A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-12-20 / 41. szám
8 A HÉT MAGYAR BÁNYÁSZOK AMERIKÁBAN A HÉT számára irta: HIMLER MÁRTON. Városok lakói, akik a bányatelepeket elhagyott, barátságtalan, csak félig lakható viskó-csoportoknak képzelik el, nehezen értik meg, hogy milyen intenzív társaséletet élnek a magyar bányászok ebben az országban. Ha városi barátaimat felkeresem néha, azok rendesen szánakozva fejezik ki részvétüket, és egyre azt kérdik, hogy meddig lehet a hegyek közé “temetkezve” lenni. A valóság az, hogy Amerika magyarjai közül a bányászok élik a legszebb, legintenzivebb társas-életet részben mert módjuk van hozzá, részben mert a mesterségük alakulatai rájuk kényszerítik azt mindenképpen. A társadalom egyes rétegei és csoportjai olyan arányban teremtenek önmaguknak társas érintkezésre alkalmakat, amilyen arányban meg van ahhoz egy-egy osztály vagy egy-egy csoport módja. A magyar bányászok aránylag elég jómódú emberek az amerikai magyarság közös egységében, bár természetes, hogy az utolsó két év gazdasági nyomorúságát ők is teljes súllyal megérezték. 1923—24-ben nem volt az átlagos magyar bányász keresete magasabb 1,200—1,400 dollárnál, felteszem azonban, hogy a városi proletár nép keresete még ezen a csekély összegen is alul maradt. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy a városi proletárok keresetének huszonöt-harminc százalékát elviszi a házbér, a fűtés. és a világítás, mig a bányászember mindezekre keresetének csak legfeljebb tiz százalékát ha költi és azt is csak rossz években, mert jó években mindezekre csak keresete mintegy öt százalékát adja, könnyen megérthetjük, hogy miért nem a legszegényebb munkásosztály a bányászság. A mestersége azért kényszeríti a társaséletre a bányatelep lakóját, mert a bányaiparban — a háborús éveket kivéve — immár tizenöt éve olyan nagy a túltermelés, hogy a bányamunkás legfeljebb ha kétszáz napot dolgozik átlag egy esztendőben. A tétlenül töltött évi százhatvanöt nap unalma rákényszeríti a bányapléz lakóját, hogy keresse az érintkezést a szomszédjával és igy talán ennek a kényszerűségnek is nagy része van a társasélet kifejlesztésében. Megkönnyíti és elősegíti az élénk társas érintkezést az a sajátságos és mindenképpen magyarázatot igénylő tény, hogy Amerika magyar bányászsága személyesen ismeri egymást országszerte és egy-egy bányászember legalább ötezer másik bányászt ismer a szétszórtan élő bajtársak közül. A szénmezők különböző elhelyezkedése különböző idényekben nyújt munka alkalmat egyes szénvidéken, mig pl. Illinoisban a téli hónapokban folyik intenzivebben a bányamunka, addig a Virginiákban inkább a nyár folyamán szállítják a szenet a nagy tavak kikötőibe hajó rakomány-szám. Mi sem érthetőbb minthogy a szorgalmasabb bányász a munka-idények változásával a lakóhelyét is változtatja, s megtette ezt különösen régebben, mikor még az egyes helyeken való munkacsökkenés okaival! nem volt tisztában; s csak annyit látott, hogy a lakóhelyén megállóit — bizonytalan időre — a munka, mig más vidéken teljes erővel üzembe vették a bányákat. Jártak-keltek és ma is járjákkelik a magyar bányászok nyugtalan és nyughatatlanul az acélsínek végtelen országutját, megnyugodni sehol sem tudnak, állandó otthont egyik telep sem képez a számukra, a fejük felett lóg ma is mindig a költözködés veszedelme és ez soha nem is lehet máskép. Ha egy városi munkás elégedetlen a munkájával, egyszerűen más gyárban vagy más műhelyben néz munka után. Költözködnie nem kell, legfeljebb mész szebbről jár a villanyoson a munkába és ha költözik is, legtöbbször ugyanannak a városnak egy másik részében üti fel az otthont. Ha a bányász elégedetlen a formánjával, vagy ha megfordítva áll a dolog, a bányásznak a dolgok természeténél fogva a legtöbbször költöznie kell, mert csak a legritkább esetben vannak a bányák egymáshoz olyan közel, hogy költözés nélkül vállalhat másnál munkát. S ezekben az igen ritka esetekben is a legtöbbször költöznie kell, mert a bányászok a lakást a leggyakrabban a munkaadótól bérlik. Két évtized folytonos vándorlása minden magyar bányászt elvitt legalább tiz különböző bányaplézre, de a magyar bányászoknak legalább a fele biztosan megfordult az országnak legalább húsz különböző bányatelepén. Ez a szüntelen csere folyamat megismertette egymással az embereket, s nem teheti be ma egy magyar bányász a lábát egy a számára uj telepre, ahol még idáig soha nem járt, hogy legalább egy néhány régi jó ismerőst ne találna. Ilyen viszonyok közt érthetővé válik városi emberek előtt is az a tény, hogy a társas élet nemcsak fejlett, de valósággal zajló, is a bányászok közt. Természetes, hogy a társas élet a bányatelepeken is az egyletek es igen kis részben az egyházak körül fejlődött ki elsősorban. Az egyletek — mesterségünk veszélyeinél fogva — virágzóbbak köztünk, mint a városi munkások közt; viszont az egyházak — elszórtságunk következtében — csak gyéren fejlődtek a sűrűbben lakott szénvidékeken. 'MliilÜUflfMüire Magyarországba ROTTERDAMON ÁT a fényesen berendezett Holland hajókon. Kényelmes, késedelem nélküli összeköttetés Európa minden országával. A Holland America Line készséggel áll az utasok rendelkezésére: segítségükre van a szükséges okmányok megszerzésében. HAJÓINDULÁS HETENKÉNT Magyarországi irodánk cime: Holland America Line VII., Thököly-ut, Budapest. Felvilágosításért forduljon a helyi ügynökhöz, vagy 24 State St., New York. HAMBURG AMERICAN LIKE A LEGRÖVIDEBB UT INDULÁS HETENKÉNT a luxus hajókon: “RESOLUTE”, “RELIANCE” “ALBERT BALLIN” és DEUTSCHLAND” I., II., III. osztályú utasokkal; a népszerű és közkedvelt hajókon; “CLEVELAND”, “MOUNT CLAY”, “THURINGIA” és “WESTPHALIA” kabin- és harmadik osztályú utasokkal. — Figyelmes kiszolgálás, kitűnő konyha. United American Lines 35-39 Broadway, New York —LLOYD—I AZ ÓHAZÁBA- az ÓHAZÁBÓL BRÉMÁN KERESZTÜL a legnagyobb német gőzösön CO LU M BUS vagy a társulat más hajóján. Csak nyolc napig a tengeren. Kitűnő harmad osztály. Csak kabinok. ; Itt lakó idegeneknek, ha 12 hónapon belül jönnek vissza, nincsen nehézségük a partraszállásnál. szívós TESTVÉREK A legújabb magyar lemezek. Valódi Victrolák és egyéb hangszerek 36 FIRST AVE. 2. és 3. utca közt, New York
