A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-25 / 17. szám
A HÉT 1 A MA PROBLÉMAIBÓL MÉG EGYSZER ÉS UTOLJÁRA: “AZ ÉN DOLLÁROM...”---------- Irta: KOBER LEO ---------(Az “egyszerű ember”, aki hétró'I-hétre írja ezt a rovatot, ezúttal átengedte a helyét Kober Leónak, aki szintén egy egyszerű ember és olyan dologról ir, — amikor a dollárról elmélkedik, amely a ma legsúlyosabb problémái közé tartozik. A jövő' héten folytatni fogja elmélkedéseit: “az Egyszerű ember”.) Kis cikkem, melyben Déri Imrének A Hétben megjelent “Az én dollárom és a te dollrod” cikkére reflektáltam, erős visszhangot keltett és arra egy csomó levelet kaptam. Volt a levelekben elismerés, volt szemrehányás is, egyikben az a megjegyzés, hogy egyikünk se merítette ki a témát. A szemrehányás olyantól jött, a ki találva érezte magát, amiért viszont én itt kifejezem neki elismerésemet. Az azonban igaz, hogy a téma nincs kimerítve, a mi részemről tudatosan történt, mert hiszen én nem azzal kívántam foglalkozni, hogy miért nem tud itt némely ember pénzt csinálni, hanem azzal; hogy miért érzi itt jobban szegénységét, mint odahaza érezte. De most, ha tetszik, majd azt is megmondom, hogy miért megy olyan nehezen a pénzszerzés. Burr, “Americas Race Heritage” cimü munkájában említi, hogy Amerika bevándoroltEUROPA minden országának összes hires állandóan raktáron vannak az IDEAL ismert üzletében Importált cukorkák, magyar, osztrák, Egyiptomi és német cigaretták és pipadohányok. Pischinger torta, brindza, ruszli, valamint Lohse-féle liliomtejszappan, stb. IDEAL -SPECIALTY HOUSE 1505 THIRD AVENUE A 85-ik utca sarkán FRISSEN ÉRKEZETT KARSLBADI OSTYA dobozonként (12 drb.) 90c. jai (legalább a háború előtt) 91 százalékban munkásemberek voltak, vagyis olyanok, a kik odaát is a kezük munkájából éltek, és csak 9 százalék “white collarman”, ami alatt az intellektuell értendő. Ez az arány a háború után irtózatos eltolódást szenvedett. A szigorított bevándorlási törvény, kapcsolatban a mai európai viszonyokkal úgy alakították át a dolgot^ hogy az arány ma valószínűleg épp a megforditottja a réginek: 9 százalék munkás és 91 százalék intellektuell. Hiszen a háború nem a munkásembert, hanem az intellektuellt tette ki az utcára. A Déri cikkében elhangzó sóhaj nem vonatkozik és nem is vonatkozhatik a munkásemberre. A tapasztalat mutatja, hogy a mi munkásember Amerikába jött, annak igenis sikerült pénzt szerezni, értvén ezalatt nem vagyont, de jó, sok esetben igen kitűnő megélhetést, mely mellett félre is tudott rakni egy pár garast. Ezt az elemet az hajtotta ide Amerikába Európa minden sarkából, hogy megélhetése nem volt, vagy ha volt, ez a megélhetés nem biztosított nekik módot az emberséges megélhetésre. 1902-ben Dazsinszky lengyel képviselő, aki nyolc társával a szocialisták padján ült akkoriban az osztrák Reichsrat-ban, meginterpellálta a belügyminisztert aziránt, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg, az osztrák-magyar trónörökös galíciai erdőségeiben dolgozó nő és gyermekmunkásait napi 10 krajcárral honorálta, amivel szemben azonban nem volt nekik szabad fát is szedni. Ezek voltak Amerika bevándoroltjai a háború előtt, ezek és az építkezések malter és téglahordozói, a földtelenek, a napibéresek; azok„. akik disznótöpörtyüt és szalonnát ebédeltek egész héten, húst legifeljebb vasárnap láttak, akiknek sora odahaza egyenlő volt az állatéval. Fürdőkád, könyv vagy színház ismeretlen fogalmak voltak ezen páriák, egy rothadt főúri hierarchia eme áldozatai előtt. Ezeket hajtotta ide a nyomor Oroszország, Románia, Magyarország minden sarkából. Az első, mivel Amerika megajándékozta ezeket a tömegeket, emberi öntudatuk visszaadása volt. Mert