A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-04 / 13. (14.) szám
6 A HÉT JÁTÉKBANK és PETRÓLEUMLÁMPA Egiy Londonban tartózkodó barátom azzal kedveskedett nekem, hogy küldött Londonból egy pár régi — pesti napilapot. Ez a barátom ezelőtt itt, Amerikában tartózkodott, de nem sokáig. Kedvességében bizonyára azt hitte, hogy a magyar napilapokkal úgy van mindenki, mint ő: úgy üdvözli őket, mint a lövészárok lakója a levelet hazulról. Hát van is ebben valami, bár nem marad ez mindig igy. Az első egy-két évben, abban az időben, mikor még úgy járkálunk itt, mint az anyjától elszakított gyerek, elveszve, nem találva helyünket a nyomasztó idegenségben, akkor bizony egy ilyen pesti újság, híreivel, ismerős neveivel, otthoni zamatjával olyan hatással van ránk, mint egy korty hideg viz a forróságban. Végtelenül jól esik az itteni élet gyilkos, kegyetlen sivárságában, jólesik, vigasztal, mert hiszen onnan, a mi meleg, felejthetetlen odahazai kuckónkból jön. Olvassuk: “Betöréses lopás a Sziv-utcában...” Nem a hir érdekes. De érdekel és jóleső és drága nekünk, ami a kis hir köré gruppirozódik: a hir emlékeinek, ennek a mi egyetlen, magunkkal hozott, quóta alá nem eső kincsünknek ragyogóan felszerelt tárháza nyílik meg előttünk... Sziv-utca és Lövölde-tér, — ott állanak sóvárgó, skyscraperektől agyonnyomott és megkábitott lelkiszemünk előtt... a Városligeti Fasor, meghitt terebélyes fái-AKÁCIA KRÉM LILIOM KRÉM SZÉPÍT ő-KENŐCS A SPECIALITÁSA Dr. Varga János PATIKÁJÁNAK 68 Street és 2nd Ave. NEW YORK CITY A HÉT számára irta: KOBER LEO val és a csengető, szabadjára eresztett Villamos. Asszociálódnak a gondolatok és a víziók. .. Stef ánia-ut, Kolegerszky, Weingruber, wurstli, Katona-zene és az Iparcsarnok. Forró szerelmek titoktartó tanúi, a Liget vaspadjai, a hidegen csillogó villanylámpák és meszsziről a zongoraverkli hangjai... letűnt, odaát maradt fiatalságunk évei, messze, meszsze ott játszadoznak az emlékek padlásán, szaladnak, szaladnak ők, drága, féltékenyen őrzött egyetlen kincsei elsivárosodott szivünknek, szaladnak, sorakoznak, felvonulnak, mi meg elérzékenyedve a szivünkhöz öleljük őket újra, meg újra... Elmúlik a varázs... Ezt a boldogságot hozza nekünk egy pesti újság. De ez később megváltozik. Mire elmerültünk itt, egyek lettünk ezzel a veszettül rohanó, útjában mindent felrugó és eltaposó tömeggel, bár tovább tart az emlékek varázsa, valahogy más, talán kritikusabb szemekkel nézzük a dolgokat és azt érezzük, hogy mintha valamiképen kinőttünk volna ebből az újságból és hogy valami nem passzol bele a mi komoly, munkás, amerikai életnek nevezett létünkbe. Egy kis hir: “Az utasoknak égő szalmát kell lobogtatni a kistőkei vonatállomáson, ha fel akarnak szállni.” Egy másik: “Grácba most közvetlen kocsi van...” Bocsánatot kérek, de ezek a dolgok, minden szeretetünk mellett, egy kicsit boszantanak minket. Talán röstellkedés van bennünk egy kicsi, talán egy kis fölényesség. Nem lettünk mi itt se jobbak, se okosabbak — oh, arról szó sincs! — csak talán elkomorodtunk egy kicsit, szélesebbek lettünk, idegesebbek, kritikusabbak és mindenesetre kevésbé szentimentálisak. A kistőkei vasútállomás csakúgy megteszi a hatását, mint azelőtt, de az égő szalma boszant és “amerikai” méltóságunkban megtámadva érezzük magunkat. Áhítattal végiglapoztam a lapot, melyet a barátom küldött, ott kezdtem, hogy: ára 