A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1924-12-20 / 41. szám

28 A HÉT hagytam már szándékosan né­hány centet vagy dime-ot ott­hon. Ha meglelik: örömmel visz szatéritik a kis bambák, ahe­­lyett, hogy mint más, kevésbé erkölcsös, de életrevalóbb nor­mális gyerekek teszik, szaladná­nak a “talált” pénzzel a legkö­zelebbi cukrosboltba. Gyakran maguknál felejtik a boltban visszakapott aprópénzt. De he­tek múltán is visszatérítik, ha az azóta nem használt ruhájuk zse­bében megtalálják. És szintoly lelkiismeretesen visszaadják a mozira vagy lunc'hra kapott pénzből a megmaradt felesleget. Múltkoriban a mamájuk nem tudott számot adni magának: hová tűnt egy dollárja? No vég­re. sóhajtottam fel némi meg­könnyebbüléssel, most talán raj­tafoghatom valami huncutságon legalább az egyik “minta-fiut.” Milyen fényes alkalom lesz ez, beismerésre bírni, s előtte az én apai fensőbbségemet és igazsá­gosságomat ragyogtatni. Behívtam Nickyt a szobámba, s előaddtam neki az esetet. Vilá­gos, ugye fiam, hogy sem betö­rők nem jártak a házban, sem Ralphy nem esett bűnbe, sem pedig a dollár nem repült ki ma­gától az ablakon. Itt hát csak a töredelmes beismerés használ. Rám emeli erre a gyerek azo­kat a nagy fekete ártatlan szeme két, melyek fényét most könnyek homályositják el: “Apám, hát te azt hiszed, 'hogy én lopni tu­dok?” Megérzett a hangja rezgésén, hogy a méltatlan gyanú tőrje mily mélyen döfödött szegény kis szivébe. Mélyen megrendül­tem, valami mentegetőzésfélét hebegtem, amit tulajdonképpen intelemnek akartam szánni, aztán magamra maradtam, s csendesen utáltam önmagamat: “Lám, ilyen a te mély apai sze­reteted. A legelső próbánál ki­sül, hogy a gyermeked becsüle­tességébe vetett hited mennyire gyenge, s vádolod és elitéled őt, mielőtt meghallgattad volna!” Ki is tűnt nyomban Nicky tel­jes ártatlansága. Az aprópénz összeszámolásából kiderült, hogy a dollár felváltódott. Pedig nekem talán inkább an­nak kellett volna jobban örülni, ha az derül ki, hogy mégis csak Nicky csente el a pénzt. így leg­alább annak jelét láthattam vol­na, hogy a fiú végre mégis meg­tanult hazudni, csalni és képmu­­táskodni, — tehát alkalmasabb lesz a létért folytatandó min­dennap ádázabb küzdelem meg­vívására. És ha jól megverem s megalázom, okos fiú létére min­den bizonnyal magától rájött volna arra az egyszerű igazság- N ra, hogy hazugsággal és képmu­tatással mily könnyű a botlások súlyos következményeit elhárí­tani ; — egyúttal pedig engem is megkímélt volna attól a kinos és lehetetlen kötelességtől, hogy egyszer a saját apja, akinek őt megalkuvás nélküli becsületes­­sére kellene tanítani, világosítsa fel a hazudozások és alakosko­dások elkerülhetetlenségéről. Egek, mi lesz ezekből a gyere­kekből, ha a jellemük megszilár­dultéval is ilyenek maradnak? Ez a kérdés kínozza lelkemet. Nagyon szeretem őket, tehát azt vallom életcélomnak, hogy a boldogságukat vagy legalább a boldogulásukat akarom előmoz­­ditani. Ámde ilyen körülmények közt ezt csak úgy tehetem, ha vásottságra, színlelésre, 'hazudo­­zásra, önzésre — illetve, szeb­ben kifejezve, élelmességre, erélyre és céltudatosságra taní­tanám őket. Ehelyett boldognak és büsz­kének illik lennem, hogy ilyen drága .jó gyermekekkel ,ilyen él­hetetlen kis maflákkal áldott meg a végzet. De mi vár e két tiszta lelkű ártatlan lényre, ha majd egyszer kilépnek az életbe, melynek könyörtelen csatáira nincs más fegyverzetük, mint az a naiv hit, hogy csak a jó, igaz, becsületes, önzetlen emberek számára tartogatja jutalmait a sors? Hogy’ fogja e szegény te­remtéseket pofozni, lökdösni, ki­­ábránditani, kétségbeesésbe haj­tani a sivár, szivtelen Élet! Vájjon milyen pályát válasz­szák a számukra, hogy ritka eré­nyeik dacára necsak megélhes­senek, de finom érzékenységű lelkűk békéjét is megőrizhes­sék ? No majd megpróbálok talán nagybőgőst vagy cukrászt ne­velni belőlük. De ha erre nincs tehetségük, 'hát, isten neki, le­gyen tanító vagy pap belőlük, így talán nem kell külön megta­nulnak a képmutatást, mert a világ erényeiket úgyis annak fogja tulajdonítani. Boldog ünnepedet kíván vevőinek és a magyarságnak L Tabatsko HENTES és MÉSZÁROS 1391 Ave. A, New York a 74-ik utca sarkán Házilag készült sonka, kitűnő virsli, paprikás és füstölt sza­lonna, hurka, kolbász állandóan kapható. KARÁCSONYI VIRÁGSZÜKSÉGLETEIT rendelje meg HOFFMAN JÓZSEF VIRÁGÜZLETÉBEN 79-ik utca és Second Ave. sarok KARÁCSONYI KOSZORÚK A new yorki magyarságnak boldog ünnepeket kíván és a szives pártfogást köszöni HOFFMAN és HOFFMANNÉ. BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁN COSTUMEREINEK, BARÁTAINAK MAJOROS FERENCZ az egyedüli magyar festéküzlet tulajdonosa. Előnyösen ismert bevásárlási forrás azoknak, kiknek festékre vagy festetésre volna szükségük. Honfitársi tisztelettel MAJOROS FERENC Tel. regent 3839. 1161 First Avenue, N. Y. C. N. Y. L. Tel.: Frankin 4900. JOSEPH MIRTHA A NEW YORK LIFE INSURANCE COMPANY MEGHATALMAZOTT ÜGYNÖKE 16 EAST 42nd ST. A Fifth Ave. közelében A 200,000 dolláros klub tagja, aki minden biztosítási ügyben a legnagyobb készséggel áll tanáccsal, felvilágo­sítássá honfitársai rendelkezésére. Személyesen vegy levél utján. 'HSHSE5S5ESHSBSÍSH5H525E5HSE5HSHSHSESHSaSH5H5ESH5H5HSHSSSH5SSa5HSHSclS'ír

Next

/
Thumbnails
Contents