A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-05-23 / 21. szám
4 A HÉT leti faj. Az orosz, főleg az ukrajnai parasztok közt százezrével vannak emberek, akik hegedülni, vagy “balalajkázni”, vagy legalább is harmonikázni tudnak. A csehek közt pedig talán aránylag még több ember hegedül, vagy trombitál, vagy hárfázik. A magyar földműves osztálynál azonban csodaszámba megy, ha egy-egy hegedülni tudó akad, ha ugyan egyáltalában akad. Szerinte cigánynak, tehát külön arra rendelt csoportnak a mestersége az, s ez a fölfogása hamisítatlanul keleti. A dal? Nem jártunk Ázsiában, még a tájékán se, de komoly könyvekből tudjuk, hogy Ázsia nem dalol, kivéve igen kevés vidéket, például a Kaukázust, hol néhány dünnyögő török hősi dal divatos, ahogy ezt az Ázsiát bejárt Thallóczy Lajostól, a “volt” osztrák-magyar monarchia külügyi osztályfőnökétől hallottuk. De a Kaukázus már nem Ázsia s nem Kelet volt, hanem Oroszország. És kivéve például Japánt, de a dalt ott is gésa-leányzók nyöszörgik és cincogják, vékonyka hangjukon. És a magyar köznép ebben a tekintetben is ázsiailag terhelt. E sorok Írója erősen meg van győződve arról (de bizonyítani nem tud), hogy a magyarok, mikor még rajtuk volt Ázsia szaga, a dalt csak az uj hazában ismerték meg s bizonyára elámultak azon, hogy a tót, bolgár és német lakosság férfiai is (ez utóbbi a markoman és quad germán törzsek maradványai) mint dalolnak az ázsiai dünnyögés után. Azután a magyarok, a kereszténységgel együtt átvévén a keresztény szertartásokat, tehát a templom-énekeket is, amelyek a német és cseh papokkal együtt szintén import volt, lassanként maguk is hozzá szoktak az énekhez, a szent dalhoz. Valószínű, hogy a magyarság előbb csakis a templomi éneket tanulta meg fújni, mert az nem derogált a méltóságos ázsiai jellemnek és hagyományoknak, s csak nagy későre próbálkozott meg a profán dallal, igen szórványosan. Ha a magyar köznép nagy részének még a mostani dala is vagy lassú dünnyögés az öreg embereknél s kurjongatás, rikoltozás, duhaj felröffenés a legényeknél, az Árpádok és Anjouk korában még inkább az lehetett. Az ázsiai réteget nem lehet egykönnyen lehámlasztani. A dal lassankint mind általánosabb lett Magyarországon, de e sorok Írójának szintén egyéni fölfogása szerint csak azért, mert a keleti magyar vér mindinkább összekeveredett a vele együtt lakó árja szomszédoknak, szlávoknak, németeknek, bolgároknak vérével. Tudvalevő, hogy a honfoglalás idejében a nagy bolgár birodalom előretolt telepei, falvai és tanyái az Alföldön fölnyultak egész Budapestig. Most a magyar is dalos nemzet, már olyan, amilyen, mert hiszen tiszta fajmagyar már nincs a világon. Nótázik az asztaloslegény, az egyéb mindenféle iparoslegény, vagy rhondjuk “segéd”, köztük a sok Závodszky, Spránitz, Schertzinger, Hanák, és nótázik a velük együtt dolgozó “faj magyar” is. De az utóbbiak vérében már nincs több ősmagyar sejt, mint a Schertzingerében. Talán még a jászok, kunok, tiszai halászok, csikósok és gulyások vérében sem. Ez utóbbiak azonban többnyire unmuzikális módon dünnyögnek vagy kurjongatnak, s ebben igaza van ötvösnek. Ha pedig valahol egyegy magyar népfi már “tercelni” is tud, az már inkább nyugati vér, mint keleti. Talán el fog jönni az idő, a mikor a magyar keleti faj teljesen nyugativá válik, s akkor a magyar nem lesz unmuzikális a lényeget illetőleg, de “előadása” akkor is nagyon hiányos lesz. Hiszen még magyar “urat” is ismertünk, aki képzett muzsikus volt, művésziesen zongorázott, de ha dalolni kezdett, minden jóakarója arra kérte, hogy ne tegye. Mert az ő dalolása alig volt valamivel csiszoltabb, mint a napszámosnak kurjongatása. A magyar köznép nagy része mindig kurjantáni, rikoltozni szokott, mert ennek elháríthatatlan oka a magyar nyelv tipikus szinte egyedülálló hangsúlyában rejlik, — szintén egyéni véleménye szerint e sorok írójának. S ezt egy másik laikus cikkben igyekszik majd kifejteni. 1 3 I I 1 3 1 3 ! i 3 1 Nagyszerűen fogják érezni magukat A HÉT olvasói Május 24-én VASÁRNAP ESTE 9 ÓRAKOR VACSORA UTÁN A CAFE BOULEVARD GRILLROOMJÁBAN (41. utca és Broadway) ahol Tavaszi Bohém Murit j rendezünk. 1 Rögtönzött Kabaré, amelyen mindenki, aki ebbeli szándékát legalább tiz perccel előbb bejelenti, felléphet. — Fellépnek ezen kívül hivatásos művészek és művésznők is. KENDE GÉZA BUCSUKONFERÁNSZA Konferanszok. Tánc. Zene. Aktuális Strófák. Mindenki annyi tejet hozhat a hátsó zsebében magával, amennyi belefér. — Mindenki azt rendelhet, amit akar. Belépti jegy: Egy dollár. JELENTKEZNI NEM OKVETLEN KELL, DE ELJÖNNIIGEN ft r/ar; r7sv. rTSVi rravi r^>M .v«yí r^sv: rTafs-; r/»vi rTiM r^f.1 rTsv; r ryavi r/ari r7i>v; rZtSi r^a>M rfavi r^,-; r?av:
