A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1924-12-20 / 41. szám

A HÉT 17 H Ä H h* hV & H BEJELENTÉS Az amerikai magyarság egyik legrégibb és legös­­mertebb bankháza a SCHWABACH BANKHÁZ, amely Schwabach K. Alfréd vezetése alatt immár húsz esztendeje becsülettel tölti be hivatását, ez utón hozza nagyszámú ügyfelei és az amerikai magyarság szives tudomására, hogy részvénytársasági alapon NEW YORK ÁLLAMI BANKKÁ (STATE BANK) alakult át. Az uj STATE BANK-nak, amely New York államban inkorporáltatott és 150,000 dollár alaptőkével és fölösleggel fog megindulni THE MAJESTIC STATE BANK lesz a neve. Ez az átalakulás, amely nem jelent vál­tozást a Schwabach Bankház vezetésében és hagyo­mányos üzleti elveiben, szükségessé' tette a régi he­lyiség tetemes kibővitését és átalakítását, hogy a THE MAJESTIC STATE BANK kibővített üzletágaiban még hathatósabban állhas­son a magyarság rendelkezésére. Schwabach K. Alfréd, aki az újonnan átalakított bankhelyiség meg­tekintésére szeretettel hívja meg a new yorki ma­gyarságot, a bankháznak STATE BANK-ká való át­alakulásának körülményeiről és részleteiről a legna­gyobb készséggel ad felvilágosítást az érdeklődőknek Schwabach Bankház 1345 FIRST AVENUE, 72-ik utca sarok NEW YORK. 8 g K K V y* vi vi y* v yn vi y* vl yn V y* v y* Vf v a V y* v & szivem szerint élni, a fejem azonban mindig elrontotta a mulatságot. No, gondoltam, a fejem a legnagyobb ellenségem, nem ártana, ha már valamelyik kis leány lecsavarná, mint a szó­­dás üveg kupakját. A legna­gyobb ellenségemtől szabadita­na meg. Ami idők múltával szerencsé­sen bekövetkezvén, már nyu­­godtabban elmélkedhetett az ember, miközben kialakult sza­már énje és mellette a szama­­rabbik énje. Mert minél több is­meretre teszünk szert, annál több kérdés merül fel, amit nem tudunk. Itt ama ténynek megál­lapításával, hogy az ember mek­kora szamár, az önismeretnek oly fokára emelkedett, amely már okosságszámba megy. Ilyen szamár voltunk, mint szerzett szamárság nem deho­­nesztáló. A másik az egyszerű, őszinte szamárság, a velünk született tudatlanság. Mint ilyen, komisz ő és nagyon elutasitóan, hide­gen kell vele bánni. Olyan, mint a tudatlan, iskolázatlan ember. Ha ezzel finom és udvarias vagy, tudatlansága udvariassá­godat megalázkodásnak minősíti és nyomban felül akarván ke­rülni, veled goromba lesz. De ha nem sokat teketóriázol vele, meghunyászkodik és kezelhető. Azért szamarabbik énemre, amikor az Andrássy utat döfte belém, kurtán ráripakodtam: hallgass! Sokra mégy az An­drássy úttal! Ott most ugyan­csak korogna a gyomrod. A parkettmunka nem tréfa, az asztalosüzem legnehezebb ré­sze. Reggeltől estig térden jár­va, négykézláb nekifeszitve a padlónak fényesítjük a kemény­fát. Nekem először le kellett mosnom a régi festéket azzal a bizonyos maró folyadékkal. Amikor ez megszáradt, szinlő pengével újra egyengetni, aczél­­vattával fényesre dörzsölni. Az uj sellakozás ecsettel már csak játék. Volt vagy nyolc szobánk és egy hosszú folyosó, egy tá­gas hall. Hasaltam tehát egy ilyen pad­ló felett, kis vaslapáttal kotorva vödörbe a maró kocsonyát, mi­alatt a körömágyakat úgy ki­marta a marólúg, hogy szét­nyíltak, mint a tüzes rózsák. — Bedő mester lánya nem is­merne rá most a körmeidre, — kezdte bennem az a másik. És mig egy makacs foltot kapargá­­lok le, látom a pesti fodrászok

Next

/
Thumbnails
Contents