nemcsak megélhetést biztosított részükre, hanem olcsó pénzért mindazt, vagy majdnem mindent, ami arra tanította, hogy jogosultak a boldogságra ép úgy, mint minden más tagja ennek az úgynevezett társadalomnak. De azért nem kell hinni, hogy ezek a tömegek minden megkeresett garasukat itt azonnal szép, fürdőszobás lakásokba, könyvekbe és színház járásba fektették, bele. Ezek az emberek magukkal hozott igénytelenségük mellett megmaradtak itt is> hiszen — sajnos! — igénytelenségük évszázados tradició volt náluk. Jobb, emberségesebb külső viszonyok mellett is megimaradtak a disznótöpörtyü mellett; aránytalanul nagyobb keresetük mellett tovább is szalonnával érték be és csak itt-ott ettek húst továbbra is. A reveláció, melyet ez az ország nyújtott nekik, nem változtatta meg természetüket és igy csakhamar lett egy kis pénzük és nem “voltak szegény emberek többé” és ha bankkontójuk elérte az első ezrest, Crözusoknak hitték magukat s — azok is voltak. Ezek az emberek tehát tudtak itt pénzt szerezni és tudnak ma is, ha Amerika beeresztené őket. Máskép áll a dolog azzal a másik 9 százalékkal. Ez a háború előtti 9 százalék, bármely nemzet fiai voltak is, nem azért jöttek ide, mert odahaza csak 2—3-szor egy hónapban telt nekik húsra. Mélyen lengetem kalapomat a kivételek előtt, de csak az ezerszer konstatált igazságot konstatálom újra, ha azt mondom hogy ennek a 9 százaléknak a 91 százaléka azért jött ki ide, mert — GUMMI BÉLYEGZŐVEL könnyen elkészítheti a saját nyomtatványait! 2 inches.« »1.75, 3 inches »2.50 testék|iárnávai együtt GLOBE RUBBER STAMP WORKS 336—338 East 92nd Street New York City Pénz rendeléssel együtt küldendő PÉNZRE VAN SZÜKSÉGE. Tavasszal minden családnak nagy kiadásai vannak. Lakását mindenki csinosítja. Ruhára van szükség. Adőt kell fizenti. Sok ezren fordulnak a “Morris P!an”-hez. Ha pénzre van szüksége, mi jelleme és keresete alapján szívesen nyújtunk hitelt. $50— $5000-ig kaphat kölcsönt egy évre, vagy rövidebb időre. Havi törlesztési tervezet alapján fizethet. IPARI BANKSZOLGÁLAT Főiroda: 469 Fifth Avenue Murray Hill 9680. FIÓKOK: NEW YORK BROOKLYN 261 Broadway 26 Court St. 1 Union Square 1668 Pitkn Ave. 268 Grand St. 804 ManhattanAve 391 E. 149th St. 940 Southern Blvd. nos — mert napjában evett két-háromszor húst, ami mindenesetre elitélendő könnyelműség. Ezeket az embereket nem a nyomor hajtotta ki ide, hanem legtöbb esetben ennek az ellenkezője. Idejöttek “uj életet kezdeni”, ez volt a vállalkozás állandó cime. Ezt ezek az emberek becsületesen meg is tették, up from the bottom. Odahaza talán hintón jártak, de itt szalonnát ebédeltek. Magukra diktálták az igénytelenséget az odahaza folytatott túlzásba vitt husevéssel szemben és ez igy is volt rendjén, mert uj életet csak úgy kezdhet az ember, ha a régi életnek szokásairól teljesen lemond. Már pedig, aki az akkor uralkodó olcsóság mellett még szerény és igénytelen is volt, az, tudjuk, napi 25 centből urasan jóllakhatott, egy féldollárból pedig rendesen megélt. És itt van a titka annak, hogy ezek közül is a legtöbb tudott szerezni valamit, egy részük igen tekintélyes vagyonra tett szert. Azért tudták, mert lassan, céltudatosan, egész alulról, lépésről-lépésre fölfelé dolgozták magukat, fel régi nívójukra. Van olyan, ki még régi nívójánál is feljebbre tudta dolgiozni magát. Jött a háború és mert felrúgott mindent, hát felrúgta az arányt is Amerika bevándoroltjai között. Munkásember vajmi kevés érkezik ma már ide; aki kijön, — és ez áll Európa összes országaira — többé-kevésbé intellektuell elem, melyet a háború tönkretett. Emberek, kik önhibájukon kívül elvesztették megélhetésüket, vagyonukat, mindenségü(Folytatás a 15-ik oldalon) /
