A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-12-20 / 41. szám
A HÉT 27 MI LESZ A FIAIMBÓL? A HÉT számára irta: Márk Béla, a detroiti Magyar Hírlap szerkesztője. V7AN nekem két helyes kis * fiam. (A harmadik már embernyi ember, s ezúttal nem beszélhetek róla.) “Helyes” fiúcskáknak mondom őket, mert ez a legszerényebb jelző, amivel megengedhető apai büszkeséggel jellemezhetem őket. Annyira helyesek, hogy tulajdonképen szégyenleni kellene magamat emiatt. Mint ahogy egy, önmaga iránt nem egészen elvakult, rut szülő pirulni kénytelen, ha a magzatai szépségét magasztalják előtte. Mert lehetetlen ki nem érezni a magasztalások sorai közül a. bántó kérdést: “Ugyan hogy’ jutott ez a ronda ember ezekhez a gyönyörű teremtésekhez?” Én teljes tudatában vagyok kiáltó emberi gyarlóságaimnak, hát minek tagadnám, hogy ezek a fiúcskák bizony nem ütnek az apjukra. Mert ezek a gyerekek, erkölcsi szempontból, tökéletesek, s a szeretetreméltóság egyenes megtestesülései. Kivált a kisebbik gyerek makulátlan: a Ralphy. Ez korához képest feltűnő kicsi, de fürge, s élénk eszü kilenc éves fiúcska lényéből csak úgy sugárzik az élet, a jókedv, s az angyali szelídség. A másik, a 11 éves Nicky, már nem ennyire “szeplőtlen.” Ez bizony kicsit lusta, kényelemszerető, válogatós, önfejű, halogatásra hajlamos, hiú és szkeptikus. Látszól/ag hallatlanul komoly, sőt méla; idegenek képtelenek nevetésre vagy akár csak mosolyra is fakasztani; csak két-nagy fekete szemének pajzán csillogása árulja el, hogy belül kacag a lelke. Egyebekben azonban tökéletes ellentéte annak az iskolakerülő, könnyelmű, hazudozó, erkölcstelen vásott kis csirkefogónak, ami az apja volt, 11 éves korában. És éppen ez az, ami engem annyira nyugtalanít. Ezek a gyerekek sokkal jobbak, mint ilyenkora fiuknak lenniük szabadna. A szivük meleg, lágy, édes. Illedelmesek és kötelességtudóak; egy illetlen szót nem ejtenének ki a szájukon soha; játékosak, anélkül, hogy pajkosak lennének. Szeretik a könyveket; jól tanulnak; rend és tisztaságszeretők, megvetik a “rossz fiukat.” Tisztelik a felnőttek kényelemszeretetét; maguk szokták elkészíteni a reggelijüket és lunch-csomagjukat, s nesztelenül távoznak, nehogy felébresszék szüleiket. Örömest segitenek a mamájuknak a háztartásban, mosogatnak, takarítanak : egyszóval, valóságos “minta-gyerekek”. De mindé? még nem volna olyan baj. Majd kinövik ezt a “mintfaszerüséget.” Végtére is, ez megbecsülhetetlen kényelmére szolgál a szüleiknek. Az meg mindenesetre örvendetes és biztató jelenség, hogy egymást rajongással szeretik. A komoly Nicky hihetetln bolondságokat képes elkövetni, hogy a kis öccsét megkacagtassa. Szem melláthatóan az okozza neki a legnagyobb örömet, ha a Ralphy édes kacagását hallja. Üti, pofozza magát; uj grimaszokon és trickeken töri folyton a fejét e cél érdekében. Én természetesen mindent elkövetek, hogy a testvérszeretet isteni szikrája soha ki ne aludjon szivükből, s hogy megértessem velük annak végtelen hasznosságát. Hanem azt már nem szeretem, sőt egyenesen megrémít, hogy ezek a gyerekek mennyire önzetlenek, becsületesek és igazak. — Washington Györgyről azt tartja a legenda, hogy ez az ember gyerekkorában “sohasem mondott hazugságot.” De a vaudeville színházak közönsége harsogó kacagással szokta jutalmazni azokat a rossz vicceket, amiket e legendából faragnak. Amiből nyilvánvaló, hogy az emberek nem hisznek abban, hogy ilyen, hazudni-képtelen, “tökéletes” emberi lények létezhetnek. Ámde én tudom, hogy igenis létezhetnek, mert megdöbbenve állapíthatom meg, hogy ime, az én poronttyaim is ilyen emberi lények! Hiába igyekeztem őket valaha hazugságon kapni; hiába szerettem volna valahogy megértetni a kis fajankókkal, hogy vannak az életben esetek, amikor a hazugság is megbocsájtható, feltéve, ha senkinek nem ártunk vele, magunkat pedig súlyos kellemetlenségektől menthetjük meg általa. Ámde ha valami apró csintalanságért kérdőre vonom őket, csak rám meresztik ártatlan szemeiket, de a világért sem mondanák: “Nem én voltam! Nem én tettem!” És én, a puritán minta-apa, nyomorult képmutatással még megdicsérem őket, amiért nem tagadják le a bűnüket, s kenetteljesen a lelkűkre kötöm : “Csak az igazat mondjátok meg mindig, gyermekeim, s akkor ne féljetek semmitől, mert az emberek csak az igazmondókat szeretik!” Pedig ilyenkor bensőmben megvetem magamat, mert tudom, hogy most én mondtam nekik szörnyű hazugságot. A becsületességük nem kevésbé szokatlan. Számtalanszor • • A New Yorki I. Magyar Onképző Egylet 35 IK SZENZÁCIÓS PARASZT BÁLJA a 34-ik Street és Park Avenue sarkán levő gyönyörű és hatalmas 71st REGIMENT ARMORYBAN DECEMBER 31 SZERDÁN ESTE Eddig még soha nem látott attrakciók fogják emlékezetessé tenni a bált. A zenét a 71-ik ezred zenekara szolgáltatja. EREDETI MAGYAR FALU. Polgári házasság. Aratási felvonulás. A legeredetibb magyar1 parasztruhában öltözött nő és férfi értékes dijat kap. NÉPSZERŰSÉGI VERSENY, egy férfi és két női díjjal. Ajándék minden jelmezben öltözött gyermeknek. Belépti-jegy előre váltva $1.—, a pénztárnál $1.50. Jegyek a szokott elárusító helyeken kaphatók. BOLDOG KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVI ÜNNEPEKET KÍVÁN AZ ÖSSZMAGYARSÁGNAK GEGUS TESTVEREK : VAS ÉS FESTÉKKERESKEDÉSE t 8130 W. JEFFERSON DETROIT, MICH, t I SZABOTT AR MINDEN VEVŐNEK. t Telefon: Cedar 1184. i Detroit magyarsága csak nálunk szerzi be butorszükségletét. Gyönyörű hálószobák, uriszobák, ebédlők állandó raktáron. Megbízható családoknak könnyű részletfizetés. — KÉSZPÉNZVÉTELNÉL méltányos árengedmény. GÜNSBERG BROTHERS \ 8015 W. JEFFERSON DETROIT, MICH. í i
