A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1924-03-15 / 1. szám

A H É T 13-ik oldal Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ára: Eg-ész évre ................................................... $4.00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára ....................................... —.10 Szerkesztőség' és kiadóhivatal: 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. Telefon: Lenox 3374-J. A Z OLAJ, amely pazar bőséggel szökött ki Califor­­nia áldott földjéből és aranyesőt árasztott sze­rencsés farmerekre és még szerencsésebb spekulánsok­ra, most egy óriássá dagadt politikai botrány szeny­­nyét önti ki az amerikai politikai élet egész sereg ve­zetőjére. Amerikában minden az ország óriási ará­nyaihoz igazodik, a politikai skandalumok és a graftek is, de botrányban akkorát, mint a milyen az olaj pana­ma ügye, még Amerika se látott. A hires Panama­botrányba, amely Lesseps Ferdinándot, a Panama­csatorna építőjét a börtönbe juttatta és George Clé­­menceaut húsz évre száműzte a politikai életből, a francia kamara 687 tagja közül 232 volt belekeverve: ki tudja, hányán vannak kompromittálva az olajbot­rányban képviselők és szenátorok közül? Két miniszter megbukott, a harmadik távozását követeli a szenátus; uj meg uj nevek bukkannak fel a parlamenti nyomozás során; az olajos szennyvíz, amely a Teapot Dome el­kótyavetyélt és elgraftelt forrásaiból egyre ömlik, minden nap uj meg uj embereket fullaszt bele a skan­dalumba. A szenátusi nyomozás pedig egyre tart; tegnap egy elnökjelölt jelent meg a bizottság előtt és volt kénytelen számot adni arról, hogy miért és meny­nyi pénzt fogadott el Doheny úrtól, az olaj királytól; ma a Secret Service vezetőjéről derül ki, hogy Doheny ur őt is a zsebében tartotta és holnap a botrány olaj­­hullámai talán még magasabbra csapnak föl. Ebből a botránytengerből mint valami magányos szírt, úgy emelkedik ki a Walsh szenátor kemény, férfias alakja, az egykori montanai ügyvédé, akinek nem kellett Do­heny pénze és aki keresztkérdéseivel vallomásra szorí­totta azt a Dohenyt, aki neki barátja volt.... A képmu­tatók, akik ilyenkor föl vannak háborodva, összecsap­ják a kezüket s megállapítják, hogy ilyesmi csak Ame­rikában történhetik. Nincs igazuk. Mikor Franciaor­szágban Dreyfus Alfréd őrnagyot, kit ártatlanul Ítéltek el, visszahozták az Ördögszigetről és a Dreyfus-per lár­májától visszhangzott az egész világ, Henry Rochefort ezt irta lapjában: “Azt mondják, hogy Franciaország örök szégyene a Dreyfus-per. Ez igaz. De örökös dicső­sége ennek az országnak, hogy ilyen gazság nem ma­radhatott titokban, hogy akadtak emberek, akik öt évig dolgoznak az igazságért. Csak Franciaországban történhetett meg, hogy egy egész politikai rendszer, egy egész katonai kamarilla bukása árán is igazságot szolgáltassanak egy ártatlanul elitéit kapitánynak!...” Nem az a jellemző Amerikára, hogy ez az olajbotrány megtörténhetett, hogy egy olaj-milliárdos megvásárol­hatott egy egész adminisztrációt, hanem az, hogy ezt az óriási graftet leleplezték, dacára a Doheny ur száz­millióinak és dacára annak, hogy a botrány egyik legkompromittáltabb szereplője maga az igazságügy­miniszter. Vesztegetők és vesztegetettek mindenütt vannak, de Amerikában leleplezik őket. MOST azon lovagolnak, hogy Károlyi Mihály szá­moljon el az amerikai pénzekkel. Ők, akiket hó­napokon át tartó hírlapi támadások, nyilvános felszólí­tások nem tudtak rászorítani arra, hogy számoljanak el olyan pénzekkel, amelyekről elszámolást Ígértek, most elszámolást követelnek olyasvalakitől, aki a pénzt azzal a feltétellel fogadta el, hogy nem számol el. Az európai Bodónék csak annyit engednek meg maguk­nak, hogy másról beszélnek, amikor a bor árát kérik tőlük; a mi külön amerikai Bodónéink szemérmetleneb­bek: ők kérik a bor árát attól, akinek tartoznak vele. OLVAD... A HÉT számára rajzolta Kober Leó

Next

/
Thumbnails
Contents