A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-25 / 17. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ................................................. $4.00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára ...................................... —.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 Bast 85th Street, Suite 202 New York City. TELEFON: LENOX 3374 AZ a tizenkét millió dolláros per, amit a kormány indított a Charles Schwab ur vezetése alatt álló Bethlehem Steel Corporation ellen, újabb bizonyíték amellett, hogy mit jelent a diszhazafiak patriotizmusa. Schwab urat a háború folyamán ünnepelték, Schwab ur hős volt, nagy ember volt_ ingyen bocsátotta szolgálatait a kormány rendelkezésére, Schwab ur buzdította a nemzetet a háborúra, a kitartásra, dicsőítette a hősi halottakat, akik a haza védelmében elestek: most pedig a kormány beperelte, mert csekély tizenkét millió dollárral becsapta. Schwab ur nem elégedett meg azzal, hogy hallatlan összegleket keresett a háborún, hogy egész Európának azért kellett véreznie, hogy a világ Schwabjainak trezorjaiba ömöljön a megduzzadt aranyfolyam, Schwab ur nem elégedett meg az óriási üzleti haszonnal, — Schwab urnák még arra a tizenkét millió dollárra is szüksége volt_ amit úgy keresett, hogy fölényesen túltette magát az üzleti tisztesség elvein. Schwab ur azonban nem áll egyedül. A háborún a világ valamennyi Schwabjai, az egész kicsik s a nagyok, részegre keresték magukat, ami lehetett szerencsétlenség a fiuk számára, akik az apáikat veszítették el, az apák számára, akiknek a fiai maradtak ott a csatatéren, ellenben óriási szerencse volt mindazoknak, akik annál többet kerestek, minél több embert küldtek el a frontra. Sőt: azért volt szükség a háborúra, azért kell csinálni a háborúkat, hogy a névtelenek elpusztuljanak és a SÜhwabok keressenek. És ezért kell most a japánamerikai háború mellett izgatni Amerikában és Japánban^ ezért kell Németországban a francia gyűlöletet, Franciaországban a német gyűlöletet szitni, ezért kell Csehországban a magyarok ellen, Magyarországon pedig a csehek ellen izgatni. A“ BÁNYÁSZ LAP” amely egyike a. legbecsületesebb, legtisztességesebb magyar újságoknak Amerikában, megírja, hogy azok a telkek, amelyeket Floridában az amerikai magyaroknak árulnak, drágák. Körülbelül ötven százalékkal kerülnek" többe, mint amennyit érnek és mint amennyi a hasonló minőségű floridai telkek ára. A Bányászlap természetesen közli annak a real-estate cégnek a hirdetését, a mely az Amerikai Magyar Népszavánál rendeztetek be egy fiókirodát és amely ezen az újságon keresztül próbálja főzni a magyarokat floridai telkek vásárlására, de ugyanakkor megírja azt is, hogy ezek a telkek átlag ötven százalékkal kerülnek többe mint amennyi a tényleges értékük. Ez a felfedezés egyáltalában nem szenzáció. Minden értelmes ember előtt nyilvánvaló, hogy amikor egy nagyszabású telekeladási campaigneről van szó, ennek a camzetni, ez a valaki pedig soha nem az ügynök paignenak a költségeit valakinek meg kell fivagy a vállalkozó, hanem mindig a közönség. Az ilyen költségeket, mint amilyen a hirdetés, az ügynöki jutalék, mindig bele szokták kalkulálni az árba, mely tiz-tizenöt százalékkal emelkedik ezeknek a költségeknek a hozzászámitásával. De hogy az az áru amit el akarnak adni, száz százalékkal dráguljon meg az alatt az idő alatt, amig az eladótól a vásárlóig eljut, az csak két üzletben van (meg Amerikában: a néger businessben és a nemzetiségi üzletek egy részénél. Egyenesen hihetetlen, hogy a nemzetiségi üzlet legnagyobb részének unfair-nek kell lennie itt, a fair business országában és hogy az unfair üzletek lebonyolításában maga a sajtó, természetesen az unfair sajtó jár elől. Ahelyett, hogy ez a sajtó megvédené és megóvná a közönséget attól, hogy becsapják, ahelyett hajlandó belevinni a publikumot mindenbe a világon, feltéve, hogy a haszon tetemesebb része neki jut. így sózták rá a fermogáz részvényeket az amerikai magyarságra, a sajtó lelkes támogatásával és