A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-12-20 / 41. szám
12 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. ..a Előfizetési ára: Egész évre: ....................................................... Fél évre ................................................................ $4.00 $2.03 Egyes szám ára ................................................. .—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. Telefon: Lenox 3374 published at: EZT most tiz nappal karácsony előtt irom. Karácsonyi vezércikket a békéről és a szeretetről. Az Íróasztalomat elborítják az újságok. Mindenféle újságok, magyarok, amerikaiak, angolok, németek, franciák. Egy-egy headline a szemembe feketéink. A pesti bombamerénylők perének tárgyalása..... a vádlott állandóan kihívóan röhög..... engem maga ne terrorizáljon, kiáltja oda az elnöknek. Csirkefogók, gazemberek, panamisták, hazaárulók: hangzik ki a nemzetgyűlési tudósításból. Bethlen diktátor lett és az ellenzéket bármikor kidobhatja a parlamentből. Ez Pest. Másik csomót húzok ki az ujsághalomból. Amerikai magyar lapok. Károlyiné saját fészkébe piszkit, Írja az egyik. A bolseviki legények szennylapja..... ellopták a pénzt..... a kutya ugat, a karaván halad..... nyilatkozatok és ellennyilatkozatok, tépik és marják és ölik egymást és a gyűlöletnek valami olyan hulláma csap ki ebből a csomóból, amely fejbeüti, elkábitja az embert. Vájjon leszáll-e ezekre a lelkekre a karácsony áhítata? Lehet-e tiz nap alatc szeretet a gyűlöletből? És azok, akik ma egymás vérét akarják venni, mehetnek-e cl tiz nap múlva vagy egyszer még ebben az életben egymás mellett úgy, hogy ne lőj jenek, egymás felé halálos kívánságokat? Nézzük, talán másutt jobb a világ. Hogy készül Amerika a karácsonyra? Woman slain..... bootleggers defy..... police rounds up..... electric chair..... és mindenütt ez a szó: dollar, dollar, dollar; a szemem előtt táncol a $ jel. Németországban a hannoveri tömeggyilkos perének a tárgyalása a legnagyobb szenzáció. Kettéharapta az áldozatok ádámcsutkáját és kiszívta a vérüket, feldarabolta és eladta a húsúkat a mészárosnak.....Az excsászárt gyáva katonaszökevénynek nevezi Victor Hahn szerkesztő ur, aki néhány évvel ezelőtt még büszkén hordta a nyakában a vörös sas-rendet, Gróf Reventlow gyilkosoknak hívja a szocialistákat, akik viszont őt nevezik elzüllött tolvajnak. Talán Párisban tanyázik a Karácsony? Páris táncolni szokott karácsonykor az utcákon és a boulevardok kis kávéházai előtt farsangi hangulatban mulatnak az emberek. A lapok..... “la soleil se léve sanglant..... a nap véresen kel fel” írja az egyik. Nem tudom, mért kel fel a nap véresen, hiszen most nincs háború. Herriot a francia lobogót tiporja a sárba..... meg kell mutatnunk az angoloknak, hogy az öklünkkel ütni is tudunk..... És tovább, tovább, átkozódások, vér, gyűlölet, szidalmak. Tiz nap múlva azért békéről és szeretetről és karácsonyról fognak írni és beszélni és ez a karácsonyi kenettelj essg, ez békeprédikálás, ez a sok-sok szent beszéd elhangzik majd anélkül, hogy a földet megrázza valami keserű kacagás. VÁJJON mindig ilyen volt-e a világ? Ez volt-e a karácsony mindig? Lehet, hogy más volt, hogy az élet volt nyugodtabb és a mindennapi kenyérért vagy a hatalomért nem kellett olyan öldöklő harcot vívni; de az is lehet — és az a valószínű, hogy igy volt — hogy egyszerűen fiatalabbak voltunk, lelkesebbek, békésebbek és a magunk fiatal szemével jobbnak láttuk az életet és az embereket, mint ma. Akkor, nagyon régen, volt valami melegség a karácsonyban, ha más nem, hát az otthon melegsége. Itt, az amerikai karácsonyban ezt se érezzük, mert a karácsnoy itt egy óriási bluff, üzleti lehetőség gyárosok és kereskedők számára, végeladás, kiárusítás és mindenképen a tőkések öröme, akik a karácsonyból nagyszerű üzletet csinálnak. Vívódás és tépelődés a szegény ember számára az amerikai karácsony, önvád, hogy nem tudott kiöklözni az élettől annyit, hogy megajándékozza azokat, akiket szeret, a magunk gyöngeségének és hitványságának százszoros, ezerszeres megérzése. Az európai karácsonyban van egy kis enyhülés; szegény emberek összebújnak és vigasztalják egymást, egy kis köszönet, kézszoritás — ha egyéb nem — azoktól, akiknek és akikére dolgoztunk. Itt: az sem. Tavaly karácsonykor az egyik kiadóm adós maradt a karácsonyi cikk honoráriumával. Ha erre gondolok, örülök, hogy ez többé nem eshetik meg velem: sose Ígértem magamnak karácsonyi jutalmat. Azt hiszem, ez az idei karácsonyom egyetlen öröme.. ES MÉGIS, mégis: mily jó ez a pillanatnyi megpihenés karácsonykor. Ez a másodpercnyi nyugalom. Ez a semmittevés. Ez a karácsonyest, a maga apró kis mámorával, amely elfeledteti a hétköznapok idegtépő zakatolását. Ez az egyetlen pillanat, amikor a felnőtt ember behunyt szemmel gondol az édesanyja csókjára. Ez a kikapcsolódás a mindennap uniformisos egyformaságából. Ez a karácsonyest, amely ha hazug is, ha költői álom is a jéghideg valóság végtelen prózájában: legalább szép álom, legalább szép hazugság és legalább egy pillanatra megérezteti az emberrel egy szép gondolat költőiségét. Végre is csak a költészet, a művészet szép, az élet nem az és a művészetnek hazudnia, álmodnia s álmodtatnia kell. A költői percek és a nyugodt percek oly ritkák az életben, hogy a karácsonyest poéziséért is hálásoknak kell lennünk. Nem baj, ha egy kis öncsalás van benne. Egy kis opium, amely a fájdalmainkat elfeledteti. Opiumos cigaretta, amelynek kékes füstjén keresztül a magunk nehéz és elhibázott életét látjuk szebbnek. Déri Imre. A KUTYA UGAT A címből támadást sejtenek az olvasók, pedig nem az lesz. Sőt. Kedveskedés egy régi (ismerősünknek. Türelmet kérünk, kis türelmet és azonnal hozzáfogunk a rejtélyes ügy és a még rejtélyesebb rajz megmagyarázásához. A kutya ugat. A nyelvtanból is tudjuk, hogy ez egy egyszerű tőmondat. Névelő, alany, állítmány. Újat se mond, mert hiszen eléggé köztudomású, hogy a kutya tényleg ugat. A karaván halad. Ez is egy egyszerű tőmondat. Értelmileg ez sem szenzációs, mert hiszen a karavánról is tudjuk, hogy halad. Ámbár ezt nem minden karaván teszi meg. Régi útleírásokban olvastunk már olyan karavánról is, amelyik haladt a sivatagiján, azután jött a számum (ez egy szél) és elsöpörte és volt nincs karaván. De ez most nem tartozik ide. Ezt a fentebb magyarázott két egyszerű tőmondatot rakjuk most egymás mellé, tegyünk közibük vesszőt, és csináljunk belőlük egy mondatot igy: A kutya ugat, a karaván halad, óriási változás történt. Vegyi és értelmi változás. Amikor a mészkőre vizet öntünk, sisteregni, füstölögni kezd, amit oltott másznék neveznek. Az ugató kutyára ráöntjük a haladó karavánt és ime közmondás lesz belőle. Az előbb még oly egyszerű tőmondatok fenyegető intésekké, prófétai jóslatokká, szerkesztői üzenetté, sőt vezércikkvégekké alakulnak át. Csak olvasni kell tudni: “Csak ugassanak azok a kutyák, mi, a karaván, mégis haladunk!” Vagy: ni, hogy ugatnak az irigy, éhes kutyák, de én, illetőleg mi, megyünk előre a magunk utján. Vagy: Ugathatnak ahogy akarnak, mégis lesz ötödik, hatodik és tizedik szeretetakciő.” Vagy: Hát ugassanak, mégis leközlöm a Haller cikkét, stb., stb. Ez a közmondás, amely születési helyén, szép szülőhazánkban és annak történetében nem játszott fontosabb szerepet, itt Amerikában egy érdemes kollégánk jóvoltából úgy az amerikai magyar sajtóban, mint Magyar-Amerika közéletében fontos, sőt iránytinutató tényezővé, hogy úgy mondjuk, prominens közmondássá vált. A HJÍT szivességet vél tenni ol. vasóinak és a közmondás leggyakoribb használójának, amikor azt rajzban is bemutatja és az utókor részére megörökít. Mert írhatunk mi, amit akarunk : a kutya ugat.
