A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-20 / 25. szám
A HÉT 3 GONDOLKODÁSOK------------------------------------------------U— Irta: LADÁNYI MIKLÓS.--------------------------------------1--Kedves kicsi zöld leány, akinek ma választ kell adnom legutóbb felvetett témákra, engedje meg előbb kitérnem némely gondolatra. Ezek a gondolatok azóta kavarognak fejemben, mióta kérdésével megbolygatott. Mindnyájan, akik vándorbotot ragadtunk, tulajdonképpen zarándokok vagyunk, vagy zarándoklásra készültünk fel. Közelmúlt sivár korunk hazáját, a boldogtalanok és szegények országát otthagytuk és lelki áhítattal közelítettük meg a tengerentúli álmok országát, mint a szenvedő hindu tömegek a Ganghes csodatevő vizét. A zarándok vak hitével és bizakodásával jöttünk egy idegen, ismeretlen világba, a szorongáson keresztül altudatbani meggyőződéssel, hogy itt jobb életet kezdhetünk. S erről a csodált nagy országról mindenki mást álmodott tegnap, mint amit a ma, vagy a holnap megvalósíthat. Kishitűségünk oka nagyrészt ez a természetes csalódás. Jöttünk és megbámultuk a nagy rohanást és törtetést, legtöbbször nem ugrottunk idejekorán félre és a dübörgő élet ránkgázolt. Tüzes ambíciók, nevezetes elmék, nagyszerű képességek pusztultak el igy részvétlenül. Az uj izmos amerikai társadalom napirendre tér fölöttünk, ha nem viseljük magunkat az uj világ kívánalmai szerint. Még csak észre se veszik, hogy mi valamely furcsa, nagyszerű embertípust látunk bennük, mintha a holdból jöttünk volna. “Moneymaking” jelszó alatt ideszakadt művészek és gondolkodók megállapításait, hogy ez a hatalmas nép primitiv, európai fogalmak szerint művészetben és szentimentalitásban elmaradott, — észrevételre se méltatják. Aki idejön, arra az amerikai irány, szokás, konvencionális társadalmi forma a kötelező. Ellentétes világok. A yenki már nagyrészt elfeszerinti küzdelmes polgári életet. Mig odaát a mindennapi kenyérért imádkoznak, itt a “bread and butter” a minimum. A világfelfogás valamelyes tultengése tehát természetes, mer tégy dögvészes háborút a saját testén nem látott országban idők folyamán kifejlődött a magánéletnek, kényelemnek, pénznek túlértékelése, a polgári karosszéknek imádata, nők selyemharisnyája, a férfiak beteges előretolakodása, az üresfej üek lármás érvényesülése, és a tehetségesek hátraszoritása. A pénznek mindenhatósága és a büntetőtörvénykönyv dicsekedő megkerülése a vagyonszerzés utján. A nők jazzos operette kedélye és szegény lányok epedő lejtette a túloldali fogalmak tekintete a meggazdagodott “Broadwaygirl” autója után. A csalásnak dühödt üldözése, amelyből körmönfont gyalázatot szőnek. De ezek fölött szerénytelenség nekünk fennakadni. .. Nem feledhettük még el az otthoni élet ezer kellemetlenségét, a lét kicsinyes szekatúrájával és tűrhetetlen anyagi gondjaival. Nagyképűség kritikával élni, holott olyan világból jövünk, ahol mindennek leszállóit az értéke: az életnek, szerelemnek, pénznek, előrehaladásnak. Ahol már nem érdemes se jónak, se rossznak lenni, nem érdemes szomorúnak, sem jókedvűnek lenni, semminek sem hangosan örvendeni, vagy gyötrően búslakodni. Csupán szelíden, megadó mosollyal a bárd alá hajtani fejünket. Itt még friss a vérkeringés egy kialakuló uj világban. Végletek ütköznek, hogy a tulcivilizált világok vastagvérü lethargiáját elűzzék. Nem lehet csupa istenfélő, istent megismerő puritánokból, szelíd bárányokból egy társadalmat egészségben tartani. A szentéletü, réveteglelkü, elcsendesedett és mindent kézlegyintéssel, vagy főbólintással elintéző emberek egyensúlyozására kellenek a komor, mélyhörgésü bikák s a szívben menydörgő keserves káromkodások tisztítanak, mint tikkasztó nyári feszültség után a zivatar. De odaát a gyűlölet és ökölbeszorított felindulás végiggázolt a fekete-véres országutakon. S homlok-tüzesitő, szivet rázkódtató dühös indulattal egymás zsebeit keresik. Még csak nem is rablóromantika! A Duna fölött elborult a nap és különös színtelen fakósága van a folyónak. Mintha napfogyatkozás szörnyű szívverést csöndesitő borulata vonulna által. Várták a lelkek forradalmát a civilizációtól, kultúrától, hogy felgyújtsa, megvilágítsa a bedeszkázott agyvelőket. De az emberi butaság és korlátoltság gonosz fölénnyel diadalmaskodott. Apró kezdő problémák. Elkalandoztam zöld leányka, de hozzátartoznak gondolataim indirekte a kérdéseihez. Zöld emberek, mindkét nembeliek bizony egymásra vannak utalva és kiegészítik egymást a kezdet küzdelmeiben s átformálódásban. Nem azért vállal dzsábot a fiatal amerikás felesége, a napi megélhetés összeteremtésére, mert a párja komiszabb talán a bennszülött amerikai férjeknél. Külső kényszer ez, amig a viszonyok nehézségein felülkerekednek és tán legboldogabb stádiuma a bevándorolt életének, amikor otthon tarthatja már az asszonyt és nem kell HÁROM ÉS FÉL NAPOS Tengeri Kirándulás Az Amer. Magyar Kereskedelmi Kamara rendezésében Elsőosztályu kabinok. — Kitűnő konyha és ellátás. — Elsőrendű művészek fellépte. — Naponta koncert és kabaré. — Esténként Moving Picture előadás. — Minden éjjel táncmulatság. Kitűnő zene. A Cosulich Line PRESIDENTE WILSON fényes tengeri gyorshnjön. INDULÁS AUGUSZTUS 13-AN ESTE 7 ÓRAKOR. VISSZAÉRKEZÉS AUGUSZTUS 17-ÉN REGGEL 7 ÓRAKOR. Három és fél nap a tengeren és S őrá tartózkodás Halifax, Nova Skócia kies fővárosában. összköltség $45.— személyenként Jelentkezés 10 dollár deposittal az Am. Magyar Kereskedelmi Kamara titkári hivatalában eszközlendök. Cim: 316 Flatiron Bldg., N. Y. City. Telefon: Ashland 1450.------ ÚTLEVÉL, VIZŰM NEM SZÜKSÉGES. -------1
