A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1924-12-20 / 41. szám

VOL. I. No. 41

CHRISTMAS NUMBER — KARÁCSONYI SZÁM

NEW YORK DEC. 20, 1924

EGYES SZÁM ÁRA: 10c

Szerkesztik DÉRI IMRE és KENDE GÉZA

A HÉT, published Every Saturday by A HÉT, Inc., at 205 E. 85th St., New York, N. Y. Subscription Rates: One Yea* $4.00. Six Months $2.00. Single Copies 10c. Entered as

Second Class Matter, March 13, 1924, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879.

KARÁCSONY

A HÉT részére irta: DR. BALTAZÁR DEZSŐ.

(( r\ICSŐSÉG a magasságos menyekben az Istennek; a földön békesség és az emberekhez jóakarat.’' Ezekkel a szavakkal adja meg a karácsonyi angyalok kara a keresztyénség nyitányát. Mivel az Istennek változatlanul meg volt és meg van a dicsősége is, a jó akarata is, most ne beszéljünk ezekről, hanem arról beszéljünk az emberek szokása szerint, a mi nincsen, de aminek lenni kellene. A békesség reánk volna bízva. Ezt nekünk kellene megszereznünk.

A Szentirás területén maradok. Drága gyöngyös tengereit, gyémánt mezőit, aranybányáit, élővizü forrásait, manmahintő egeit, világossággal szédítő igazságait úgy sem birja felkutatni, bejárni, átrepülni, megérteni még a legerősebb, legmerészebb elme sem. Különben is az újabb idők a vallási szempontokat annyira előtérbe tolták s a megítélés mérlegének olyan mértékegységére tették, hogy még a divatosság követelményeinek is a vallás területén való operálással teszünk eleget. A divatnak természetesen odáig nem hódolhatunk, hogy a vallás jelszavait és hatását épen a békesség ügyének katasztrófájára használjuk fel, mint ahogy azt a mai közélet gazdasági vallástana: a politikai felekezetiség magának a vallásnak kibeszélhetetlen kárvallásával teszi.

Az egymással minden vonatkozásban teljesen összefüggő két kijelentett vallás: az ó-szövetség és újszövetség vallása egyforma jelentőséggel állítja a béke áldását úgy az egyes ember, mint az emberek társasága boldogságának centrumába. Nem érdektelen, hogy a teremtéssel kapcsolatos áldásoknak, sőt az elvesztett paradicsom utáni ősvivódások vigasztalásainak terminológiájában nem fordul elő kifejezetten az a szó, hogy: békesség. Feltétlenül bizonyos azonban, hogy a világossággal együtt és egyszerre kontsruálódott a béke fogalma és valósága is. Mert a világosság eredményei: értelem, megértés, igazság, béke. Bizonyos az is, hogy a szeretet örök forrásaiból származó lelkidispositio az első embernél s a viszony az Isten és ember között a béke volt. Az örök személyes valóság a maga tökéletes tulajdonságainak birtokában s azzal a bölcsességgel, hogy amit akar, az tökéletes jó, továbbá azzal a hatalommal, hogy, amit akar, azt minden akadály nélkül megteheti, a tökéletes béke személyesitője. Sem a fogyatkozás, sem az ellenállás, sem a külső, sem a belső motívumok ellentétei nem szállíthatják le az Isten békességének tökéletes fokát. Ha már most az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette, akkor az embernek is a békesség hófehér ruházatával kellene belépnie úgy a világba, mint abba a szövetségbe, amelyet számára az Isten szerzett.

A békesség ruházatait megtépték az Edénkért bokrai, ahová

el próbált rejtőzni bűne tudatában és féltében az engedetlen ember. Vérrel szennyezte be a fehér ruhát és tette utálatossá és kárhozatossá az erőszakosságnak az a hosszú sora, amelynek nyitánya a Kain kezéhez tapad, záradéka pedig az özönvíz irtózatába fűlt. A gonosz emberiség hullámsirja felett feltetsző szivárvány már jelképezi a békét; de ezt a szót sem az Isten ajakéról nem halljuk a szivárvány mögül elhangzani, sem az isteni könyörület ivén felirva nem látjuk.

A békesség szót az Ó-Szövetségnek egy rejtélyes alakja hozta. Pál apostol, az ősök hagyományaiban nőtt farizeus tudós, sem bir a nyomára akadni ennek a titokzatos ténynek. Annyit mond róla a zsidókhoz irt levelében, hogy “apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való, sem napjainak kezdete sem életének vége nincs; de hasonlóvá tétetett az Isten fiához, pap marad örökké." Ez a titokzatos idegen akkor jelenik meg a valóság területének szipadán, amikor Ábrahám győztes vitézként tér vissza a Kádorlasmer féle négyes szövetség ellen viselt háborúból. Mellcicedernek, Melek-Sálémnak mutatja be magát. A Melki-Cedek szó igazság királyát, a Melek-Sálem szó békesség királyát jelenti.

Ez a szent találkozó nyitja meg a békesség szó számára a szentirás lapjait. Kevéssel utána az Istennel szerzett béke oltárán a messiási nemzetség törzse áldozatot mutat be az Urnák. Ragadozó madarak csapnak le az áldozatra; mint azóta is mindenkor ragadozó-madár-emberek, ha a békességnek emeltetik oltár. A patriarcha kétségbeesett erőfeszítéssel kergeti a vadmadarakat, miközben alkonyaira hajlik a nap és “íme rémület és nagy sötétség szállott reá.” De szállott álom, is s az álomban szólott a vigasztaló: “elmégy a te anyádhoz békességgel.”

Imé a békesség szó először az isteni kijelentésben. És azóta a békességet vajúdó lelkek lángoló vágya esdi, hajótöröttek fuldoklása hörgi, üldözöttek, háborgatottak szeme sóvárogja. Nélküle az arany és minden drágaság értékét veszíti; az erő átmegy lassú sorvadásba; a győztesnek véres bíbora fakóvá sáppad, koronák törnek, országok dőlnek le. Sem az egyénnek, sem a tömegnek nincsen békesség nélkül boldogsága. Nem hiába zengik békesség szavával a megváltás áldását a lelki kikelet hajnalán az angyalok. Nem hiába ez az első szó, amit a halálból viszszatérve először mond tanítványainak a halálnál és koporsónál is tartósabb szeretet isteni mestere. “Békesség neked” (Tol ajm lekho), “békesség nektek” (Egréné tumin). Az ó-szövetség és újszövetség áldásainak legszebb gyöngyszempárja.

Udvöz légy békesség ünnepe: Szent Karácsony. Fogd meg és értesd meg az emberek lelkét, hogy szeressék egymást békességben.