A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-06-13 / 24. szám

12 a hét szony. Idegesen járkált fel és alá, és a belépésemre megállott. Kellemetlenül éreztem magam, Nem tudtam, mit gondolhat ez az asszony, aki egyedül maradt a nagy villában és fel le járkál éjszaka egyedül annyi nyugta­lansággal és annyi hevességgel egy-egy mozdulatában, ameny­­nyi egy hét alatt nem volt ed­dig minden járásában-kelésé­­ben. Elfogódottan köszöntem. Az asszony hallgatott. Egyre kínosabb lett számomra az ügy. Nem akarok terhére len­ni, mondtam neki, és ezért jó­éjszakát kívánok. Elmentem a szobámba. Nem telt el öt perc, az asszony a szobámban volt. Egy félperc múlva a karjaim­ban. Mi közöm volt nekem a takarékpénztári igazgatóhoz ? Húszéves voltam; az asszonyt csinosnak találtam; köszönet­tel vettem, amit a sors várat­lan ajándékképpen az ölembe dobott. Csak később értettem meg, hogy ezt az asszonyt nem a forró vére hajtotta hozzám. A vére ezt nem fütötte. Tűz nélkül való, engedelmes hűség­re született, csendes teremtés volt. Egészen más mámor lán­golt benne: a szabadság ré­szegsége és a megszabadulás mámora. Hosszú hosszú esz­tendők után egyszerre megint egyedül volt; a fenséges szem­öldök, amely eddig minden cse­lekedetét irányította, egyszer­re ne mvolt sehol, egyszerre itt volt a szabadság, amelyre ed­dig gondolni sem tudott; — hogy a szabadságát kipróbálja, TELEPHONE: ASTORIA 6546. Astoriái önképzőkör Étterme 227 Potter Ave. Astoria, L. I. Báthory Mihály és neje vezetése alatt. — A legfinomabb magyar konyhán készült vacsorák. — Vacsora rendelés szerint is. Sándor és Rudolf Vorkvillenek legnagyobb zongora­­s butorszállitőja. Elvállalunk min­denféle szállítást úgy helyben, mint vidékre a legjutányosabb árban. 402 EAST 7» ST., cor. Irt Are, New York City. Telefon: Rhine­lander 8287 és Butterfield 8468. A menyecske csőkja édes, De annál Is Jobb a NÉGYES A legjobb pipadohány magya­rok részére Amerikában. Kapható minden rendes üzlet­ben vagy megrendelhető az alábbi címen: Négyes Tobacco Shop 423 E. 5th ST., NEW YORK hogy az egyedüllétet élvezze, hogy] a függetlenségét ujjong­va üdvözölje: azért vetette oda magát az első férfinek, aki az útjába akadt. Alig tudtunk beszélni egy­mással: tört német és francia mondatokban kérdeztük és fe­leltük egymásnak azt a keve­set, ami kérdezni és felelni va­lónk volt. Az éjszaka eltelt és kint hajnalodott. Álmos vol­tam és most már szívesen aludtam volna. Az asszony két lágy karja azonban rámfonó­dott és a szelíd, puha száj — kérdéseket formált. Megértet­tem, hogy a férjéről van szó és megiint kényelmetlen érzésem támadt. Az asszony most már tudta, hogy a férjét túsznak vitték el. — Mi történik vele? — Semmi, — feleltem ké­nyelmetlenül, — bizonyosan semmi... egészen addig, amig kosság bizonyára nem vét majd a lakosság... Most már a la­­a haditörvények ellen. — És ha vét: akkor —? Dadogtam valamit. Nem lesz... bizonyosan nem lesz baj. — Mi az, — kérdezte az asz­­szony — mit jelent az, hogy a lakosság vét a haditörvények ellen? Hogyan lehet a haditör­vények ellen véteni? — Benne van mindez a hir­detményben, — feleltem kin­­zottan — Például... — Például? — Például, ha valaki olyan őrült lenne, hogy megint rálő­ne egy katonavonatra. Hajnal volt. Elég világos ar­ra, hogy lássuk egymás arcát. Az asszony arca a kibomlott haj korona alatt ott volt az enyém mellett és ekkor... Ek­kor láttam azt a pillantást. A hideg futott végig a hátamon. Hallgattunk. Az asszony az­után szótlanul felkelt; szótla­nul, gyorsan felvette a pongyo­láját és sietve, mezítláb ki­ment a szobából. Csodálkoztam azon, hogy mezítláb megy ki, de azután megmagyaráztam magiamnak valahogy a dolgot. Álmos voltam. Egy perc múlva aludtam. Félóra múlva felriad­tam. Mi az? Mi történt? Mi történt ? Mialatt én fehér ágyon a mély és puha álomba sülyed­­tem, azalatt kint recsegve-ro­­pogva bukdácsolt előre a sar­kaiból kifordult