A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-10 / 2. szám
4 A HÉT Mért tanultam meg magyarul? A HÉT számára irta: FRANCIS SNOW, a “Current History Magazine” Managing editor-a. Az itt következő cikket Mr. Francis Snow irta, a Netv York Times kiadásában megjelenő Current History Magazine szerkesztője. Snow ur, aki vezető helyet foglal el az amerikai publicisztikában, megtanult magyarul és ebben a cikkében mondja el, hogy mi vitte rá arra, hogy a mi nyelvünket megtanulja. A HÉT örömmel közli az illusztris amerikai hírlapírónak ezt az érdekes cikkét és külön felhívja rá olvasói figyelmét. Z OKOK, amelyek egy amerikai embert rávisznek arra, hogy megtanuljon egy oly nehéz nyelvet, mint amilyen a magyar, az amerikai benyomásai erről a nyelvről, miután megismerkedett a szerkezetével és azzal a néppel, amely a nyelvet beszéli, kétségkívül érdekes lehet számos magyar számára, akik letelepedtek ebben az országban és akik a maguk részéről küzdenek e sorok írója anyanyelvének, az angol nyelvnek épen nem jelentéktelen nehézségeivel. Ezeknek a feljegyzéseknek, amelyek a nemzetközi lelkiismeret felébredésébe vetett őszinte bizalom mellett is hitet tesznek, talán lehet némi szociológiái értékük is. Legyen szabad előrebocsátanom, hogy alapjában véve nyelvész vagyok. Az első nyelv, amit — egy francia nevelőnőtől — megtanultam, a francia volt. Tizenhárom éves koromban szülővárosom nyilvános könyvtárában felállítottam egy — szerintem akkor tudományos — táblázatot — azokról a nyelvekről, amelyeket meg akartam tanulni, ha majd nagy leszek. Amennyire ma vissza tudok emlékezni, ebben a táblázatban vagy 55 nyelv szerepelt, kezdve a szanszkrittól egészen a jávai nyelvig és magába foglalt olyan nyelveket is, amelyeket a föld távoli vidékein beszélnek és amelyeket nyugodtan nevezhetünk tájszólásnak. A nyelvek e gigászi épitményéből, amelyet akkor oly önbizalommal épitettem föl, körülbelül tizennyolc nyelvet tanultam meg. Az élet ellenálhatatlan forgataga elragadott magával. Ha több időm és mindenek felett több akaraterőm lett volna, ma talán megértem volna gyerekkori ambicióm beteljesedését. Tele vagyok fájó, de hiábavaló sajnálkozással és alázattal hajlok meg ama brilliáns magyar nyelvtudós: Vámbéry, a budapesti egyetem tanára előtt, aki — amint hallottam — negyven nyelvet beszélt. De ennek a tizennyolc nyelvnek a megtanulása is több időmbe és fáradságomba került, mint amennyire szívesen emlékeznék vissza. Ezzel a munkával természetesen sok külföldi utazgatás is együtt járt és ez nem megvetendő áldás volt számomra. Kiszélesítette az életről és az emberi nem fejlődéséről való szemléletemet. Mindig ugyanaz volt, ami magával ragadott: az idegen pszichológia, az idegen gondolkozásmód és érzelemvilág megismerésének varázsa. A szomjúságom, hogy megtudjam: vájjon milyenek a világ valamennyi népei, mint emberek és mint idegen civilizációk termékei, — olthatalan volt. Azt hiszem, valamennyi utazásomban egy sétáló kérdőjel voltam. Az agyvelőm éveken keresztül idegen kifejezések, idegen gondolatok és idegen szempontok lerakodó helye volt. Minden uj nyelvvel uj tárgyilagosságot szereztem meg. Megtanultam az Amerikában élő idegenek mentalitását megismerni, mint ahogy kevés amerikai ismeri meg valaha. Majd ezzel, majd azzal a faji csoporttal éltem, megtanultam a történelmüket, az életüket és osztoztam örömükben és bánatukban. Huszonhárom éves koromban hét -nyelvet tanultam meg magántanulás utján otthon és külföldön. A Harvard egyetemen, ahol tanultam, a román nyelvekben specializáltam és ezeket a nyelveket tanítottam később a Harvard egyetemen és más, egyetemeken, ideszámítva néhány külföldi tartózkodást is. Ehhez a héthez állandóan uj nyelveket tanultam meg, úgy, hogy ma beszélem az összes latin nyelveket, a teuton és skandináv, továbbá a szláv nyelvcsoporthoz tartozp idiómákat. Az utóbbi időben még megtanultam törökül, arabul, perzsául és magyarul. “Otthon éreztem magam Európában....” Minden nyáron átmentem és egyedül kalandoztam' be Európát : Spanyolországot, Portugáliát, Maroccot, Franciaországot, Németországot, Hollandiát, Dániát, Svájcot, Itáliát, Ausztriát. Öröm volt a számomra, hogy néhány hónapra kitéptem magam abból, amit az amerikai élet laposságának és durvaságának hittem és érintkezésbe kerülhettem különböző faszcináló idegen civilizációkkal. Úgy éreztem, hogy odaát, idegen nyelveket beszélve, inkább otthon vagyok, mint Amerikában. A legkülönbözőbb társadalmi osztályokhoz és típusokhoz tartozó emberekkel találkoztam. Úgy találtam, hogy Európában az emberek az én nyelvemen beszélnek. Tudtak beszélni irodalomról, művészetről, zenéről. Tele voltak igazi poézissel, igazi érzéssel; “nem féltek a lélektől”, — hogy az angol költő, Browning szavával éljek. Más dolgok érdekelték őket, mint pénz, sport és belföldi események. Szívélyesek voltak, elnézőek az emberi gyengeségekkel szemben, nem ítélték el azokat, akik “különbözők” voftak; nem ragaszkodtak szigorúan ahhoz az elvhez, hogy azt az egyéniséget, amely a megszokott szabálytól való eltérést jelent, el kell pusztítani. Ezt a meggyőződésemet csak mélyebbé tette számos oroszországi utazásom. Még a cári időkben is a cári kormányt valami kényelmes, humánus filozófia vezette ama idegen népek összevissza sokaságában, amelyek a roppant Szibériában éltek, a türelmesség filozófiája, amelyet maguk az oroszok “shirokaya natura”-nak, “széles természetnek” neveznek. Ha a fantaziátlan, gőgös és merev angolok ugyanezt tették volna Indiában, akkor ott ma nem hallatszanék fel a követelés a “swaraj”: az önkormányzatért, Gandhinak, a modern Krisztusnak a vezetése alatt. Mindig, valahányszor hazatértem egy külföldi utamról, frissen belém vágott az amerikai életnek két szembeszökő tényezője : a megértés tökéletes hiánya mindazzal szemben, ami az amerikai élet horizontjain kívül esik és az idegenekkel szemben érzett megvetés és gyűlölet. Az évek folyamán megismertem a bezárt, önző, szigetlakó ember e felfogásának az okait, Alapítva 1850 Manhattan Savings Institution 154-156 East 86th St. a 3-ik és Lexington Ave. között. Az egyedüli KÖLCSÖNÖS TAKARÉKPÉNZTÁR Yorkvilleben. Ezt a bankot csakis a betevők javára igazgatják. Ez a bank 75 esztendeje állandóan osztalékot fizet. Negyedévi Osztalék A negyedév 1924 December 31-én telik le és az évi osztalék = NÉGY SZÁZALÉK = Nyitva hétfőn este. Főiroda este 9 óráig. Fiókiroda este 6.30 percig. Fiókiroda: 644 BROADWAY, Bleecker St. sarkán.
