A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-13 / 24. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ................................................ $4.00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára ...................................... —.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published^ at 205 East 85th Street, Suite 202 f New York City. y TELEFON: LENOX 3274 A MAGYAR PARLAMENTBEN nagy beszédet mondott gróf Apponyi Albert, a melyben az általános, egyenlő és titkos választójog mellett emelt szót. Súlyos érvekkel bizonyította, hogy Magyarországot nevetségessé teszi a külföld szemében, hogy még ma se vezette be az általános titkost: a külföldön el sem hiszik, hogy van Európában egy ország, ahol a választás nem általános és nem titkos választójogi rendszer alapján történik. Azzal a virtuozitással, amely annyira jellemzi Apponyit, mint szónokot, fejtette ki, hogy az általános és titkos választójognak kell Magyarország egész jövendő politikájának alapul szolgálnia és addig, amig ezt a választójogi rendszert be nem vezetik, se igazi népképviseletről, se politikai konszolidációról nem lehet beszélni. Apponyinak természetesen igaza van. De mi jól emlékszünk még arra az időre, amikor Apponyi ugyanilyen szónoki virtuozitással, ugyanilyen kerek és előkelőén szárnyaló cicerói körmondatokban fejtette ki mindannak az ellenkezőjét, amit ebben a beszédében elmondott. Mi emlékszünk még arra az időre, amikor a magyar faj szupremáciáját, az intelligencia uralmát, a középosztály helyzetét és isten tudja mit még féltette Apponyi Albert gróf az általános titkostól. Mi emlékszünk még arra az időre, amikor először merült fel a magyar parlamentben az általános és titkos választójog gondolata komoly formában: ekkor már javában folyt a háború és Esterházy Móric gróf volt a miniszterelnök, Apponyi pedig azok között volt, akik valóban jusq’au bout akartak verekedni az általános választójog ellen. Arra is jól emlékszünk, amikor Apponyi a németbarát politikának volt a leghevesebb támogatója és a teljes győzelemtől várta az ország boldogságát, attól a teljes győzelemtől, amely akkor már csak az antanté lehetett. Valóban nem kis dolog, hogy ez az aggastyán, akinek sok kitűnő kvalitása van, nyolcvan esztendős korára feleszmél és visszavonja mindazt, amire évtizedeken keresztül esküdött. TENNESEBEN perbe fogtak egy tanítót, aki az evolúció tanát merte tanítani az iskolában, — az amerikai liberálisok pedig felháborodnak és kegyetlenül támadják William Jennings Bryant, akit az amerikai reakció és bigottság apostolának tartanak. Mi úgy látjuk, hogy erre a felháborodásra tulajdonképpen nincs semmi ok és akiknek igazuk van ebben a vitában, azok a reakciósok, akik levonják a maguk meggyőződésének minden konzekvenciáját. A vallást és a tudományt nem lehet öszszeegyeztetni egymással mindaddig, amig a vallás megmarad a mai formájában, az iskolákból pedig valóban ki kell küszöbölni vagy a vallás vagy a tudomány tanítását, ha csak azt nem akarjuk, hogy a gyerekek hite megrendüljön mindabban, amit az iskolában tanítanak. A tanító ezt mondja neki: A föld sok millió évvel ezelőtt kiszakadt a napból, lassankint kihűlt és amikor alkalmas volt arra, hogy a szerves élet kialakuljon, egy sejt, amely a kozmikus por utján jutott el a földre, termékenyítette meg a mi földünket, ahol ez a szerves élet millió éveken át fejlődött. Az ember egy millió évvel ezelőtt jelent meg a földön, mint az embermajmok legmagasabb válfaja és egy millió évig tartott, amig testileg is oda fejlődött, ahol ma van. Ezt kell tanítani a tanárnak, ha becsületesen akarja elvégezni a dolgát. Jön azonban a pap és ezt mondja: A világot — tehát a földet is — hat nap alatt teremtette az isten és a hetedik napon megpihent... A tanuló, aki rendszerint okosabb és józanabb, mint a mi egész társadalmi felfogásunk (mert hiszen