A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-03-15 / 1. szám
A H É T 13-ik oldal Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ára: Eg-ész évre ................................................... $4.00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára ....................................... —.10 Szerkesztőség' és kiadóhivatal: 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. Telefon: Lenox 3374-J. A Z OLAJ, amely pazar bőséggel szökött ki California áldott földjéből és aranyesőt árasztott szerencsés farmerekre és még szerencsésebb spekulánsokra, most egy óriássá dagadt politikai botrány szenynyét önti ki az amerikai politikai élet egész sereg vezetőjére. Amerikában minden az ország óriási arányaihoz igazodik, a politikai skandalumok és a graftek is, de botrányban akkorát, mint a milyen az olaj panama ügye, még Amerika se látott. A hires Panamabotrányba, amely Lesseps Ferdinándot, a Panamacsatorna építőjét a börtönbe juttatta és George Clémenceaut húsz évre száműzte a politikai életből, a francia kamara 687 tagja közül 232 volt belekeverve: ki tudja, hányán vannak kompromittálva az olajbotrányban képviselők és szenátorok közül? Két miniszter megbukott, a harmadik távozását követeli a szenátus; uj meg uj nevek bukkannak fel a parlamenti nyomozás során; az olajos szennyvíz, amely a Teapot Dome elkótyavetyélt és elgraftelt forrásaiból egyre ömlik, minden nap uj meg uj embereket fullaszt bele a skandalumba. A szenátusi nyomozás pedig egyre tart; tegnap egy elnökjelölt jelent meg a bizottság előtt és volt kénytelen számot adni arról, hogy miért és menynyi pénzt fogadott el Doheny úrtól, az olaj királytól; ma a Secret Service vezetőjéről derül ki, hogy Doheny ur őt is a zsebében tartotta és holnap a botrány olajhullámai talán még magasabbra csapnak föl. Ebből a botránytengerből mint valami magányos szírt, úgy emelkedik ki a Walsh szenátor kemény, férfias alakja, az egykori montanai ügyvédé, akinek nem kellett Doheny pénze és aki keresztkérdéseivel vallomásra szorította azt a Dohenyt, aki neki barátja volt.... A képmutatók, akik ilyenkor föl vannak háborodva, összecsapják a kezüket s megállapítják, hogy ilyesmi csak Amerikában történhetik. Nincs igazuk. Mikor Franciaországban Dreyfus Alfréd őrnagyot, kit ártatlanul Ítéltek el, visszahozták az Ördögszigetről és a Dreyfus-per lármájától visszhangzott az egész világ, Henry Rochefort ezt irta lapjában: “Azt mondják, hogy Franciaország örök szégyene a Dreyfus-per. Ez igaz. De örökös dicsősége ennek az országnak, hogy ilyen gazság nem maradhatott titokban, hogy akadtak emberek, akik öt évig dolgoznak az igazságért. Csak Franciaországban történhetett meg, hogy egy egész politikai rendszer, egy egész katonai kamarilla bukása árán is igazságot szolgáltassanak egy ártatlanul elitéit kapitánynak!...” Nem az a jellemző Amerikára, hogy ez az olajbotrány megtörténhetett, hogy egy olaj-milliárdos megvásárolhatott egy egész adminisztrációt, hanem az, hogy ezt az óriási graftet leleplezték, dacára a Doheny ur százmillióinak és dacára annak, hogy a botrány egyik legkompromittáltabb szereplője maga az igazságügyminiszter. Vesztegetők és vesztegetettek mindenütt vannak, de Amerikában leleplezik őket. MOST azon lovagolnak, hogy Károlyi Mihály számoljon el az amerikai pénzekkel. Ők, akiket hónapokon át tartó hírlapi támadások, nyilvános felszólítások nem tudtak rászorítani arra, hogy számoljanak el olyan pénzekkel, amelyekről elszámolást Ígértek, most elszámolást követelnek olyasvalakitől, aki a pénzt azzal a feltétellel fogadta el, hogy nem számol el. Az európai Bodónék csak annyit engednek meg maguknak, hogy másról beszélnek, amikor a bor árát kérik tőlük; a mi külön amerikai Bodónéink szemérmetlenebbek: ők kérik a bor árát attól, akinek tartoznak vele. OLVAD... A HÉT számára rajzolta Kober Leó
