt. “Ne pogánykodj, Ondris komám!” nyögte István. Többet nem mondhatott, mert menten elvesztette az eszméletét, oly szörnyen megöklözte és meggyomrozta a bőszült Ondris. Mikor újból eszméletre tért, egy félreeső fészerben találta magát. Minden tagjában sajgó nyilalást érzett. Amellett mozdulni sem tudott, úgy össze volt kötözve keze, lába. Körülnézett és látta, hogy nincsen egyedül. Társul rakták melléje a bolond Gyúrót. A bolond is gúzsba volt kötözve. A pajta akkor már lángban állott. Ahány férfi, mind vizet hordott. A mezei kútról pedig hosszú fecskendőkkel lövelték a hatalmas vizsugarakat. Már pitymallott, mikor elpihentek a lángok. Akkor aztán a policmenek közrefogták a két gyujtogatási gyanúval terhelt delikvenst. Röstellette Estván szörnyen, hogy a bolondhoz kötözve kisérték végig a rütyögő asszonynép között. De legjobban szégyenlette, hogy a Marcsa is az álmélkodók között volt. A county-sheriffnek nagynehezen kimagyarázta, hogy mily kalandos járatban volt, a mikor a pajtába szorult. Váltig erősitgette, hogy nem volt nála se pipa, se gyújtó, mert nem pipál a kubikus, ha lányt akar ölelgetni. Aztán a bolond Gyúró következett. Bambán, bárgyú röhögéssel mondta el, miként gyújtott gyertyát, mily szépen kapott a rozsszalma lángra s csak azért neheztelt, hogy goromba emberek megzavarták és kilökdösték a pajtából. Tímár Istvánt szabadon bocsájtották, de a cimborák böcsülését elveszítette. Nem lehet jóvá tenni, hogy az a máié Ondris úgy meglazsnakolta, meg hogy a bolonddal megkötözve kisérték végig. Hamarosan el is tűnt a “Jersey”-i határból. Club Farm, Clinton, Conn. Gyönyörű erdővidéktöl környezve, villanyvilágítás és telefon. Elsőrendű házikoszt, friss élelmiszerek saját gazdaságból. Fürdő, halászat, tennis, stb. Részletes felvilágosításért, valamint árakért forduljon telefonon Clinton 21—2-or számhoz. Útirány: N. Y. N. H. & H. Railroad Grand Central Station-indulás Clintonba, Conn. Automobilut: Boston Post Road to Clinton. Vitárius Béla ORVOSI MÜKÖTSZERÉSZ (SPECIALISTA) 229 E. SOth ST., NEW YORK, N. Y. vagy 217 WASHINGTON ST. HOBOKEN. Készít mérték után Jótállással, kizárólag elsőrendű minőségű sérvkötőt, gummi hasfüzőket, ortopédia támgépeket, lúdtalpbetétet és minden e szakmába vágó munkát. Lelkiismeretes, szakszerű felvilágosítás és kiszolgálás. — Keressen fel személyesen vagy Írjon a fenti cimre. (Folytatás a 4-ik oldalról) helyes nyomot szimatolt. A komprommittált gépkocsit mindenáron el kellett tüntetni. A nyomozóosztag parancsnoki segédtisztjének Soltész István főhadnagynak testvérbátyja, Soltész N. százados (alias Lasky Jeromos) az úgynevezett sátoraljaújhelyi szakasznak (a csempészet üldözése érdekében a határvonal szakaszokra osztatott be) volt a parancsnoka. Ide menekült az automobil Kovarcz Emillel és Megay Lászlóval, kiknek neve már ismeretes volt a rendőrség előtt. Mega yés Kovarcz csehszlovák területen bújtak el. Az A) III—36. kocsit pedig a demarkácionális vonalon átszöktették és Dőry Andor gazdálkodónál rejtették el. Mialatt a fővezérség komoly képpel körözte az autót, azalatt “Osztenburg százados ur” — mondja tovább az általam már idézett irás — délután a fővezérségre ment. Két tisztje elkísérte. Előbb Magasházyhoz ment. Onnan kijőve Ranzenberger vezérkari százados ur szobájába ment, ahová két tisztje követte. Ide jött be Seftsik György főhadnagy és Magasházy is később. Itt volt szó arról, hogy a rendőrség már kinyomozta az egész dolgot és nagy baj, hogy azok a tisztek, akiknek a rendőrség már úgy is tudja a neveiket, valamint az autó, eltűntek. Ezeket feltétlenül elő kell keríteni, mert különben nem lehet elsimítani az ügyet. Ranzenberger kiadta a parancsot, hogy két tiszt azonnal utazzon Sátoraljaújhelyre, az autót és az urakat hozzák vissza. Telefonozott a keleti pályaudvarra. Sinautót rendelt. A két tiszt részére menetlevelet állított ki. A sinautóval csak reggel indultak. Velük ment a soffőr, meg egy MÁV. kalauz. Délután két órakor érkeztek Sátoraljaújhelyre. A városparancsnokságnál megtalálták Soltész fivérét, egy tisztet, aki aztán Soltészt előkeritette. Azt mondták, hogy az autó túl van a határon, Kovarcz és Megay szintén. Soltész intézkedett. Éjjelre az autó Kovarczal visszajött, Megay ellenben állítólag Kassára utazott. Soltész vállalta, hogy az autót bevaggonirozza és Megayt értesíti. A kiküldött tisztek Kovarcz-al másnap visszajöttek Budapestre és Ranzenbergernek jelentést tettek. Pár nappal később az autó is, Megay is megjöttek. Ezalatt a rendőrségtől áttették az ügyet a fővezérséghez. Litomericzky hadbíróra bízták, aki Kovarczot és Megayt őrizetbe helyezte. Később szabadlábra. Ezen autóügyről különben egy főhadnagy Beniczky Ödönnek is beszélt. Hogy a szocialisták honnan tudják az ügyet, arra nézve több verzió kering. Tény hogy 1920. tavaszán az Ember cimü újság már irt a dologról. Prónay tisztek egyizben a MAC-ban Papolczy főhadnagyot fenyegették is, hogy ismerik a tetteseket. 1922. évben a nemzetgyűlési választások előtt‘egy a kormányzósághoz beosztott ur üzente, hogy jő lesz a tetteseket értesíteni, hogy lépjenek el, mert le akarják őket tartóztatni, mivé) Gömbösék a választásoknál ezt kihasználni akarják a legitimisták ellen. Ez annál hihetetlenebből hangzott, mert hiszen az esetkor éppen Gömbös volt az, aki elküldte Erdős Barna főhadnagyot Ostenburghoz, hogy biztosítsa őt arról, hogy ebből az ügyből kifolyólag az ő pártján van és kitart vele. Ezt ketten közölték Prónay ezredes úrral is, sőt illetékes helyre megüzenték, hogy ebből baj lesz az eltussolókra nézve is.” Két tettes öngyilkos lett. Még annyit, hogy Somogyi Béla gyilkosai közül ketten, névszerint Szakács Árpád főhadnagy, (aki Somogyi Béla értéktárgyait, főleg aranyóráját vette magához), valamint Lehrer Árpád tengerészzászlós, Somogyi Bélával és Bacsó Bélával való számadásukat azóta a másvilágon bizonyára már elintézték. Ezek ketten ugyanis azóta öngyilkosságot követtek el.
