A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1924-03-15 / 1. szám

14-ik oldal A H É T Magyar Ébredők Amerikában-MM. Mi az a Nemzeti Szövetség és mi szükség van rá Amerikában. — Zadra­­vecz püspök néhány nap múlva megérkezik. Az utóbbi időben egy-egy ameri­kai magyar lapban kisebb-nagyobb közlemények jelentek meg, amelyek arra buzdították az amerikai ma­gyarságot, hogy alapítsuk meg itt, Amerikában a Nemzeti Szövetséget, amely Magyarországon már rég megvan és “áldásos működést” fejt ki. A Nemzeti Szövetségnek van is itt egy képviselője, aki maga akarja a szervezés munkáját el­végezni és aki már eddig is több — egyelőre sikertelen — kísérletet tett arra, hogy “ennek a szép esz­mének” propagandát csináljon. Az amerikai magyarságnak egyelőre halvány sejtelme sincs arról, hogy mi az a Nemzeti Szövetség; azok, akik a terv háta mögött állnak, egyelőre nem tartották fontosnak, hogy erről a csekélységről infor­málják a közönséget. Miután sú­lyos hiba lenne, ha az amerikai ma­gyarok belemennének valami szö­vetségbe vagy egyesülésbe, amely­nek a lényegéről semmit se tudnak, A HÉT pótolja ki azt az informá­ciót, amelyet a szervezők elmulasz­tottak megadni a közönségnek. A Nemzeti Szövetséget a kurzus kialakulása napjaiban alapították Magyarországon. Elnöke lett báró Perényi József, aki régebben, a há­ború alatt, belügyi államtitkár volt, az első Friedrich-kormány alatt pedig belügyminiszter. A szövetség maga körülbelül olyan célzattal ala­kult, mint a Move vagy az Érne vagy a többi hasonló célú és irányú szervezetek, amelyeket a magyar­­országi közönség ébredő szerveze­tek elnevezéssel szokott egybefog­lalni. A Nemzeti Szövetség mun­kája az első időben alig volt látható vagy érezhető, ami pedig az elnökét, báró Perényit illeti, ő maga meg­lehetősen toleráns, liberális ember Volt, aki nem tudta máról-holnapra elfelejteni azt a politikai iskolát, amelyben felnőtt: a Tisza-féle libe­ralizmust. Perényit azonban las­sanként az a pech érte, hogy a ka­binetből kiszorították. Ettől az idő­től kezdve Perényi báró elszántan és nyíltan csatlakozott a kurzus jobbszélső táborához; nem tudni, elkeseredésből-e vagy azért, hogy ő is ússzon az árral és ilyenformán újra politikai befolyásra tegyen szert. MIRE GYŰJTÖTTEK PÉNZT MAGYARORSZÁGON? Bizonyos az, hogy a Nemzeti Szövetség ettől fogva jobboldali radikalizmusban, terrorpolitikában túltett az Ébredő Magyarok Egye­sületén is és hozzá képest Wolff Károlyék a fajvédő politikában a mérsékletet képviselték. A Nemze­ti Szövetség első nagyobbszabásu akciója az a kísérlet volt, hogy megszervezze a “sárga” nyomdá­szok szervezetét a szociáldemokrata nyomdászokkal szemben. Milliókat költött erre a kísérletre, még abban az időben, amikor egy millió ma­gyar korona dollárokban is pénzt jelentett. Ezeket a milliókat kü­lönböző forrásokból szerezte a Nem­zeti Szövetség, leginkább gyűjtés utján, még pedig oly módon, hogy gazdagabb emberekre “kivetettek” bizonyos összegeket. Gazdag izrae­litákhoz elment a Szövetség képvi­seletében a vezetőség egy-két tagja és közölték vele, hogy a Nemzeti Szövetség számára gyűjtenek és hogy az illető urat “felvették” eny­­nyi meg ennyi százezer koronával. Illető ur tudta, hogy itt fizetni mu­száj és fizetett is, nehogy közelebbi érintkezésbe kerüljön a felelőtlen elemekkel, akik ezer számra voltak a Szövetség tagjai között. A szervezett nyomdászok letöré­sére irányuló munkája a Szövetség­nek katasztrofális balsikerrel vég­ződött. Mikor Budapesten kitört a nyomdászsztrájk,' a Nemzeti Szö­vetség “beszervezett” sztrájktörői oly kevesen voltak, hogy egyetlen újságot se tudtak megjelentetni. Ez a fiaskó az egész Szövetséget lehe­tetlenné tette, komolytalanná és ne­vetségessé azok szemében, akik némi erőt láttak a Perényi báró egyesületében. A Nemzeti Szövet­ség ettől az időtől kezdve teljesen a felelőtlen elemek akciójának támo­gatásával foglalkozott. Szoros ösz­­szeköttetésben állott az Ébredőkkel, továbbá a Kettős Kereszt Vérszö­vetség nevű alakulással, amelynek a keze az utóbbi négy év majdnem va­lamennyi merényletében benne volt. A Gerlóczy-utca 11. számú házban, ahol a Nemzeti Szövetség főhadi­szállása volt, nem egy olyan megbe­szélés folyt, amelynek a messze hallható csattanója egy — bomba­robbanás volt. BAJ VAN AZ AMERIKAI GYŰJTÉSSEL Ez az a Nemzeti Szövetség, a melynek egyik osztályát Ameriká­ban próbálta megszervezni Kőrössy Endre katholikus plébános. Kőrössy ur néhány hónappal ezelőtt érke­­kezett New Yorkba, miután odaha­za különböző kellemetlenségei vol­tak püspökével, Széchenyi Miklós gróffal. Kőrössy ur kíséretében volt egy paptársa, akinek azonban politikához is, Nemzeti Szövetség­hez is meglehetősen kevés köze van. Ditelián ur, Kőrössy kísérője, zon­goraművész, még pedig a javából, kedves, bohém ember, akinek sokkal fontosabb a Trisztán második fel­vonásbeli fináléja, mint az egész Nemzeti Szövetség és aki csak akkar lépett itt az előtérbe, amikor szűk körben arra kérték, hogy zongoráz­zék. Ha végkép a művészetre adná magát, kétségkívül karriert csinál­hatna Amerikában. Annál szorgalmasabban dolgozott Kőrössy ur, aki először gyűjtéssel próbálkozott pénzt szerezni a Nem­zeti Szövetségnek. A gyűjtés azon­ban olyan kilátástalannak, remény­telennek mutatkozott, hogy Kőrössy ur arra gondolt, hogy inkább gyűlé­sek keretében buzdítja Amerika magyar származású polgárait a Nemzeti Szövetségbe való tömörü­lésre és adakozásra. Hogy ameri­kai polgároknak, akik itt élnek és a demokrata vagy a republikánus párt tagjai, mi közük van a Nemzeti Szövetséghez, azt Kőrössy ur nem fejtette még ki, dacára annak, hogy néhány cikket megeresztett már a fajvédők new yorki újságjában, a melyekben kedves, önkénytelen hu­(Folytatás a 20-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents