A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-06-20 / 25. szám

A HIT 9 FOGALMAZÁSOK VIII. További benyomásaim az uj világ székesfővárosában. Az alvégen egyszerr ecsak elébem meredt a székesegyház, én legalább annak gondolám lenni, ám a Miszter sógor föl­világosított, hogy ház biz a, akár hiszem, akár nem, még pedig egyetlen famíliáé, a Vul­­vort-családé. Úgy nézzem meg, mondá, hogy az öreg Vulvort a legelső virilisták egyike egész Nevjork-megyében. — Még nála is nagyobb viri­listák vannak itt, mondá a Miszter sógor, de azok sokkal kisebb házban laknak az ötödik fő-utcán, mert (tévé hozzá ék­telenül gunyoros mosolyra vonván a szája szélét lefelé, s megértő pillantást vetve Misz­ter Simsi felé), azok nem ak­kora prottzok, mint Vulvort. Azt hiszem, hogy e tekintet­ben az emberek mindenütt egyformán változatlanok, mert prottzok (fölgazdagodott fe­­szelgést, vagyonukkal-hence­­gést jelző szó), egyformán vannak a tapasztalat szerint Nevjorkban éppúgy, miként Vámos-Pércsen. — Jé, csak mennyi emelet szók rajta lenni, mondá Miss Málcsi lelkesedve. S neki állt megolvasni. — Hagyja a fenébe kisasz­­szony, hiszen úgyis eltéveszti. Ne töltsük vele az időt, mondá a Miszter sógor néni türelmet­len ridegséggel. Szemmel láthatólag neki sem tetszett a Vulvort-család föltünési viszketege, akik a Miszter sógor szakavatott tu­dása szerint még csak nem is idevalósiak, hanem jött-men­­tek. Megehültünk, mert a bölcs természet egyformán megkö­veteli a maga adóját, vessen bár az éjszaki saroknak örö­kös jegére, miként vagy a for­ró szerecseny homokra, s ez okból megkértem a Miszter só­gort, hogy vezessen el a legelő­kelőbb magyar kávéházba egy kis kávéra, hozzá kuglóffal. A legislegelőkelőbbe, mer hozzá voltam öltözködve, amint illik az újvilágban tett első részle­tes sétámhoz, és hazám idesza­kadt fiai iránt való illemből, a kikkel megismerkedni első vá­gyam vala. Ugyanaz a fekete Ferenc József kabát volt raj­tam, amelyben tavaly a vámos­­pércsi szépségversenyt meg­nyert leánnyal táncoltam a he­tedhétországra szóló népkerti majálison (én ott a zsákver­seny győztese voltam), s kezei­men fehér pamuk-kesztyü volt, s olyan mérsám tojtékszipká­­ból szivaroztam, hogy minden­ki megbámulta. Szarvas volt ráfaragva. — Legislegelőkelőbbnek tar­tom a Tuhutum-kávéházat, mondá a Miszter sógor, mere­ven ránézve a Miszter Simsire. Az a legkiválóbb magyarok ta­lálkozó-helye. — Én nem bánom, mondá Miszter Simsi, bár a többi is nagyon előkelő, s még a ren­dőrségnek is kedvenc megfor­duló helyei. Mivel azonban Missz Málcsi nyügösködött, s minden áron bemutatkozni akart az ameri­kai országos magyar központi szinész-egyesület palotájában, s mingyárt be akart iratkozni a nyugdíjintézetbe, meg a föl­tételeit is tudatni akarta, ame­lyek mellett egyelőre vendég­szerepelni hajlandó volt, hogy majdan később rendes fizetésű primadonnának kösse le magát (de figyelmeztettem, hogy ne hamarkodja el a dolgot). És mivel Miszter Simsi is azt ta­nácsolta, hogy majd hazavezet éltes anyjához, mert neki dol­ga van a Miszter sógorral, s mi azalatt továbbra is úgy mulat­tassuk az éltes lédit, mint ed­­digelé, és mert estére úgyis ta­lálkozunk, hazám ideszakadt fiaival való óhajtott megismer­kedésem elmaradt. Miként a költő mondja: “Föltett ember szándékát Boldog isten birja.” És ez igaz. Este újabb képességeimről tettem tanúságot. Miszter Sim­si és a Miszter sógor elámul­­tak, hogy mennyire fölkészül­tem én Amerikára, isten segít­ségével. Miként a kö ltőmondja: “Bizd magad az istenség vezető kezére S élj az idővel.” És ez igaz. Elhatározám, miként itt is úgy megállandom a sarat, mint otthon, s mindinkább fölfelé főrendek, példát adandó a ma­gyar faj csodás életrevalósá­gáról. Miként a költő mondja: “Fölfelé megy borban a gyöngy, Jól teszi.” És ez igaz. Vagy ha kell dísztelenül el­­pusztulandok, mert mindnyá­junkat érhet baleset. Miként a költő találóan mondja: “A radványi sötét erdőben Halva találták Bárci Benőt”. És ez igaz. Miszter Konczy Pista. ---------o--------NYÍLT VÁLASZ BALOGH ISTVÁNNAK (A magam védelmére.) Balogh István A Hét-ben fé­nyesen megvédte a magyar né­pet a muzsikátlanság vádja el­len, amelyben én illetni me­részkedtem. Itt mindjárt eleve is kijelentem, hogy cikkem nagy örömet okozott önönma­­gamnak. Ezt vártam is tőle.. Tudniillik a cikktől, amelynek azt a címet adtam, hogy “Ko­­nyitások a zenéhez.” Mert tud­tam (erős önjudiciumom van), hogy amit én értek a magyar zenéhez, az semmiség az iga­zán hozzáértők tudásához ké­pest. Higyje el nekem Balogh Ist­ván, hogy vártam, hogy valaki reagál a cikkemre s megmond­ja, miben tévedek, hiszen ma­gam mondtam, hogy félve nyú­lok a témához. Csak konyitva. És azt is higyje el nekem Ba-EDWARD Z. HOLMES DETEKTÍV iroda Bűnügyi és magán nyomozá­sokat a legnagyobb titoktar­tás mellett elintéz a világhírű EDWARD Z. HOLMES Detektív Bureau 15 PARK ROW NEW YORK CITY Room 826—827 Bfirniilyen kényes ÜRyben fordul­jon hozzAnk, ml a IcgnnKyobh titok tartás mellett kisegítjük bajából. logh István (de igazán elhigy­­je ám!), hogy első sorban és a cikkem irása közben állandóan az járt az eszemben, hogy “no, erre megkapom Baloghtól a választ.” És megkaptam. És sokat tanultam belőle. Az a hasznom is “háramlóit” belő­le, hogy az én igen laikus, mű­kedvelő cikkem egy szép cik­ket erkölcsi-nyomásozott ki Balogh Istvánból. S ennek bi­zonyára az olvasó is örül. Végül köszönöm Baloghnak, hogy csak ennyire bánt el ve­lem, mert megérdemeltem vol­na szigorúbb lecáfolást is. Yartin József. U. i. Nem fogok többé a ma­gyar zenéhez hozzászólni. Hiá­ba, nem az én lájnom. EGY ÉVEN BELÜL VISSZATÉRHET AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TERÜLETÉRE ha ujrabeboesálási engedélye van. Mi ezt beszerezzük ön­nek, ha hozzánk fordul sze­mélyesen vagy levélileg. HAZAUTAZÓK kérjenek azonnal felvilágo­sítást IUITTKA Y JENŐ BANKHÁZÁTÓL, ahol kész­séggel adják meg önnek a szükséges felvilágosítást. PÉNZKÜLDEMÉNYEIT a leggyorsabban és a leg­olcsóbban intézzük el. RUTTKAY JENŐ BANKHÁZA 106 AVENUE B NEW YORK, N. Y. ÉRTESÍTÉS Értesítem a volt vendégeimet, hogy éttermemet, a GAINSBOROUGH RESTAURANTOT, 222 w. 59th St. a volt FÉSZEK klubhelyiségét eladtam MAX PFEIPFER urnák. Midőn arról biztosítom mélyen tisztelt vendégei­met, hogy utódom ugyanazzal az igyekezettel fog szolgála­tukra állni, mint magam, ajánlom őt szives pártfogásukba. AUSTERLITZ LÁSZLÓ. 1

Next

/
Thumbnails
Contents