A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-06-06 / 23. szám

A HÉT 13 küldte. Vártuk, néztük. Valaki elszólta magát: “Elesett az X!” Egy igen rövid percre megálltunk, azt mondtuk: sze­gény! és tovább vártuk és néz­tük, vártuk a magunk golyó­ját. Sokszor talán egész közel elment mellettünk, talán csak egy inchre, de mi nem tudtuk. Egyszer csak gyün, mondtuk és vártuk. Közben harcoltunk, verekedtünk, támadtunk, ag­resszívek voltunk. Miért? Egyikünk se tudta. Dicsőség­ért, kitüntetésekért, szabadság­ért, boldogságért ?... Ki tud­ta ?... Csak verekedtünk, po­fozkodtunk. Megint elesett az egyik pofozkodó. “Szegény!” és gyerünk tovább pofozkodni! így volt ez odakünn. Vala­hogy itt is úgy van, itt, ezen az amerikai fronton. Verekszünk az élettel. Miért? Egyikünk se tudja... dollárért, jobért, jó­létért, hírnévért, valami van a szemünk előtt, a szürke ködös távolban, ahonnan állandóan Kubinyi Ferenc történet­iró “könyvet vezetett” a csa­ládjában és smerősei közt megesett komoly és vidám históriákról. 'Jellemző kor­­történeti adat iß jakad köz­tük. Most néhány jóizü apró­ságot közlök fvaskos kézirat­albumából. 1. Kubinyi 'Ágoston, a Nem­zeti Muzeum egykori tudós igazgatója 1871-ben Sógo­romnál, Festetics Leó gróf­nál volt (és kötekedtek, hogy ki az öregebb. Mind a kettő hetven felé közeledett s csak néhány nap volt köztük a különbség, i — Hadd el, —; szólt Ágos­ton, — ha ^verebek volnánk, öregapád lehetnék. 2. Ugyancsak Kubinyi Ágos­ton egyszer a meghalt Fri­gyes Vilmos porosz király­nál ebédelt. A ,király szere­tett élceket faragni s Ágos­tonhoz több Ízben; szólott, tő­le mindenfélét kérdezgetve. Egyszer csak kérdezi, hogy mit jelent a Kubinyi név ntólján az i-betü? Ágos­ton megmagyarázá, hogy az a magyar nevekben annyit visszalőnek reánk. Visszalő az élet, gyilkos golyóval lő vissza, amilyen gyilkos golyóval mi megyünk neki. “Elesett az X” kiáltja el magát valaki. “Sze­gény” mondjuk mi, “pedig még az imént itt nevetgélt és tele élettel sütötte el fegyvereit!” Gyerünk tovább, nincs idő, te­messétek el szegényt, mi pedig gyerünk tovább, tovább vesze­kedni, pofozkodni... Nincs megállás. Kegyetlen ellenség ez az Amerika, nem bir vele olyan könnyen az em­ber. Ki ér rá, keseregni azon, hogy elesett egy harcos?! Ta­lán mialatt kesergünk, már el­csíp minket az egyik golyó, mi­alatt lehajtjuk fejünket és könnyesen végignézünk sze­gény elesett “next”-ünknek halott, kihűlt tetemén, talán épp, épp akkor... Temessétek el szegényt, mi pedig gyerünk tovább, gye­rünk. .. Kober Leo tesz, (mint !a de a francia ne­vek előtt.-— Ah — mondá a király — úgy hát a magyarok há­tul viselik azt, amit a fran­ciák elől. 3. Hitták Okolicsányi Antalt Bethlen Farkas gróf temeté­sére Pesten 1870. évi január hó 21-én. — Én nem megyek senki­nek a temetésére, — felelt ő, — a magaméra is csak vite­tem magam. 4. Deák Ferencet is kérdezte valaki, hogy fog-e X. temeté­sére elmenni. — Dehogy me­gyek, — felelt Deák, — ő se jön az én temetésemre. 5. Széchenyi István gróf előtt dicsekedett egyik ismerőse, mily szép ajndékot kapott és franciás kiejtést negélyezve,, az ajándékot “presant”, (present)-nak ejtette ki. — Sapper-mant — felelt rá Széchenyi jókedvűen. 