A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-12-20 / 41. szám
16 A HÉT zás, különösen a szekrények belsejében. Estefelé tántorogtam és úgy éreztem magam, mint Mucius Scevola. Csakhogy ő csak az egyik kezét dugta Porsenva barátjának mulattatására a tüzbe, én azonban mind a kettőt. Másnap délelőtt változott a szintér. Elindultunk hárman egy Magyarországon nyaraló uricsalád lakásába parkettet rendbehozni. Van-e overallom? Mert ezt a munkát nem lehet overall nélkül végezni. Azt mondtam, nincs és kiváncsi voltam, miféle szerszám lehet ez az overall. Májk, szerezz neki! Előkerült a műhely szemétsarkából egy mocskos, festékes rongytömeg, amely azonban kiteregetve mégis egy bő nadrág és a vele egybeszabott mellény alakjára emlékeztetett. A rossz szagu jószág ép állapotában egykor a munkavezető overallja — most nagynéha a cement padló fölmosására szolgált. De hát overall, szó sincs róla és én fölvettem. Fejemre újságpapírból sapka került, markomba nyomtak vödröket, súroló keféket, festékes bádogszelencéket és eképen indultunk ragyogó szeptemberi reggelen a fényes Broadway egyik úri lakása felé. Belepillantottam egyik kirakat tükrébe és ijedten néztem körül, nem futnak-e utánam vigyorgó sihederek. De a kutya se törődött velem. — Nem az Andrássy ut, ugy-e és nem az a vasalt gavallér néz rád, aki soha még egy kis csomagot sem vitt volna föl legénylakásába, súgta oda kajánul szamarabbik énem. Kérem, én csak a magam lelki berendezkedését ismerem és abban is csak a tudat felettieket. Itt valamelyes rendet tartok. A tudat alatti egy óriási lomtár, benne saját szerzeményemen kívül évezredek titokzatos gyűjteménye, ahová csak lázas álmaiban pillanthat le az ember és bizony ilyenkor megborzad az összevisszaságon. A nagy szikomorzán tanyázott, fogait vicsorgató ősapám és lelkesen vakaródzó ősanyám egyszerű emlékezései bennem vannak kétségtelenül, de itt tudatom előtt a természet becsapta az ajtót. Ami felette sajnálatos dolog. Tudatfeletti gondolatvilágomban rend volt tehát és persze legénykoromban egy kettészakítottság. Én szerettem volna FONTOS ÉS JÓ HIR-AZ AMERIKAI MAGYAROKNAK VfARÁCSONY táján mindenki azokra gondol elsősorban, akik hozzá ÍK legközelebb állanak. így van ez különösen azoknál az amerikai magyaroknál, akiknek szerettei még az óhazában élnek, mert a kvótatörvény miatt nem hozathatták ki őket Amerikába, örömhírt közölhetünk ezekkel a honfitársainkkal. Megvan a reménység, hogy ENYHÍTENI fogják a kvótatörvényt és minden amerikai magyar, ha nem is polgár, kihozathatja majd legközelebbi hozzátartozóit. COOLIDGE ELNÖK a kongresszushoz küldött üzenetében a bevándorlási törvény megváltoztatásának a szükségességéről ezeket mondta: Szeretném, ha a jelen bevándorlási törvény végrehajtásában emberiesebb szempontok érvényesülnének, melyek nagyobb szabadságot biztosítanának azoknak az idegeneknek, kik közöttünk élnek azáltal, HOGY SAJÁT CSALÁDTAGJAIK RÉSZÉRE BEBOCSÁJTÁST BIZTOSÍTHATNAK. A kongresszus tagjai közül nagyon sokan kívánják a bevándorlási törvény megváltoztatását és Perlmann kongresszusi képviselő be is nyújtott már egy törvényjavaslatot, amely elfogadás esetén a nem polgárok hozzátartozóinak is lehetővé tenné az Amerikába való ki jövetelt. Készüljön a Kvóta Törvény Megváltoztatására takarékoskodjon, hogy ha annak az ideje elérkezik, kihozathassa családját. Mint mindig, most is szívesen állok honfitársaim rendelkezésére. ÍRJON hozzám levelet ÉS ÍRJA MEG EBBEN A LEVELÉBEN A NEVÉT, ÓHAZAI CÍMÉT ANNAK A HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, AKIT MAJD KI AKAR HOZATNI, HA A TÖRVÉNYT MEGVÁLTOZTATJÁK, mert bizonyos, hogy annak az idején egyszerre nagyon sokan fognak jelentkezni. Őszintén örülök, ha honfitársaimnak évtizedes tapasztalatataimmal és ösmert pontosságommal segítségükre lehetek. Forduljanak bizalommal hozzánk. Ruttkay Jenő bankháza 106 A VE, R. NEW YORK, N. Y. DOLLÁRKÜLDÉS SÜRGÖNYILEG VAGY POSTÁN MAGYARORSZÁGBA és az ELSZAKÍTOTT TERÜLETEKRE. mm i^ifémwívi ál
