A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-06-13 / 24. szám

A HÉT 13 Reggel, a hadosztály-irodába menet, messziről láttam, hogy a fő-tér tele van emberrel. A mikor közelebb értem, ráis­mertem arra a szomorú szín­játékra, amely itt készült. Az irodában egy tiszttársam el­mondta a dolog történetét. Hajnalban megint rálőttek egy katonavonatunkra. Az öt túsz közül kettőt sorsoltak ki. A kettőt most kivégzik, nem akasztás lesz, hanem agyonlö­­vés. Az ablakból le lehetett lát­ni a térre. A téren mozgás tá­madt. Felállították a kivégzési négyszöget és a túlsó oldalról, az iskolaépület felől hozták a két kisorsoltat is. Messziről megismertem az egyiket: az én tekintélyes emberem volt, az én házigazdám, a takarék­­pénztári igazgató. Abba a ká­bult borzongásba, amellyel ed­dig néztem és hallgattam a dolgokat, most egyszerre egy irtózatos megismerés villám­­lőtt bele. Én csak annyit tud­tam, hogy hajnaltájban az asz­­szony fölkelt mellőlem, mezít­láb kiment és eg yfélóra múlva dideregve visszajött. De ekkor eszembe jutott az a tekintet. Megint előttem volt az a me­­duza-arc, amellyel kérdezett és hallgatott és egyszerre meg­sejtettem mindazt, amit ké­sőbb megtudtam. Mit tegyek most ? Úristen, mit kell itt ten­ni? Berohantam bejelentés nél­kül és minden katonai szabály ellenére a vezérkari főnökhöz és remegve és dadogva elmond­tam neki. . . összevissza min­dent, azt amit megéltem és azt, amit gyanítottam. A vezérkari főnök — nagyon okos és na­gyon müveit fiatal őrnagy — türelemmel meghallgatta és rögtön megértette rémült da­dogásomat. Felállt és idegesen dobolt az íróasztalán. — Persze, mondta — ha igy van, akkor ez tulajdonképpen gyilkosság. Férjgyilkosság. Nincs olyan lovagiasság, amely kíméletre kötelezne olyan asz­­szonnyal szemben, aki bennün­ket használ föl arra, hogy a férjét eltegye láb alól. A kér­dés az: igy van-e. Bizonyíték nincs. 1— Mindegy. — Megyek őexcellenciájához és megké­rem: fontolja meg, nem lenne­­e helyes a kivégzést elhalasz­tani. Megmozdult, hogy az ajtó felé induljon. A térről ekkor sortüz dördülése hallatszott föl. Az őrnagy az ablakhoz lé­pett, azután visszafordult fe­lém. Legyintett. — Késő — mondta. — Vé­ge. Na — mi az — ezért nem kell elájulni —, bátorság, na! A vállamra tette a kezét, az­után szinte átkarolt, hogy tá­mogasson. — Arra kell gondolnia ilyen­kor az embernek — mondta re­zignáltan —, hány derék kato­na hal meg. Végre azok éppen ilyen ártatlanok. Összeszedtem magam és menni készültem. Az őrnagy egy mozdulattal megállított. — Ha az asszonyt kellett volna kivégezni — mondta el­gondolkozva — az még rútabb látvány lett volna. Majd előter­jesztem a dolgot őexcellenciá­jának: egyelőre hallgatni kell róla: és azt hiszem, később is legjobb lesz hallgatni róla. Déltájban hivatott a divizio­­nárius. Elmondatott velem mindent, elmélázva rázogatta ősz fejét, azután azt a paran­csot adta, hogy hallgassak. Most már felsőbb érdek, hogy senki se tudja meg, amit vég­re én is csak sejtek és gyaní­tok. Az asszonyt mindenesetre tartsam szemmel;; és nem len­ne-e helyes egy-két csendőrt beszállásolni a villába. Azt fe­leltem, hogy véleményem sze­rint nem és engedelmet kértem és engedelmet kaptam arra, a minek a vágya most már min­den csontomat égette: hogy megpróbáljam kideríteni, úgy történt-e minden, ahogyan én képzelem. Egy hétig voltunk még ott abban a kis városban. A szobámba nem jött be többé az asszony és én többé meg nem öleltem. De az estéinket és az éjszakáink nagyrészét is együtt töltöttük: keserű és el­szánt küzdelemben. Én vallat­tam ; ő védekezett és tagadott. Nem a haditörvényszéknek akartam én kiszolgáltatni; ma­gam akartam tudni, mi tör­tént, és úgy éreztem, az életem árán is meg kell