2000 korona, abba se hagytam, mig odáig nem jutottam, hogy: “Nyomdaigazgató Y.” Eezen is elgondolkoztam egy kicsit, hogy milyen mulatságos, hogy odahaza nyomdaigazgatónak hívják a foreman-t. De viszont, valamikor én magam furcsának találtam, hogy itt foreman-nak hivják a Nyomdaigazgató Urat vagy igy: legalázatosabb szolgája vagyok. Olyan nagyon attól függ, kérem, hol van az ember, hogy mi mulatságos, mi nem. Miután aztán eltűntek a mindig pontosan jelentkező emlékek alakjai, elrettentve a Broadway Trolley csengetésétől, elröpültek a semmiségbe vissza, visszafelé lapoztam az újságot, immár tárgyilagosan vizsgálván azt, hogy tulajdonképen mi van benne. Játékbank Pesten Egy cikken akadt meg a szemem: A Magyarországon, Budapesten létesítendő Játék Kaszinó tárgyában egy nemzetgyűlési képviselő Ur azt Írja, hogy igy meg úgy, ebbe nekünk nem szabad belemenni, ez egy országos szégyen, játékból akarni megélni egy országnak, hol marad a presztízs, igen, ha még biztos üzlet volna, akkor “gyerünk”, de ha nem bizonyul annak, akkor élj átszőttük komolyságunkat, a presztízst, ennek nem szabad megtörténnie, és igy tovább. Hát itt már aztán megálltam egy kicsit, és nem zavrat többé az emlékek fantom tánca. Tudtommal irtózatos, nyomasztó nyomor és drágaság van odahaza, a kilátástalanság, munkanélküliség tűrhetetlen, elviselhetetlen, “fogyóban a kenyér és tizenkettő felé mozog az óramutató”, ahogyan az újság egy másik helyen Írja. Egyáltalában nem érzem magamat alkalmasnak annak a megítélésére, hogy egy játékkaszinó életbeléptetése mennyiben lehet ártalmas az állam presztízsének, amely a konceszsziót erre megadja és ezzel — segíteni vagy könnyíteni akar magán. Agyon van ma nyomorítva szegény Magyarország és a tüdőbajosok kórházában nem telik lepedőkre és fűtésre, eltekintve az égő szalma cimü intézménytől, amely bizonyára jellemző a közállapotokra. Ha van rá csak egyetlen eshetőség, hogy egy játékbank életbehivása lendít ennek a tehetetlenül földön heverő, vergődő ország lakóin, vagy azoknak egy részén is, ha lepedőt lehet majd venni és fűtőanyagot a tüdőbajosok nyomortanyája részére, akkor meg kell próbálni a játékbankot — azt hiszem én. Akkor presztízs és külföld ide, vagy oda, meg kell csinálni. Belgium, Ostendében és Spában, Franciaország Deauvilleban évek óta rabolja ki, vetkőzteti pőrére a palikat, bel és külföldieket egyaránt, és Belgium mégis Rubens hazája marad és Franciaország a Moliére-é. A Szövetségesek egy percig sem haboztak, hogy szövetségesnek fogadják be Monte Carlo fejedelmét, mikor megüzenték nekünk azt a háborút, a melyből folyólag a kifosztott Magyarország ma nem képes lepedőt venni beteg gyermekeinek, nem tudja fűteni a kórházakat, a kistőkei állomáson pedig égő szalma lobogtatásával lehet csak megállítani a személyvonatot. Nem csináltak presztízs kérdést abból, hogy Albert fejedelem a pinkából élt, amit tengermélység mérési utazgatásokkal szépitgettek. Még generálisnak is megtették (Folytatás a 13-ik oldalon) - JOINT ifERVICE WITH HAMBURG AMERICAN LINE JEGYEK ODA-VISSZA LESZÁLLÍTOTT ÁRON $192.50 New Yorktól Budapestig és vissza Nagyszerű alkalom az óhaza meglátogatására leszállított 3-ad oszt. kirándulási áron. Utasokat külön vonaton szállítunk. Visszatérési engedélyért s más felvilágosításért keresse fel a helyi ügynököt vagy a főirodát. United American Lines 35—39 Broadway New York