igy sózzák most a magyarokra a floridai telkeket — dupla áron. Mindezt pedig Kossuth neve alatt aki nincs abban a helyzetben, hogy tiltakozhatnék az ellen, hogy Mandel és Berkó urak teleküzleteik lebonyolítására használják a nevét. MR. JEREMIAH SMITH rövid tartózkodásra visszajött Amerikába és közölte az amerikai tőkésekkel, akik pénzüket a magyar kölcsönbe fektették be, hogy Magyarország szanálva van. A főkönyvben a bevétel és a kiadás cimü rovatok összhangban vannak és Mr. Jeremiah Smith úgy érzi, hogy ezzel most már rendben van minden. Lehet, hogy Smith ur abban látja egy ország “szanálását”, hogy a kiadás ne legyen több, mint a bevétel az államháztartás budge tjében, azonban Magyarországon más véleményen vannak az emberek. Magyarországon azt hiszik, hogy nincs szanálva egy olyan ország, amelynek az iparát_ a kereskedelmét, egész életét tönkretették az irtózatos adók, amelynek a polgárai azért fizetnek adót, hogy az államháztartás pénzén terrorfiukat tartsanak ki, — Magyarországon azt hiszik, hogy a nemzet gazdasági helyzete nem lehet rendben akkor, ha az ország éhezik és pusztul. Úgy, ahogy Mr. Jeremiah Smith szanálta Magyarországot, úgy ki lehetett volna fizetni Magyarország valamennyi államadósságát is: él kellett volna venni mindenkitől mindent és nem történt volna, csak az, hogy az emberek felfordultak volna. Budapesten az emberek keserű pesti akasztófahumorral igy átkozódnak: szanáljanak téged, mert akit egyszer Mr. Smith elkezd szanálni, annak a rovatai a főkönyvben ugyan rendben vannak, de egyébként kezébe is veheti a vándorbotot. Egy uj egyházi Íróról. A keresztény gondolat húsvéti megnyilatkozásainak tömegéből egy uj név ragyog felénk, amely tiszta ragyogásával, mély bölcsességével, a próféták erejére emlékeztető riadójával az egész keresztény világot befényesiti. A Renant, Pázmány Pétert, Luthert és Kálvint messze túlszárnyaló egyházi Írónak és reformátornak neve: Berkó D. Géza, a new yorki 69-ik utcai református egyház főgondnoka. A főgondnok, aki régebben mint lapszerkesztő elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar nyelv leegyszerűsítése, a kis- és nagy betűk között való különbségek eltüntetése és egy uj műfaj, a “Szerkesztői Büzenetek” megteremtése körül, legújabban egyházbölcselettel foglalkozik s “Feltámadás” cimü húsvéti cikkében a hegyi beszédet megszégyenítő olyan magaslatokra jut fel, amelyek fölött az igazságos kritika nem térhet napirendre. A szeplőtelen életű tudósnak a bűnös világot ostorozó és zsoltáros hangú megnyilatkozásából csak egykét mondatot ragadunk ki olvasóink okulására. íme mit állapit meg Berkó D. Géza: Amióta a kereszténység először, tehát mintegy kétezer év előtt ülte meg a feltámadás ünnepét, csak annyiban változott meg a világ, hogy ma már nem is tűnik fel az, aki Judás szerepét vállalja. A mai kor Judásai megtagadják az Istent, (lásd régi vallásukat), megmegtagadják a hazát (és amerikai állampolgárokká válnak), és megtagadják még emberi voltukat is. fUjjé. de hányszor.) Ezek a modern Judások nem az Isten teremtésének vallják magukat, hanem a Rarvinizmus elméletét fogadják el. De van ennél szebb, mélyebb és igazabb mondat is: . .például elfelejtik legtöbben az ildomosság nevét, mert a szót ildomosság alig-alig halljuk, pedig szép és sokat jelentő szócska volt ez nem is olyan régen, amikor még tudniillik az emberek ildomosak tudtak lenni.” Igen, ezt írja “Feltámadás”-ában Berkó D. Géza. Azt írja, hogy régebben még tudtak lenni. Sőt ildomosak tudtak lenni. Mint például ő, aki mindig ildomos volt nemcsak férfiakkal, de nőkkel szemben is, például Károlyi Mihálynéval, D. Fellegi Terivel bizony nagyon ildomos volt. És a szerkesztői üzenetekben is nagyon ildomosán FÉRGEKNEK nevezte Berkó Ildomos Géza a Bányászlap szerkesztőit, mert — amint ő Írja — valamikor sokat jelentő szócska volt az ildomosság. Igen kérem, szócska volt. Mert minden szócska. Darvin is szócska. Berkó D. Géza is szócska. Butaság is szócska. Főszerkesztő is szócska — és szecska is csak szócska. v