tudnom. Ke­serves küzdelem volt, hiszen érteni is alig értettük egy­mást. Kifárasztottam, megki­­noztam, a hazugságait torkon ragadtam, hajnaltájban, mire a fáradtságtól már-már elalélt, néha sarokba szorítottam. Da­rabokban téptem ki belőle az igazságot. Az utolsó éjszaka, a mikor a parancsnokság már indulásra készen állott, el­mondta végre azt is, hová dob­ta a revolvert. Ekkor a hideg hajnalban még létrát is hozat­tam és leereszkedtem a kerti kútba. A sekély viz fenekén, jéghideg iszapban megtalál­tam a revolvert. Megnéztem a dobját: öt töltény közül három ki volt lőve. Vacogó foggal áll­tam ott a hideg vízben a revol­verrel a kezemben, azután las­A New Yorki I. Magyar Disznó Asztaltársaság Junius 14-én, Vasárnap a létesítendő Gyermek Otthon javára nagyszabású PIC-NICET rendes a KISSENA PARKBAN, Flushing, L. L, 20-ik utca és Queens Avenue sarok •lé zene, kitűnő ételek, hurka, kol­bász, töltöttkáposzta és frissítő Italok. — Gyönyörű bazár. — Társasjátékok. BELÉPTI DÍJ 75 CENT. Kezdete d. e. 10-kor. san visszaeresztettem a revol­vert a vízbe. Egy órával később indul­tunk. A kisvárost nemsokára rommá lőtték az ellenség nehéz ágyúi. Az asszonyt nem láttam soha többé. Nem is tudom, mi lett belőle. De a tekintetét, azt a rettenetes, halálkivánó pil­lantást azóta egyre gyakrab­ban látom felvillanni. Tiz év óta ezzel a tekintettel van tele a világ. Feleségek igy néznek férjekre és férjek igy néznek feleségekre. Ezért, ha ingerült szavakra akar nyílni a szátok, parancsoljatok hallgatást ma­gatokra. Ha a szivetekben ha­rag készül feltámadni, emlé­kezzetek rá, hogy tulajdonké­pen szeretitek egymást. A vi­lág kifordult sarkaiból és még remeg alattunk a föld: örülje­tek, hogy összesimulhattok. Simuljatok össze és vigyázza­tok. Vigyázzatok, férj és fele­ség, vigyázzatok: hogy halálo­san meg ne gyűlöljétek egy­mást. Vitárius Béla ORVOSI MÜKÖTSZERÉSZ (SPECIALISTA) 220 E. NOth ST., NEW YORK, N. Y. vagy 217 WASHINGTON ST. HOBOKEN. Készit mérték után jótállással, ki­zárólag elsőrendű minőségű sérv­kötőt, gummi hasfüzöket, ortopé­dia támgépeket, lúdtalpbetétet és minden e szakmába vágó munkát. Lelkiismeretes, szakszerű felvilá­gosítás és kiszolgálás. — Keressen fel személyesen vagy írjon a fenti címre. L. MENDELSOHN A legismertebb, legrégibb MAGYAR VIRÁGÜZLET 1341—2nd Avenue, New York City Telephone: Rhinelander 3074 MISS BÖSKE Saphir volt tánctanárnője, a ki népszerűségét kitűnő tanítási rendszerének köszönheti, önálló táncsikoiát nyitott, ahol felnőttek, férfiak és nők a modern táncok mindegyikében kiképeztetést nyer­nek. 1456 Lexington A ve.. N. \ City (a 94. és 95. utcák közt.) Tanítás naponta. — Vasárnap is délután 2 órától este 10 óráig. TELEFON: ATWATER 3656 Az Amer. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Nagy Társas TENGERI KIRÁNDULÁSA i 1925 augusztus 13-tól augusztus 17-ig Nova-Skotia, Halifax hires kikötőjébe és vissza a COSULICH LINE pompás tengeri hajóján, a PRESIDENT WILSON PAZAR ÚSZÓ PALOTAÓRIÁSON Alegklválóbb magyar és amerikai művészek naponta változatos előadásokra és koncertekre máris leszerződtek. Minden este érde­kes moving picture előadás, utána táncmulatság két hires zenekar közremüködésével. Kilenc órai tartózkodás a regényesen szép Halifax város meg­tekintésére. Közismerten kitűnő konyha és első osztályokban való elhelyezés. A kirándulás összköltsége, mindent beleértve, $45.00 Néhány luxuskabin valamivel drágább. Jelentkezés minél előbb az Amerikai Magyar Kereskedelmi és Iparkamara titkári hivatalában, ahol $10.— deposit lefizetendő, mert jó néhány száz helyre van már előjegyzés. Bővebb felvilágosítás: 316 Flatiron Bldg., N. Y. C. Tel. Ashland 1450

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents