A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-03-15 / 1. szám
6-ik oldal A H É T A Magyar Kölcsön Ki jegyezteti Amerikában a magyar kölcsönt? — Egy letagadott nyilatkozat. — A kölcsön gazdasági és politikai hatása. A magyar kölcsön sorsa körülbelül elintézettnek tekinthető. Mr. Harding, a Népszövetség megbízottja ma már Bécsben vagy esetleg Budapesten van és bármennyire tartózkodó volt is elutazása előtt a hírlapírókkal szemben, bármennyire hangsúlyozta is, hogy egyelőre még a kinevezését sem kapta meg, bizonyosra vehető, hogy május végén a bostoni Federal Reserve Bank elnöke diktátori hatalommal veszi át a magyar pénzügyek kezelését. A kölcsönt Magyarország megkapja és ezzel uj fejezet kezdődik az ország történetében. Két oldala van a nemzetközi kölcsönnek, amit Magyarország kap: az egyik gazdasági, a másik politikai. Gazdaságilag a kölcsönnel az a furcsa helyzet állott <iW, hogy bár az országnak a kölcsönre nem volt szüksége, enélkül még sem lehetett volna tovább vezetni se az államháztartást, se az ország gazdasági életét. Nem volt szüksége Magyarországnak a kölcsönre, mert dacára annak, hogy erdeinek, bányáinak és természeti kincseinek kétharmadrészét elveszítette, még ma is oly gazdag, oly termékeny, hogy könnyen el tudja tartani azt a hét és fél millió embert, amelynek számára kenyeret kell adnia. Magyarország mezőgazdasága ma is felesleggel dolgozik, gyáripara ma is teljesitőképes, kereskedelme ma is életerős, dacára annak, hogy az utóbbi évek hihetetlen gazdasági baklövései mindent megtettek, hogy a magyar kereskedelmet megfojtsák. Hogy a magyar korona a földön hevert, hogy az értéke hihetetlen mértékben leromlott, ez katasztrofális lehet az államháztartásra, de az ország gazdagságára, erejére nem jelent sokat. MIÉRT KELLETT A KÖLCSÖN? Miért kellett hát mégis ez a kölcsön, miért volt rá elkerülhetetlen szükség? Azért, mert a külföldi kölcsönről való örökös álmodozás, a külföldi kölcsön eshetőségével való számítás végül is annyira belevitte a köztudatba a kölcsön feltétlen szükségességét, hogy lélektanilag lehetetlen volna kölcsön nélkül tovább lavírozni. Mindenki beszélt a kölcsönről, mindenki várta a kölcsönt, mindent, mindent erre a kölcsönre építettek fel és ha a kölcsön elmarad, akkor összedől egyszerre az a kártyavár, amit a kölcsön valószínűségének hipotézisére építettek fel. Ha egy színházban valami apró kis tűz üt ki, nem a tűz pusztítja el az embereket, hanem a pánik. Nem a külföldi kölcsön elmaradása ölte volna meg az országot gazdaságilag, hanem a pánik, amely feltétlenül, elmaradhatatlanul kitört volna arra a hírre, hogy az ország nem kapja meg a kölcsönt. Az általános bizalom viszszatéréséhez kellett a kölcsön, aminthogy állítólag Ausztria se használta fel a kapott kölcsönnek még a negyedrészét sem, hanem azért a kölcsön nélkül már összeomlott volna, mert ez adta vissza az országnak a bizalmát önmagához. LESZ-E “KONSZOLIDÁCIÓ”? Egy év óta azt halljuk mindenünnen, hogy a politikai viszonyok konszolidálódása azonnal meg fog kezdődni, mihelyt Magyarország a kölcsönt megkapja. Hogy a külföldi kölcsön önmagában véve még nem jelenti a konszolidálás kezdetét, az nyilvánvaló, mert az ébredők a külföldi kölcsön kedvéért nem cserélik fel a bombát az ekevassal és azok a politikusok, akiknek a felelőtlen elemek támogatása adott felelős állást, máról-holnapra nem fogják kirúgni a lábuk alól azt a trambulint, amelyről a hatalomra felugrottak. A konszolidáció, a politikai viszonyok nyugodtabb kialakulása nem biztos, de lehetséges. A Bethlen-kormány eddig állandóan balfelé kacsintgatott és állandóan azt hangoztatta, hogy szeretne leszámolni az egész kurzus-politikával. Bethlen gróf hátát a kölcsön megerősítette, kiegyenesítette, van mire hivatkoznia a jobboldali túlzókkal szemben és van hozzá ereje is, háta mögött a Népliga pénzügyi diktátorával, hogy végül, hat év terrorisztikus és esztelen katasztrófa-politikája után kikényszeritse, ha nem is a liberalizmust, amelyhez neki magának sincs valami nagy kedve, de legalább azt a tisztességes konzervatív politikát, amely normális viszonyokat teremthetne Magyarországon. EGY ELSIKKASZTOTT NYILATKOZAT Hogy maguk a komoly és mértékadó magyarországi pénzügyi körök mit várnak a kölcsöntől, arra vonatkozóan jellemző az a nyilatkozat, amely két héttel ezelőtt a New York Times-ban megjelent. A Times budapesti tudósítója meginterjúvolta Krausz Simont, az Angol-Magyar Bank ügyvezető alelnökét a magyar kölcsönről és a bankár rendkívül érdekes nyilatkozatát ezerszavas táviratban adta le a Times-nak, amely az intervjut február 26-iki számában közölte. Sajátságos, hogy az amerikai magyar napilapok, amelyek a Times egyéb közléseit, híreit, különösen a magyar vonatkozású kábeleket bőségesen felhasználják, erről a nyilatkozatról, amely pedig a magyar kölcsön lényegére mutat ráf nem vettek tudomást. A nyilatkozatot egyszerűen elsikkasztották, valóban rejtélyes okokból, mert hiszen ez a nyilatkozat a kölcsön-kérdés lényegére világit rá. — Magyarország jelenlegi pénzügyi helyzete — mondotta az intervju során Krausz Simon — egészséges. Nemrégiben, mikor a korona leesett és egy dollárért 115,000 koronát lehetett kapni, pánik tört ki a magyar pénzpiacon; a pániknak az oka az az álhir volt, hogy a kölcsönt nem kapjuk meg. Mikor Harding kinevezését nyilvánosságra hozták, a korona árfolyama huszonöt százalékkal emelkedett. A külföldi kölcsön azért hozza rendbe az ország ügyeit, mert a kormány hozzáfoghat ama terveinek a megvalósításához, amelyeknek előfeltétele volt a külföldi kölcsön. Ezek a tervek, ez a pénzügyi programm ez: a külföldi (Folytatás a 17-ik oldalon.)