természetesebb), egyszerre rájön arra, hogy itt a kettő közül valamelyik nem mondott igazat, vagy a tanító vagy a pap. Nos, Mr. Bryan, aki maga a bizonyíték arra, hogy az evolúciós elméletnek, nem mindig van igaza, mert ő például nem tet-j te meg még a hosszú utat a majomtól a homo sapiensig, úgy látja, hogy nem szabad az evolúciós elméletet tanítani az iskolában, meri vagy a bibliát vesszük egész létünk alapjának és zsinórmértékéül vagy a tudományt. Kétségtelen, hogy a vitázók közül Bryan a következetesebb. Ha a mi liberálisaink valóban úgy lát-j ják, hogy nem a biblia jelenti az emberi tudás' végét, hanem a tudomány, akkor nekik is le kellene vonni a konzekvenciákat és nem Bryan ellen kellene hadakozniok, hanem a fennálló vallások mai formája ellen. Ezt azonban nem merik. Ők csak ötven százalékra mernek kiegyezni. BENICZKY ÖDÖN volt belügyminisztert letartóztatták Budapesten, mert elmondotta egy újságban azt, amit úgyis tudott mindenki, hogy a Somogyi-féle gyilkosság Horthy Miklós kormányzó tudtával, beleegyezésével, sőt Beniczky szerint egyenesen az ő felszólítására történt. Azonban nem kell azt képzelni, hogy most megváltozik minden, hogy Horthy lemond, hogy megengedik a per folyamán Beniczkynek, hogy bizonyítson. Nem, kérem, nem történik semmi. Horthy marad, Bethlen marad, megint kijön Amerikába egy bankember és elmondja a Timesnak, hogy Magyarországon tökéletes a konszolidáció, dacára annak, hogy egy parlamenti tag gyilkosságra való felbujtással vádolja meg az államfőt, a magyar munkás és a magyar intellektuell továbbra is kivándorolnak majd Magyarországból, ahol az élet ma már drágább, mint Amerikában: minden romlik, minden pusztul, csak Horthy és Bethlen maradnak, ők a magyar ég állócsillagai. Olv szilárdak, hogy az Észak Csillagának is hatvan “fórt” adhatnak egy százas partiban. .. PESTI HUMOR KIS MESE AZ EZÜST EGÉRRŐL. A faluban nagyon elszaporodtak az egerek és a község lakói a plébános elé járultak hogy segítene elhárítani a nagy csapást. — Jól van, — mondta a plébános — hozzatok egy ezüst egeret, én azt majd elhelyezem a templomban és kipusztulnak az egerek. A parasztok hamar csináltattak egy ezüst egeret, és átadták a plébánosnak, aki azt elhelyezte a templomban. Szerencsére ugyanaznap megkezdődött egy nagy esőzés és az egerek néhány nap alatt elpusztultak. A község lakói oda voltak a csudálkozástól, csak a zsidó korcsmáros rázta a fejét, fel is kereste a plébánost és megkérdezte: — Mondja, főtisztelendő ur, tényleg hisz ebben az ezüst egérben? — Haj, Mózsi, — szólt a plébános — ha én ebben hinnék, akkor rögtön csináltatnék egy ezüst zsidót. AZ ESKÜ. — Egy kártyaklub annaleseiből. — Egy pesti klubban, ahová csak lóháton lehet bejutni, a lovascsapatok egy uj tagtól minden dohányt elnyertek. A nem éppen szerencsés játékos pénzzé tette mindenét. Elvesztette a fizetését, előlegeket vett fel, azt is leadta. Eladta a gyűrűjét, az óráját, mindene elúszott szép lassacskán. Ehhez a sok szerencsétlenséghez járult azután az a csapás is, hogy meghalt a felesége. A szerencsétlen játékos eltemette az asszonyt és valósággal búskomorságba esett. A család megsajnálta szegényt és összeadott egy kis pénzt, hogy menjen, utazzék el Olaszországba, hogy egy kis enyhülést találjon fájdalmára. Ő rögtön összepakkolt, fogta az útiköltséget és felvitte a klubba. Az olaszországi útiköltség természetesen szintén elúszott az utolsó ezer koronásig. A peches játékos erre magába szállt, kiment a temetőbe, letérdelt a felesége sírjánál és megesküdött, hogy — vissza fog nyerni mindent. Kohn és Klein alsóst játszanak. Klein veszi a lapot és bemondja a vannakot, tercet, negyvennégyest, a kasszát, a százast, a kétszázast, a családot, a trullt és az ultimót. Kohn elsáppad, lecsapja a kártyát, dühösen felugrik, és igy kiált a kibicek legnagyobb rémületére: — Az is dögöljön meg, aki még egyszer meglát engem kártyázni.