világ. A hábo­rú dübörgött előre véres és szennyes utján. Embermilliók hagyták el otthonaikat. Elsza­kadtak régi kötelékek, amelyek az embert a földhöz, a nőt a férfihoz kötötték. Katonavona­tok vágtattak előre az éjszaká­ban a frontok felé. Sebesültvi­vő vonatok vánszorogtak visz­­szafelé sóhajtásokkal megrak­va. Ágyuk dörögtek. Emberek véreztek. Lelkek szabadultak fel soha nem sejtett őrjöngé­sekre. Mialatt én aludtam, azalatt az asszony, aki felkelt mellő­lem, mezítláb sietett ki a kert­­bő. A kertben megkeresett egy revolvert, amelyet az ura nem szolgáltatott be a mieinknek, amint imételt parancsok köve­telték, hanem elrejtett egy vi­rágágyban. A revolverrel a ke­zében lesietett a kert végére, elrejtőzött a sürü bokrok közé, és várt. A kert alatt húzódott el a vasúti sin. Az asszony várt mezítláb a hűvös hajnalban, revolverrel a kezében. Az idő telt, és félő volt, hogy nemso­kára reggeli világosság lesz. De a hajnal félhomálya még nem libbent el és a könnyű köd, amely a hajnallal jött, még nem szállt el teljesen, amikor messziről vonatdübörgés hal­latszott. Katonavonat jött. A mozdony mögött két személy­szállító kocsi egy-két kivilágí­tott ablakkal, azután a szürke és alvó kocsik hosszú sora. A mikor a vonat a kert alatt dü­börgött el, az első személyszál­lító kocsi kivilágított ablaka csörömpölve zúzódott szét. Ez volt az első revolverlövés. De az asszonynak volt ereje rálőni másodszor és harmadszor is a vonatra. Mind a három lövés a kocsik tetőzetét fúrta át, de mire a harmadik is eldördült, a vonatból felriasztott, hara­gos katonák már néhány ösz­­eze-vissza leadott lövéssel fe­lelni próbáltak a láthatatlan támadónak. A vonat azután to­vább robogott az állomás felé. Eltűnt a ködben. Az asszony ekkor átszaladt a kerten, a re­volvert beledobta a kerti kút­ba és a kuttól rohanva bejött a házba. Ekkor már félt. Di­­dergett a hidegtől, és vacogott a foga. Most már a rémülete vitte. Mit keresett? Miféle biz­tonságérzést? Milyen melegsé­get? Micsoda támogatást? Visszarohant az én szobámba. Én álomtól kábultan próbál­tam megérteni, mi riasztott fel mély alvásomból. Mi volt az? Miféle fegyver kattogás? Miféle ágyucsörömpölés ? Mi­csoda pokol düDörgött oda­kint? Az asszony egyszerre mellettem volt jéghideg testtel és harmattól nedves lábbal. Di­deregve kapaszkodott belém és rémülettől őrjöngő szavakat suttogott a fülembe. Vonat dü­börgött el a kert alatt... a ka­tonák lövöldöztek... a házra is. Azt hittem, megértem. Ek­korra kint megint teljes csend volt. Próbáltam megnyugtatni. Próbáltam elmagyarázni, hogy katonacsapatokban néha várat­lan pánik tör ki; egy fegyver véletlenül elsül, riadalom tá­mad, általános lövöldözés. Én próbáltam magyarázni neki. A gyilkos asszony reszketett a karomban. Ekkor még szoro­sabbra fűztem magamhoz jég­hideg testét és csókokkal pró­báltam felmelegiteni. ( MAGYAR KIRÁLYI POSTA . takarékpénztár] KÉPVISELŐJE. . AZ _ •aEGYESULTÁLLAMOKBANJ 25 év óta , a magyarokat' szolgálja.- Á KISS EMIL BANKHÁZA FOURTH AVE. 9. STREET NEW YORK MAGYAR BÚTOR RAKTÁR YORKVILLE FURNITURE CO. 1265—1471—1634 FIRST AVENUE Bútort könnyű lefizetésre Is adunk. 25-IK SIKERES ESZTENDŐ 1926 Reményi tánciskolája 177 E. 84th St., Cor 3rd Ave. Nyitva d. e. 11-től este 12 óráig. Privát leckét adunk bármely idő­ben. öreg vagy fiatal, most az ideje. IRATKOZZON BE MÉG MA! (OfíNGYmS»^ Állami szabadalmat szerzek jó esz­méire. Mindenféle szabadalmi ügy­ben forduljon hozzám bizalommal. Jöjjön személyesen, vagy küldje találmánya egyszerű rajzát vagy mintáját tanácsért. Cim: ZOLTÁN H. POLACHEK Reg. Patent Attorney—Consulting ■■ Engineer BHE 70 Wall St., New York ■■ HERMANN ARTHUR HAJÓJEGY, PÉNZK15LDÉS ÉS KÖZJEGYZŐI IRODÁJA First Ave., Cor. 67h St., New York DR. L. BRAUN MAGYAR FOGORVOS MODERN FOGÁSZÁT Mérsékelt árak. — Vizsgálat díj­mentes. — X-Ray kezelés 171 EAST 86th STREET Tel. Lenox 1919

Next

/
Thumbnails
Contents