A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-05-30 / 22. szám

I

8

A HÉT

X

Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle.

Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton.

ELŐFIZETÉSI ÁRA:

Egész évre ................................................. $4.00

Fél évre .......................................................... $2.00

Egyes szám ára .......................................—.10

Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New Tork City.

TELEFON: LENOX 3374

KEMÉNY GYÖRGYÖT, az Amerikában élő magyar poétát ünnepli ezen a héten a detroiti Hungarian American Club. Az ünnepséget országosnak tervezték és valószínű, hogy valóban eljönnek Detroittól messze fekvő városokból is a lelkes emberek, hogy azt a költőt ünnepeljék, aki a “Vas Andrásáéban a kivándorolt magyar paraszt époszát irta meg. Nem tudjuk, vájjon volt-e már része Kemény Györgynek, vagy akármilyen amerikai magyar költőnek vagy írónak komolyabb és nagyobbszabásu ünneplésben, de tudjuk, hogy évek óta ez az első alkalom, amikor országos ünnepséget rendeznek Amerikában egy magyar iró tiszteletére. Amerikában van magyar literatura, élnek magyar irók és költők, dacára annak, hogy — valljuk be — nincs közönség, amelynek dolgozhatnának. Komoly értékeink vannak: Tarnóczy Árpád, aki a maga poézisében egészen uj utakon jár és minden izében eredeti, Szabó László és Pólya László, akiknek a tehetsége benne van a fejlődés lendületében, az irók közül Reményi József, aki az amerikai magyar élet minden gondolatot elsorvasztó levegőjében tudott időt szakítani magának arra, hogy egy nagy és értékekben gazdag regényt Írjon meg és itt él közöttünk Garvay Andor, aki a modern magyar drámaírók között a legerősebb és a legirodalmibb tehetségek egyike. Ezekről az értékekről majdnem sohse hallunk, ezek az irók nem mutatkoznak az amerikai magyar nyilvánosság előtt, félrevonultan élnek és az irodalmi termésük is csak nagyon kis részben az amerikai magyarságé. Ha az okait keressük ennek a szomorú ténynek, akkor azt kell megállapítani, hogy az Amerikában élő magyar iró kénytelen a maga számára közönséget keresni, mert az amerikai magyarságnak úgy kell a költészet és az irodalom, mint az eszkimónak a jég vagy a hó. Annak a pár százezer magyarnak, aki Amerikában él, — az egész amerikai magyarság nem több, mint kétszázötvenezer lélek — nincsenek kulturszükségletei. Túlnyomó részük nem jutott túl a ponyvaregény és a pony vau jság nívóján, a színházi igényeit legjobban a cirkusz elégítené ki, szociális szükségletei pedig bőséges kielégülést találnak az egyletekben, ahol egy héten egyszer fel lehet állni és ki lehet vágni egy beszédet, tökéletesen mindegy, hogy miről. A magyar iró előtt, aki Amerikában él, három lehetőség van. Az egyik az, hogy az amerikai közönség számára dolgozik, angolul ir vagy fordittatja az írásait, egy szóval az amerikai nyilvánosságot keresi. A másik ut az, hogy Amerikában él ugyan, de a könyveit Magyarországon jelenteti meg, a darabjait Magyarországon adatja elő. A harmadik lehetőség végül az, hogy a maga belső kielégülésére, a maga kedvtelésére ir és az Írásait az íróasztala fiókjába rejti. Még arról se lehet szó, hogy a közönséget, az amerikai magyar tömegeket neveljék, mert mire annyira megnevelődnének, hogy igazán közönség lehetne belőlük, akkorra már rég nem lesz amerikai magyarság, akkorra az amerikai tenger felszívja magába a városvégi kis helyi magyar mocsarakat, lapjaival, osztalékra faluzó színtársulataival, pénzküldőivel és prominenseivel együtt. A magyar iró, aki kijött Amerikába, vagy amerikai lesz vagy visszamegy Magyarországba: a magyar irodalom gazdagodnék velük, az amerikai magyarság nyugodt ebédutáni emésztését pedig nem zavarná meg egy-egy időnkint megjelenő irodalmi alkotás, amelyben ép oly kevés örömet talál, mint amilyen kevés öröme van az amerikai magyar Írónak az amerikai magyarságban.

