A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-12-20 / 41. szám
2 A HÉT SZOMORÚ MAGYAR KARÁCSONY A HÉT számára irta: JÁSZI OSZKÁR (Wien). AZ emigráció hatodik karácsonya közeledik, egy időpont, amikor az embert különös erővel borítják el a régi emlékek, az elveszett haza elhalványuló színei s képei s a mikor a mostoha magyar sors kínzó problémái megújuló hevességgel ostromolják a sok eredménytelen küzdelemben kimerült agyunkat. A mi emigrációnk tragédiája mélyebb és sötétebb, mint a Kossuth' Lajosé volt, mely a mienket időbelileg s eszmeileg megelőzte volt. Kossuthék mindig hihették s remélhették, hogy egy nap’on viszontláthatják a régi országot, a régi népet, a régi közleiket. Mi azonban még ha visszatérnénk is valamikor, egy jóformán teljesen uj országgal fogunk találkozni, melynek nem csak a területe s a népe csonkult meg, de a lelke is teljesen átalakult, hisz a magyar kultúra leghatalmasabb bástyái szakadtak le róla. Ép a legeliparosodottabb, a legvárosiasabb részeket vesztettük el, azokat, ahol a polgári élet csirái a legéletképesebbek voltak, ahol a különböző nemzetek érintkezéséből s keveredéséből a legmozgékonyabb, a legsokoldalúbb, a legszínesebb kultúráiét jöhetett volna létre. De a nyegle s lármás hazaffyak oly sokáig ordítoztak, hogy Magyarországon csak egy nemzet, egy nyelv számára van hely, hogy okot és ürügyet adtak ellenségeinknek ezt a szerencsétlen országot csakugyan egynyelvűvé s fajmagyarrá tenni. Azt le'het mondani, hogy ebben a nagy történeti átalakulásban a falu elnyelte a várost s a puszták kulturátlansága betört Budapestre. Az a kultúra, melyért két évtizeden át dolgoztunk és verekedtünk, nem létezik többé, mert kirántották alóla azt a népies talajt, melyben az gyökerezett. Ezért lett kétszeresen hontalan a mi emigrációnk. Az az ország, melybe visszavágyunk, voltakép nincs többé sehol és azoknak a kulturemberek'nek az élete, akik odahaza maradtak, talán még sötétebb, sivárabb, mint a számüzöttek élete. Szabadsághoz s emberi méltósághoz szokott lények ezt a levegőt alig bírják elviselni. Ép ezért az amnesztia problémája nemcsak hazug, de hiábavaló is. Mig ez a mai atmoszféra tart, hiába adnának amnesztiát. Nem tudr ink vele mit csinálni. Oly országban, ahol notórius gyilkosok vezető szerepet játszanak; ahol egy maffiaszervezet a bíróságot kezeiben tartja; ahol a csongrádi haramiák számára diszbanketteket rendeznek s a Károlyi ‘Mihály birtokait elrabolják; ahol az ébredőket államilag felfegyverezik s a szabadkőmives páholyokat fegyveres legények bitorolják; ahol komoly tudósok rendőri felügyelet alatt tartanak előadásokat a szociológia problémáiról, a mikor duhaj fickók rendőri ellenőrzés nélkül izgathatnak; ahol a grófok a detronizációs törvény ellenére szabadon készülődhetnek royalista puccsaikra, ellenben a Szász Zoltánok a börtönbe kerülnek és a Veér Imrék ott meg is vakulnak, mert köztársasági meggyőződésüket nem titkolták; ahol terrorbandák választanak képviselőket, mig a nép igazi bizalmi embereit szuronyokkal toloncolják ki; áhol a szegény zsidó hallgatókat véres fejjel kergetik ki az iskolákból, mialatt a nagy zsidó bankárokkal együtt börzéznek a miniszterek feleségei, s járják ki a szállítási engedélyeket; hol örökösen Istenről s Jézusról szavalnak, de ugyanakkor újságjaikban és szószékjeiken gyűlöletre, háborúkra s faji harcokra uszítanak. . . . egy ilyen országban nem lehet komolyan amnesztiát adni, mert maga a kormány tehetetlen azokkal a szellemekkel szemben, melyeket ő maga idézett fel oly célból, hogy a grófok, a szolgabirók s a Habsburgok régi uralmát helyreállítsa. íme a régi Magyarország gonosz szellemei megerősödve s felduzzadva állják el a világosságot a nyomorgó nép szomorú karácsonya elől. S hiába itt minden politikai sakkjáték vagy propaganda, hisz Gömbös, a felelőtlen kormány feje megizente, hogy ha a budapesti polgárok mégis mernének meggyőződésük szerint választani, úgy ő fegyverrel fogja őket a városházától távoltartani.... .... Közel s távolban semmi fény..... A régi politikai receptek itt teljesen csődöt mondanak. Hiába csinálnak uj pártokat, uj politikai társasköröket s szövetségeket....... Magyarországnak nemcsak a politikája beteg, de az egész lelke is. Nemzedéken át oly gazul s álnokul mérgezte meg a nép lelkiismeretét a nagybirtok, a klerikalizmus s az uzsoratőke hármas szövetsége, hogy ez az ország engedelmes rabszolgája lett minden zsarnokságnak: úgy a fekete-sárgának, mint a vörösnek, mint a fehérnek. Egy magasabb történelmi vártáról nézve a dolgokat, talán a jövő historikusa úgy fogja látni, hogy erre a rengeteg szenvedésre, koplalásra, erkölcsi megaláztatásra, szejlemi leklacsonyitásra azért volt szükség, mert csak egy ilyen szörnyűséges katasztrófa árán lehetett a magyar nép lelkét kiszabadítani évszázados kábultságából s tespedésből.... Vajha a mai sötét karácsony nyomora s feketesége immár a legmélyebb pontot jelentené szerencsétlen népünk kálváriájának történetében! Karácsony, Candel Victor rajza.
