A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-03-15 / 1. szám
A H É T 7-ik oldal A Dunai Konfederáció A Hét számára irta: JÁSZI OSZKÁR. Los Angeles, február végén. Nem véletlenség, hogy a dunai konfederáció eszménye a magyar nemzet két tragikus, de dicsőséges történelmi korszakában született meg és nyert vérkeresztséget. Először a Kossuth Lajos 1848. forradalmának letörése után. Másodszor a Károlyi Mihály 1918. forradalmának összeroskadása után. Nem véletlenség, mondom, mert mindkét forradalom ugyanazon szellemtől volt átitatva és rokon problémák megoldásán fáradozott. Mindkét fprradalom egy szabad, független és demokratikus Magyarországot akart megteremteni. Ez a célkitűzés természetszerűen egy uj külpolitikai orientációt tett szükségessé. Olyant, mely szervesen beillesztené a felszabadult és függetlenné vált Magyarországot a Duna-medence vérkeringésébe. Hisz világos, hogy a számszerűen gyönge Magyarország, mely lerázta magáról a Habsburgok és a német imperializmus igáját, csak úgy biztosíthatja létét idegen nemzetek és fajok között, ha képes érdekeit harmonikus összhangba hozni a dunai népek érdekeivel. Csak természetes, hogy Kossuth száműzetése szomorú éveiben — mikor a Habsburgok az orosz szuronyok segítségével visszaállították az abszolutizmust Magyarországon — először látta maga előtt teljes sorsdöntő fontosságában a független Magyarország eszményének külpolitikai következményeit. És e nagy szellem, végig gondolva a problémák egész komplexumát, teljes világossággal meglátta azt a világtörténelmi dilemmát, mely elé a sors Magyarorszságot állította. Ez a dilemma a Kossuth Lajos profetikus szemei előtt igy szólt: — Magyarország vagy lemond függetlenségéről s az osztrák-német imperializmus vazallus állama lesz, vagy lerázza magáról a Habsburg igát és szövetséget alkot a Duna-medence többi népeivel közös gazdasági, közlekedési és kulturális érdekeik hatékony védelmére. A KÉT UT Egyben Kossuth azt is profetikus világossággal átlátta, hogy mik volnának e két útnak szükségszerű következményei. Az osztrák ut a magyar nemzetet gyülöltté fogja tenni az összes dunai népek előtt. A magyar-német hegemónia erőszakos és erőszakolt rendszere elsősorban a szlávságot halálos ellenségünkké fogja tenni, ami végeredményben a monarchia felbomlására és Magyarország feldarabolására fog vezetni. A másik ut, a konfederáció útja, lehetővé tenné, hogy a magyar nép jól felfogott és igazságos érdekeit összhangba hozza az összes dunai népek érdekeivel. Ez az ut a magyarságot egyenrangú faktorrá tenné mindazon népekkel, melyek szintén ugyanazt akarják, mint a magyarság : független nemzeti létüket biztosítani. Ezt a nagy történelmi dilemmát Deák Ferenc 1867- ben az osztrák-német ut választásával oldotta meg. De nem múlt el egy fél évszázad sem és a történelmi fejlődés kikerülhetetlen logikája mindenben igazolta Kossuth Lajos következtetéseit. A természetellenes magyar-német hegemónia összetört s a szerencsétlen Magyarországot feldarabolták. Mi legyen most már ezzel a beteg, ezer sebtől vérző Csonka-Magyarországgal? 1919-ben újra lényegében ugyanazon dilemma elé került a nemzet, mint a milyen előtt 1849-ben állott. Nyilván újra csak két ut között választhatunk. A Habsburgisták, Horthysták, grófok és főpapok és főuzsorások azt mondják: — Csináljunk uj háborút és állítsuk vissza a régi Magyarországot, mely hü támasza leend a Habsburg-uralom restaurálásának — szövetkezzünk mindenkivel, akivel csak lehet a cseh-szlovákok, a délszlávok és a románok ellen s szerezzük vissza a régi történelmi határainkat------Ezzel szemben mi, a magyar parasztság, munkásság és dolgozó intelligencia képviselői, úgy látjuk, hogy ma is csak a Kossuth Lajos útja vezethet ki bennünket példátlanul súlyos nemzeti szerencsétlenségünkből és ezt mondjuk: — Nem szabad uj háborúba kergetni a magyar szegénységet!... Ez a háború megint csak az arisztokráciát és a plutokráciát hizlalná, de népünket még szerencsétlenebbé tenné. Magyarország újra idegen imperializmusok járma alá kerülne és egy uj világháború kockázatait kellene vállalnia még sokkal kedvezőtlenebb körülmények között, mint 1914-ben. Emellett lehetetlenség a szlovák, a román, a jugoszláv és a német telepterületeket beleerőszakolni egy olyan állami közösségbe, mely tőlük idegen. A régi területi egység helyreállítása csakúgy igazságtalanságokra, uj gyűlölködésekre, uj nemzeti harcokra vezetne.... DUNAI EGYESÜLT ÁLLAMOK — Az igazi ut tehát csak a konfederáció útja lehet. Lépjünk messzemenő gazdasági és kulturális szövetségbe az uj államokkal. Ez a konfederáció a mi szemünkben első sorban két intézmény megvalósítását jelentené. Az egyik: a szabad kereskedelem biztosítása Magyarország és a szomszédos államok között. A másik: a nemzeti kisebbségek szabad fejlődésének nemzetközi garantirozása a szövetség egész területén. — Ha ez a két intézmény valóban megvalósulna, úgy a régi területi határok elveszítenék jelentőségüket, mint ahogy az amerikai Unió 48 állama nem érzi a politikai határok és a vámsorompók terheit. — A konfederáció szelleme egy egészen uj erkölcsi atmoszférát teremtene a Duna medencéjében. A kölcsönös bizalmatlanság és gyűlölködés helyett magyarok, cseh-szlovákok, románok, délszlávok megértenék, hogy egymásra vannak utalva, hogy jól felfogott közös érdekeiket csak közös egyetértéssel valósíthatj ák meg; hogy idegen imperializmusok járszallaga alól csak úgy menekedhetnek, ha testvéri szövetségük elég erősekké teszi a dunai államokat arra, hogy maguk döntsenek a saját sorsuk felett, ne pedig, miként a múltban, a német, mint a jelenben a francia, vagy talán egy közeli jövőben a jugoszláv imperializmus. Néhány rövid és természetszerűleg nagyon fogyaté(Folytatás a 16-ik oldalon.) T
