A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-18 / 16. szám
10 A HÉT megadhatnak nekem és mindenért kárpótolhatnak majd... a gyerekeim. És akkor ujjongtam és sírtam, — hogy ez nekem, oktalannak, nem jutott eddig eszembe, — és a mezőn, ahol ez a gondolat belém villámlott, leborultam a földre, hogy megköszönjem Istennek. És akkor elkezdtem keresni... és én attól a... ettől a házasságtól nem akarok mást és nem fogadok el semmi mást, csak... csak... csak... Könybelábadt a szeme, megfordult és ott hagyott. Pár hét múlva meg volt az esküvője; és azután elég gyéren hallottam hirt róla. Eltelt hét esztendő. Látogatóban jártam a kis városban és ott megtudtam, mi történt vele. A házassága első három esztendejében született három fia. Forró vágya volt, hogy egy lánya is legyen, de nem adatott meg neki, hogy ez a vágya teljesüljön. Negyedszer is fia született. A férjétől már a házassága első hónapjaiban se kívánta, hogy hűséget játsszon. Ez a derék fiü meglepetve és felvidultan élt azzal a szabadsággal, amelyet ettől a kényelmes feleségtől kapott és hosszú ideig nem is sejtette, hogy a negyedik fiú születése az ő régi szerepének Viktória életében körülbelül véget fog vetni. Nagyon meg volt lepetve, amikor a negyedik fiú születése után Viktória barátságosan felajánlotta neki, hogy vegye át egy távolabb levő birtoka kezelését és költözzön is mindjárt oda. A fiait természetesen meglátogathatja, amikor akarja, de házaséletről kettejük között természetesen nem lehet szó többé. A meglepett férj próbált ellenkezni, ismét megpróbálta azt, amit a házasságuk legelső idejében Viktória határozott visszautasítására hamar abbahagyott: hogy vágyat és szerelmet mutasson; de végre is engedelmeskedett és otthagyta Viktóriát a négy fiúval. A kis város mindebből csak annyit látott, hogy a Viktória házassága véget ért, és még arra a föltevésre is hajlott, hogy a házasság azért bomlott föl, mert a férj nem volt hajlandó tartani a házassági hűséget, amelyet Viktória most már megkívánt. Azt senki se sejtette, hogy a házasság nem is jött létre másért, csakhogy Viktóriának négy fia legyen, és arról nem is álmodott senki, hogy egy szilaj és tiszta léleknek milyen fanatizmusa kellett hozzá, hogy mindez igy történjék meg, amint megtörtént. Azok között a szokatlan és meglepő kérdések között, amelyeket Viktória még lánykorában hozzám intézett volt, szerepelt egyszer ez: nem hiszem-e, hogy egy férfi olyan forró ragaszkodással meg tudja szeretni egy álarcos nő ölelését (ugy-e a rég Velencében álarcot hordtak a kalandkereső nők?), olyan sóvárogva vágyódik az ismeretlen nő öle és ölelése után, hogy az álarc lehullásakor végül szépnek tudja találni a rut arcot is. Akkor igennel feleltem erre a kérdésre, és most egy percig úgy éreztem, hogy Viktória hibát követett el, amikor kísérletet se tett rá, hogy magához láncolja azt a férfit, aki végre is férje volt. De azután megértettem, hogy Viktória nem cselekedhetett másképpen. Nehéz órái és nehéz napjai lehettek. Fiatal vére bizonyosan tüzelt néha és föllángoló vágyódását kegyetlen erővel kellett elnyomnia. De lelkének tisztasága és egész lényének szűzi ridegsége olyan kérlelhetetlen volt, hogy mindig újra fellázadt annak még a gondolata ellen is, hogy vágyódva olvadjon bele egy szerelem nélkül való ölelésbe. A szerelem nélkül való ölelés csak azért volt szabad számára, hogy Isten jóságából és kegyelméből megáldassék a teste. Akkor pár szót Beszélhettem csak Viktóriával; azután megint évek teltek el évek után; eleinte hallottam, hogy azzal telik az élete, hogy neveli a fiait, és gyűjti számukra a vagyont; azután kigyulladt a világ és felfordult az élet; nem hallottam róla és egy kissé megfeledkeztem róla. Az elmúlt