A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-11 / 15. szám
A HÉT 9 AZ ÉN DOLLÁROM S A TE DOLLÁROD — Levél a Szerkesztőhöz — Kedves Déri! Egy brilliáns cikket Írtál e lapokban arról: hogy van az, hogy Te és mi és mi és Te miért nem tudunk itt Amerikában pénzt szerezni ? Feljajdulsz és sopánkodsz és szomorkodsz és persze: nem találod meg a választ. Mindjárt sietek kijelenteni, hogy a választ én sem tudom. Be kell érni a tényekkel. Keresd az okokat, aminthogy mindegyikünk keresi. Épp azért, mert cikked — mint rendesen — brilliáns volt, meg kell engedned, hogy hozzászóljak. Megígérem, hogy nem fogok vitatkozni Veled, mert hiszen teljesen egy nézeten vagyunk. Kitűnő cikkednek a feature-je nem az, amit tartalmaz, hanem a tény, hogy megírtad. Ezzel akarok itt foglalkozni én, ami az Írásod mögött van, ami rákészetett és ez nem az, hogy miért nem csinálsz Te és mi és mi és Te itt Amerikában pénzt. Ahogy én ismerlek Téged, nem ez fontos neked. Csak igen kevés ember van ezen a világon, a kik magukban tudják annak az unalomig agyonkoptatott frázisnak az igazságát, hogy “nem minden a pénz”. Meggyőződésem, hogy Te egyike vagy e kiválasztottaknak. Most pedig tedd a szivedre a kezedet, Imrém és felelj nekem erre: Talán odaát csináltál Te pénzt? Vagy mi? Vagy én? Nem, Imre, mi odaát sem voltunk nagyok ebben. Ez az igazság. De — és itt van a featureje az egésznek, — ki törődött ezzel? Se Te, se én. Föl se tűnt senkinek, sem Neked, sem a barátaidnak, senkinek a világon. De itt, bezzeg másképp áll a dolog. És megsúgom Neked, miért. 400 év óta, aki ebbe az országba jön, aranyásó minőségében jön. Tradíció ez, mely alól nincs kivétel. Akár csak úgy van, mint Monte Carloval: oda sem azért mennek az emberek, hogy a kék tengerben gyönyörködjenek. Pénzt nyerni mennek, ez a kimondott és bevallott céljuk. Magam láttam ott embereket megérkezni a vonaton, a hotelbe küldeni a bagázsijukat és egyenesen a Cercle des Etrangersbe menni, anélkül, hogy megmosakodtak volna. Ha a Casino kapui csukva vannak, Monte Carlo számukra nem létezik, minden gyönyörűségei dacára. így van az emigráns Amerikával. Mit uj ország, mit uj emberek, uj látnivaló, uj szenzációk? Egye őket a fene, gyerünk pénzt csinálni. Azaz inkább, gyerünk, szedjük fel a földről! Hol van, hol van? Nincs veszteni való időnk.. . Ebben az állapotban érkeznek meg itt az emberek. Mint egy ópiumos injekció hatása alatt. Egytől egyig mind. Ami odahaza legfeljebb mellesleg foglalkoztatta őket, a vagyonszerzés, itt mániájukká válik. Aztán jön a disappointment, melyet kivétel nélkül mindenki részére a “store”-ban tart Amerika. Hohó, hát ez mi ? mondjuk mi először és meg vagyunk botránkozva. Később egy kicsit megbékülünk, egészen soha. az injekció hatása ott marad, ott lebzsel a lelkűnkben. Haragszunk, keserűek vagyunk, állandóan foglalkoztat a dolog, az a dolog, amelytől odahaza aranyos, nyugodt békességben éltünk: miért, miért, hogy nem tudunk mi Amerikában vagyont szerezni ? Van aztán még egy másik oka annak, hogy állandóan ez az átkozott kérdés motoszkál bennünk. Mi, itt, ahogy megjövünk, gyanútlanul, ártatlanul honfitársaink társaságába keveredünk, ami csak természetes. A “nem járok magyarok közé” cimü csatakiáltást vagy nem ismerjük, vagy nem hiszünk neki, a mi ugyancsak természetes. De a viszonyok is rákésztetnek, hiszen idegenek vagyunk, elszakadtak, a nyelvet sem beszéljük, hát szívesen közeledünk feléjük. És ott, Imrém, várnak ránk az első pofonok. Ezek a mi honfitársaink, akik már régebben tapossák ezt a taposómalmot, végignéznek Rajtad, Imre, Te nagy Niemand és azt mondják: Mi maga? Újságíró? Cikkíró? Művész? Zenész? Intelligens? Járt iskolába? Maturált ?... Mit jelent ez mind ? Mennyit csinál egy héten, azt mondja meg! Szellemes? Kulturált ember?... Hell!... Mennyi van a bankban, az számit. Maga tudja, ki volt a Xenophon, — látja, én nem tudom, de automobilom, az van! Magának van műveltsége, de tudja, mi van nekem? ... Nekem van pénzem! Beszélhet maga nekem kultúráról, kedves Déri ur, az mind maszlag: itt ni. . . ez számit, — mondja ő és veregeti a kabátja belső zsebét. És ilyenkor, Imre, feltűnik Neked, ami odahaza nem tűnt fel soha: hogy Te egy senki vagy. Mert hiszen Te nem csinálsz pénzt. Feleséged nem hord drága smukkot, a subwayrushban jársz haza és az adreszed no good. Látod, Te Senki, idáig nem tudtad. Azt hitted, Te naiv szamár, hogy pozíciód a társadalomban meg van csinálva; megcsináltad kitűnő vezércikkeiddel, a melyekkel európai napilapok hasábjairól segítetted csinálni a közvéleményt, lavinákat indítottál meg. Tévedtél, Te Niemand. Mr. Spitz, aki két dollárral a zsebében érkezett meg ide és a laundry businessben annyit szerzett, hogy ma a Park Avenuen lakik és csak saját car-ján jár, az az ember a talpán. Menj tehát, Imre, a kultúráddal a veszett fenébe! Az, hogy nem tudsz pénzt csinálni, azon csak itt, Amerikában akadnak meg az emberek és ez az oka, hogy Te kicsinynak érzed magad. Odahaza senki nem várta Tőled, hogy egyéb nagy tehetségeid és képzettségeid mellett még pénzt is csinálj. Ha csináltál volna, nagyon csodálkoztak volna, talán odáig mentek volna, hogy azt mondták volna: nem is vagy igazi tehetség. A bankkontó nem volt főfeltétele a személyed megbecsülésének, ellenben vezércikkeid voltak a főfeltétel. Itt ezek a Te brilliáns cikkeid nem alkalmasak arra, hogy megbecsülést szerezzenek a Részedre. Nem elegen-----------------------------------------------------------------------------------------------------------s Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk összes üzletfeleinknek, pártfogóinknak és barátainknak. A legszebb bútort, legméltányosabb áron, a legnagyobb választékban itt kapja YORKVILLE FURNITURE COMPANY MAGYAR BÚTOR RAKTÁR 1265-1471-1634 First Ave. New York City Bútort részletfizetésre is adunk, még pedig az eredeti árban -------------------------------------------------------------------------------------------------------------' dők. Aki subwayn jár és akinek no good az adresze, az egy Niemand. Te is az vagy, Imre. Jajszód, kedves Déri Imre, tehát nem annak a körülménynek szól, hogy Te itt nem tudsz pénzt csinálni, mert sokkal kitünőbb művész vagy Te, semhogy ez a körülmény egy percig is komolyan alterálhatna; Te azért jajgatsz, mert arra ébredtél itt, az Isten országában, hogy becsületed nem cikkeid kvalitásával áll arányban, hanem csekk-kontód terjedelmével. Ha igy nem* volna, irt-e volna valamikor is Déri Imre egy sopánkodó cikket arról, — hogy nem tud pénzt csinálni! Téged, Imre, nem az bánt, hogy pénzt nem szerzel, csak az bánt, hogy nincs becsületed. Nem vigasztalhatlak. Tanácsot sem adhatok, azaz, hogy igen: dobd oda a kultúrádat, az intelligenciádat, a tehetségedet és mindazt, ami Déri Imrét csinált Belőled és kezdj egy utcasarkon orange juice-t árulni, vagy hot dogot. És egy pár év múlva közbeesülés tárgya leszel, saját automobilodon fogsz járni és azt fogják mondani Rólad: prominens. Részemről, akkor is és ennek dacára is, becsülni foglak. Meleg barátsággal: Kober Leo. HAMBURG AMERICAN LINE JEGYEK ODA-YISSZA LESZÁLLÍTOTT ÁRON New Yorktól Budapestig és vissza $192.50 Nagyszerű alkalom az Óhaza meglátogatására leszállított 3-ad oszt. kirándulási áron. Utasokat külön vonaton szállítunk. Visszatérési engedélyért s más felvilágosításért keresse fel a helyi ügynököt vagy a főirodát. United American Lines 35—39 Broadway New York Vigyázzon a szemére! Ha érzi, hogy a szeme nincsen rendben, könnyezik, fáj, gyulladásos. Ha nem lát tisztán, a szeme előtt összefolynak a betűk, gyakran fáj a feje, vizsgáltassa meg azonnal a szemét. Egy jó szemüveg segít mindezeken a bajokon. A szemét megvizsgálják és Jő szemüveget adnak. F.l. FREDERICS Go. SZEMÜVEG SPECIALISTÁK 136 E. 59 St., 3. és Lex. Avek közt 224 E. 14 St., 2. és 3-ik Avek közt 1144—3rd Are., 66. és 67. St. közt NEW YORK CITY ROTH BROS. Órások, Ékszerészek 166 East 23d St. 3rd Ave. “L” megálló Magyaroknak 10% engedmény.