AMIKOR ezeket a sorokat Írjuk, Amundsenről, az északsarki kutatóról, aki repülőgépen próbált eljutni az északi sarkra, semmi hir. Ez a második kísérlet, amikor a sarkot légi jármüvekkel próbálják megközelíteni. Több, mint húsz esztendeje annak, hogy egy André nevű vakmerő francia kutató léggömbön felszállt, hogy elrepüljön az északi sarkra. Akkor még nem volt repülőgép és nem volt kormányozható léghajó, a kísérlet vakmerőségében az őrülettel volt határos. André felszállt és soha többé nem tért vissza. Nyoma veszett. Egész kis hadsereg azoknak a tudósoknak és kutatóknak a száma, akik az életükkel fizettek azért, hogy megközelítsék a sarkok jeges régióit. A föld felfedezésének történetében egyik fejezet sem olyan véres, olyan borzasztó, mint a sarkvidék meghódításának története. Amerika felfedezése, Ausztráliáé, a föld körülhajózása, Afrika belsejének felkutatása: egyik sem járt íinnyi áldozattal, mint az a sok kísérlet, amelyet az északi sark felfedezésére fordítottak. Voltak expedíciók, mint például a De Long kapitányé, amelyről egyetlen ember nem tért vissza, volt olyan, amelynek kis része menekült, mint például a második Franklin-féle expedíció, és az egyetlen Peary-n kívül egyiknek sem sikerült eljutnia a sarkra. Aki olvassa az északsarki expedíciók történetét, az csodálkozva kérdi: mi az, amiért ennyi emberéletet, enynyi szenvedést érdemes feláldozni? Azt tudjuk, hogy lakható területeket nem lehet találni a sarkvidéken, hogy a hideg azon a vidéken minden szerves életet lehetetlenné tesz. Mi az hát, ami az embereket hajtja és kergeti a sark felé? Valóban az ember nemesebb énje: a tudás vágya. A sarkvidék teljes és tökéletes kikutatásának tisztán tudományos értéke lehet, olyan tudományos érték, amelyeket nem lehet gyakorlati értékekre átváltani.

MEGBUKTAK

_____________________

Megbuktak Wolffék a pesti községi választásokon. Herr Wolff von Wolfenau, a fajmagyar, aki a keresztény kurzust inaugurálta a pesti városházán, aki elcsapatta a tanítókat, kenyerüktől megfosztotta a város sok száz alkalmazottját, nem lesz többé vezér a pesti városi közgyűlésen és Budapest megszabadul attól a sisere-hadtól, amely minden húst lerágott ennek a szerencsétlen városnak a csontjairól. Ami Budapestet illeti, ' Budapest székes főváros kiteritette a kurzust. A demokrata párt, amely a pesti választásokon győzött, elfoglalja a helyét újra a város kormányzásában.

Ha tetszik, lehet azt is mondani, hogy jelnek nem rossz ez a választási eredmény. Valamit mégis csak jelent, ha nem is éppen nagyon sokat. Jelenti azt, amit úgy is tudtunk eddig is, hogy Budapest nagyon utálja Wolffékat a tőlük sajnos már megszokott kurzussal egyetemben, jelenti azt is, hogy a főváros megtalálta ismét önmagát. Hanem azért még ne nagyon számítsanak a hazamenetelre azok, akik azért vándoroltak ki Magyarországból, mert nem bírta a gyomruk Horthyékat. Horthyékat és Bethlen urékat az ilyen kis jelentéktelen incidensek nem zavarják. Helyes, mondják, rendben van, hát a városházán megbuktunk Pesten. De Pest nem Magyarország, az ő szemükben sose volt az és ha el is vesztették a fővárost, azért vidáman kormányoznak tovább a budai Várból. Mert az aztán egészen biztos, hogy a képviselőházi választásokon nem bukhatnak meg. Nem ők. Budapesten t. i. titkos a szavazás, ott meg lehet bukni, ellenben a vidéken nyílt és nyílt választásnál kormány nem igen szokott megbukni. Valamikor a hires Jeszenszky azt mondta, hogy csak adjanak neki elég pénzt, ő olyan többséget hoz be a magyar parlamentbe, amilyet tetszik. Bethlenék jobban csinálják. Nekik pénz se kell. Nekik tökéletesen elég, ha egy pár tiszti különítményt küldenek le a vidékre. Próbáljanak aztán a kecskemétiek mást választani, mint a Héjjas Iván jelöltjét.

Nem fontos az se, hogy az ország akarata ellenére ülnek a hatalmon. A fontos az, hogy ott ülnek és nem hajlandók lemenni arról a trónról, amelyen olyan kitünően érzik magukat. Végre is olyan csekélységért, hogy az ország nem akarja őket, csak nem fogják feláldozni az exisztenciájukat, az ingyenrészvényeketa bankoktól és mindazt, ami a kormányzással, a hatalommal levéssel együtt jár?

Tessék tehát nyugodtnak lenni: azért, mert Pesten megbuktak, azért még maradnak ők. Még nem lehet pakkolni. Még Nádossy ur mindig országos főkapitány. Még mindig jobb itt, a gyárban.