tavaszon találkoztam vele Hamburgban. Hirtelenében nem ismertem meg; a jobbján és a balján két délceg, szép fiú ment: tizenkilenc-husz évesek; előttük másik kettő: tizenhét-tizennyolc évesek. Az egész csoport olyan szép volt, az asszony a középen olyan derülten ragyogó, és annyira nem gondoltam rá, hogy Hamburgban találkozhatom vele, hogy köszönés nélkül mentem volna el mellettük. Viktória azonban felemelte a kezét és erre megismertem. Hozzájuk csatlakoztam és az első percben — amikor Viktória bemutatta a fiait — az első percben láttam, hogy Viktória megkapta az élettől azt, amit kívánt. Hosszú évek nehéz munkája, nagy fáradtsága, fáradhatatlan gondossága, sok virrasztása, lelki erőfeszítése, mind egyszerre feltündöklött abban, ahogyan a négy fiú az anyjára nézett és az anyjához beszélt, sőt abban is, ahogyan egymáshoz szólt. Viktóriának sikerült elérnie azt, hogy a négy fiú egymást is szeresse: ami pedig őt magát illeti, a négy fiú nemcsak gyöngéd és nemcsak lovagias volt Viktóriához; a négy fiú elbűvölt szeretettel nézett Viktóriára; ez a négy gyönyörű fiú szépnek találta Viktóriát. Viktória azt beszélte el nekem, hogy a legidősebb fiú mérnök lesz, a második kémikus, a két fiatalabb gazda; és a tervük az, hogy egy nagy vállalkozásban együtt fognak dolgozni, amikor a legidősebb az órájára nézett és nagyon udvariasan azt mondotta, hogy most már jó lesz autóba ülniük, mert a hajó délben indul a külső kikötőből. Viktória rámosolygott a fiára, azután kezet nyújtott nekem. — Hová utaznak? — kérdeztem. — Kanadába, ,— felelt Viktória. — Kanadába ? — kérdeztem meglepetve. — Mit csinálnak ott ? — Birtokot vettem. Egyelőre én vezetem, azután majd a fiuk. Otthon mindent eladtam. — De hát hogyan? — kérdeztem meglepetve. — Minek? Miért? Az autó ott állott már és a fiuk udvariasan vártak, hogy besegítsék az anyjukat. Viktóriának elsötétedett a szeme. — Nem lehet Európában maradni, — moftdta halkan. — Én elviszem innen a fiaimat. Az automobil elrobogott. Most mennek a belső kikötőbe, onnan a kis gőzösön a külső kikötőbe, ott áll a nagy hajó, azon mennek Kanadába. Tűnődve néztem utánuk. Viktória elviszi innen a négy fiát. Miért? Zavaros és zagyva gondolatok jutottak eszembe. Beteg körülöttem ez a pezsgő élet és ez a nyüzsgő világ ? Vagy csak én öregedtem meg? Minden olvasókönyvben benne van az a történelmi anekdota, hogy Atilla ostromló serege már már elvesztette a bizalmát, amikor Atilla megmutatta nekik, hogy az ostromolt Aquileja egyik házáról, a gólyafészekből, a gólyaanya csőrébe fogva elviszi a fiókáit. A gólyaanya elvitte a fiókáit; és Aquileja helyén pár nap múlva már csak füstölgő romok voltak. $ 1 Hires Specialista a Shingle és Boyish Boh munkában, amelyet saját találmányu Marcel Wawinggel tesz gyönyörűen hullámossá. Permanent Wave Lanoil mód- Q1 ft szer szerint az egész fej csak i John Beautv Parlor 242 EAST 79th STREET Szemben az Abbáziával A Hét udvari báljára amely április hó 18-án lesz a Hotel Majestic-ben Jegyek a következő helyeken kaphatók: Buday Charles vendéglője, 319 E. 86th tS. Ruttkay Jenő bankháza, 106 Avenue B. Dr. Varga János Patikája, 68th St. and 2nd Ave. Molnar’s Beauty Shop, 215 East 86th St. Hoffman Virágüzlete, 79th St. and 2nd Ave. Létán vendéglője, 1591—2nd Ave. Mensa Hungarica, 107 W 47th St. Mendelsohn Virágüzlete, 1341— 2nd Ave. Mme. Fischer, 95 Second Ave. Atlantic Exchange, 1329 Third Avenue. Weiss and Sicherman, 1034—A Lexington Ave. Scwabach Bankház, 1345 First Ave. Herman Arthur, 67th Street and First Ave. Varga és Erős Patika, 1491 Avenue A. A Hét szerkesztősége, ahol postán a pénz beküldése mellett is lehet jegyeket kapni: 205 East 85th Street. Telephone: Lenox 3371*. EGY JEGY ÁRA 2 DOLLÁR.