6. Midőn a császár egy vidéki városba érkezett, a városi ha­tóság tiszteletére kivilágí­tást rendelt, azzal a szigorú paranccsal, hogy minden ab­lakban négy gyertya égjen. Mire egy odavaló polgár 25 gyertyát tett ablakába, iiy felirattal: “Vier Kerzen sind gar zu wenig; Fünfundzwanzig verdient unser guter König.” (Négy gyertya nagyon ke­vés, a mi jó császárunk hu­szonötöt érdemel.) 7. Ferenc József császár 1757- ik évi bevonulása Ialkalmá­val tanácskoztak a pesti nyárspolgárok, hogy mit kel­lene fogadására tenniök, olyat, ami őt meglepné és a népet is megörvendeztetné, mire egyik közülök igy szó­lalt fel: — Állítsunk a terem egyik oldalára nagy lámpatartót (candelabre), a másikra pe­dig akasszuk fel Protmant, (az akkori rendőrfőnököt). Akkor a császár is meg lesz lepve s a nép is örülni fog. 8. Bécsi szójáték. — Miért küldé Ferenc Jó­zsef császár Bachot, midőn a miniszterségből kikopott, Ró­mába követül? — Hogy legyen neki is ott, úgy mint a francia császár­nak, egy cujonja, (u. i. a francia császár megbízottja Rómában Guyon tábornok volt.) 9. A villafrancai békekötés után mondták az olaszok: — Siamo in pace! mit Bécsben úgy fordítottak: — Jetzt sind wir der Patsche! 10. Az 1867-iki magyar minisz­térium megalakulása előtt Bécsben olyan hir keringett, hogy annak tagjai: Sennyey, Majláth, Apponyi György, Ranolder és Nádasdy Ferenc lesznek, mely tervezett mi­nisztériumra a kezdőbetűk nyomán ezt mondták a bécsi­ek, hogy: “Smarn”. 11. Az 1867-ik évi megalakult minisztériumra pedig azt mondták ugyanazok, hogy A.-val kezdődik (Andrássy). Weh van a közepén (Wenk­­íieim) és Oweh! (Gorove) a * vége. 12. Bach idejében a sváb be­­amter elé idéztek bizonyos Ihász nevű magyar embert. Kérdi tőle a német: — Wie hasst er? Amaz feleli: — Ihász. — Was, i hass, dummer Kerl! — kiáltott mérgesen á német hivatalnok — jetzt weiss er gar nicht, wie er hasst! 13. Ugyanazon német hivatal­nok elébe volt idézve Herbay nevű magyar ember is. Kérdi tőle a német: — Wie hasst er? — Herbay! — volt a fele­let. — Was Herr, nichts Herr, Schreibens Bay! — kiált az írnoknak s csakugyan Bay­­nak írták a protokollumba. 14. A hetvenes években tör­tént, hogy Szapáry István gróf neje Ráday Biri grófnő Bécsben lévén, az utcán egyedül ment hazafelé a fo­gadóba, hol szállva volt és kezében vitt mindenféle be­vásárlóit tárgyakat. A csinos fiatal nő feltűnt Wilcsek Já­nos grófnak, egy előkelő gaz­dag bécsi rouénak, ki kelle­mes kalandot gyanítva, a magányos grófnőt, kit nem ismert, megszólitá, tőle a ke­zében vitt tárgyakat udvari­asan magához vévé és őt to­­lakodóan elkiséré egész a fo­gadóig. A grófnő tréfára vet­te a dolgot és midőn a kapu­hoz értek, vsszavette Wil­­csektől, kit látásból ismert, a vásárlóit tárgyakat s a ka­pushoz fordulva, kiáltott: — Adjon ennek az urnák ötven krajcár borravalót — s azzal lakására fölsietett. A letromfolt gavallér meg­döbbenéséből alig jöhetett észre és amint megtudta, hogy ki volt az a nő, sietve távozott. L. MENDELSOHN A legismertebb, legrégibb MAGYAR VIRÁGÜZLET 1341—2nd Avenue, New York City Telephone: Rhinelander 3074 MISS BŐSRE Saphir volt tánctanárnöje. a ki népszerűségét kitűnő tanítást rendszerének köszönheti, önfillA tánosikolflt nyitott, ahol felnőttek, férfiak és nők a modern táncok mindegyikében kiképeztetést nyer­nek. 1456 Lexington Ave.. N. Y. City (a 94. és 95. utcák közt.) Tanitás naponta. — Vasárnap is délután 2 órától este 10 óráig. fi TELEFOJÍ: ATWATER 3656 RÉGI MAGYAR HUMOR. Közli: TÁBORI KORNÉL. T

Next

/
Thumbnails
Contents