A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-03-15 / 1. szám
8-ik oldal A H É T Közös Fronton a Közönség Ellen A Szabadság és Az Amerikai Magyar Népszava titkos megállapodása. — —-Felemelik az' arakat es minden kérdésben egyöntetűen járnak el. — Paktumot kötöttek a hirdetésekre is. — Miért vesztek össze és miért békültek ki a lapkiadók? Jól informált amerikai magyar körökben néhány héttel ezelőtt nem kis feltűnést keltett, hogy a Clevelandban megjelenő “Szabadság” kiadótulajdonosa váratlanul megjelent New Yorkban és itt tartózkodása alatt hosszas tanácskozást folytatott az Amerikai Magyar Népszava kiadótulajdonosával. Még hihetetlenebbül hangzott az a hir, hogy a két üzletember a legmelegebb barátságban vált el egymástól, hiszen köztudomású volt az az ádáz gyűlölet, amellyel a két lap kiadója egymást támadta és a sok esztendei haragnak ezt a hirtelen lecsillapodását még azok sem tartották valószínűnek, akik a két lap következetes, gerinces, férfias meggyőződését évek óta ismerték. A hihetetlennek hangzó hir azonban igaznak bizonyult: a Szabadság kiadója, aki csak néhány nappal annak előtte támadta a Népszava kiadóját, mint a szeretetcsomag-akció szervezőjét és Marcinkó plébános csendes társát, egyenesen azért utazott New Yorkból Clevelandba, hogy kibéküljön és bizonyos üzleti megállapodásokat létesítsen az Amerikai Magyar Népszava kiadójával, aki ugyancsak néhány nappal ennek előtte becstelen embernek nevezte egy cikkében a Szabadság kiadóját. A hirtelen kibékülés magyarázata ez: A két lapkiadó titkos paktumot kötött egymással, amelynek a költségeit az amerikai magyar olvasóközönség fogja megfizetni. A megállapodás értelmében a Szabadság néhány hét múlva fel fogja emelni az előfizetési árat évi négy dollárról hat dollárra és négy héttel a Szabadság áremelése után az Amerikai Magyar Népszava is felmegy az árral öt dollárról ugyancsak hat dollárra. A paktumban megállapodott a két lap kiadója abban is, hogy az egyik által bármely okból — tehát személyi vagy politikai okból is — visszautasított hirdetést a másik lap sem fogja közölni. Végül kötelezte magát a két kiadó arra, hogy minden amerikai magyar kérdés - ben egyöntetűen járnak el és egységes frontot alakítanak politikai, személyi és üzleti ügyekben is. Ez a megállapodás nemcsak azt jelenti, hogy itt a közönségből évi ötven-hatvanezer dollárt ki fognak vágni, hanem azt is, hogy az amerikai magyarságnak immár csak egy polgári napilapja van és akire a két lapkiadó kimondja a bojkottot, az el van temetve Magyar- Amerikában. Maga a paktum, a mód, ahogyan megkötötték, a folytonos harc és folytonos kibékülés a két újságkiadó között annyira érdekes, annyira tanulságos és annyira jellemző arra a módra, ahogy Amerikában magyar újságot csinálnak, hogy bővebben kell egy kicsit foglalkozni a dologgal. A HÉT munkatársa kinyomozta ennek az ügynek minden részletét és a következőkben számol be a Szabadság és a Népszava között folyt harcról és a békekötésről: az újságírók ellen A két lap között elkeseredett harc folyt huszonöt esztendő óta, úgyszólván attól a pillanattól fogva, hogy az Amerikai Magyar Népszavából napilap lett. Az Amerikai Magyar Népszava kiadó-szerkesztőtulajdonosa éveken keresztül támadta a Szabadság megalapítóját, Kohányi Tihamért, aki a maga részéről ugyancsak közölte véleményét állandóan a lapban a konkurrens napilap tulajdonosáról. Nem lehet azt mondani, hogy ez a hírlapi polémia ugyanazon a szellemi nívón folyt volna, amelyen az angol felsőházban a canterbury-i érsek és Southerland hercege szoktak vitatkozni egymással. A vita, hogy úgy mondjuk, némileg erőteljesebb volt; zamatos és egyéni izü jelzők röpködtek ide-oda és a Simonyi-féle magyar szótárban alig van olyan becsmérlő kifejezés, amelyet az előkelő hírlapi polémia során a küzdő felek ne vágtak volna egymás fejéhez. A harc folytatódott tovább, amikor a Szabadság uj tulajdonos kezébe került, egészen addig, amig egy aktuális kérdés ideiglenesen egy táborba nem kergette a magyar toll e két előkelő művészét. A Szabadság ebben az időben elszerződtette a Népszava egy-két munkatársát, mire a Népszava azzal felelt, hogy ő viszont a Szabadság munkatársait hozatta le Clevelandból New Yorkba. Ennek a játéknak a természetes és egyetlen üdvös következménye az lett, hogy a hirlapirói fizetések némileg felmentek, és az amerikai magyar napilapok munkatársai kezdtek emberhez méltó fizetéseket huzni. A két lapkiadónak nem tetszett ez a fordulat. Hogy az egyik elmondta a másikat mindenféle utolsó sehonnainak, azt még el tudták viselni, — de hogy a két lap munkatársainak magasabb fizetéseket kellett adni, ez már vérre ment. Váratlanul, máról holnapra kibékült a két kiadó, akik azonnal megértették egymást, mihelyt a megértés üzlet lett. A Szabadság kiadója lerándult New Yorkba, és miután délelőtt tizenegy órakor még szerződtetési ajánlatot tett a Népszava egyik munkatársának, délután négy órakor (jól jegyezzük meg: ennek az időpontnak történelmi és végzetszerü jelentősége van: mindig négykor Írják alá lapkiadóink a békeszerződést) tehát délután négy órakor megkötötték az első számú vérszerződést, amely a következő két pontból állott: 1. Egyik lap a másiktól nem szerződtet el munkatársat. 2. A két kiadó egymást személyében nem támdaja és egymás múltját a lapban nem hánytorgatják fel. Ezt a szerződést, amely két és fél évvel ezelőtt kelt, két példányban írták és mindkét fél aláírta.
