Agrártudományi Egyetem rektori tanácsának jegyzőkönyvei, 1956-1957

1957. február 28.

az 1957, február 28,-án megtartott rektori tanár Illésről,

Rektor: Üdvözli a megjelenteket, a Földművelésügyi Minisztérium képviselőit, Tamássy István és üeckenast József elv társakat.

Bevezetőjében rövid visszapillantást tesz az elmúlt rektori tanácsülés óta eltelt időre, amikor átvette rektori megbízatását, majd a következőket mondja:

Végtelenül sajnálom, de azt kell mondanom, hogy nem szabad megelégedettnek lennem. Éppen ezért nem tehetek mást, mint az ismétlem, amit az találkozásunk alkalmával mondottam és vonatkozik ez végeredményben szükkörü munkatársi közösségemre, elsősorban még nem bizalmat kérek, még csak türelmet kóréi. Bizalomról akkor lehet csak szó, ha azokat az elemi feltételeket biztosítani tudtam, amely emeli feltételek sajnos egyes vonatkozásokban még nincsenek megnyugtatóan biztosítva. Ez a rnd- kivüll vállalásom következtében eryes-egyeäül rámháruló felelősséggel egybeforrott kötelesség és mig az ennek kapcsán teljes itendők nem teljesültek, addig - ismétlem - n«n bizalmat, hanem csak türelmet kérhetek.

Ugyanakkor kérem, hogy minden olyan esetben, amikor akár az igen tisztelt Rektori Tanács összességének, vagy egyes tagjainak segítségére van múlhatatlanul szükségem, ugyanazzal a bizalommal fordulhassak mind magához az egész Tanáéshoz, mind pedig a tanács egyes tagjaihoz, amely biza- . 'lommal fordulhatnak a Rektori Tanács tagjai - nyugodtan mondhatom - minden fenntartás nélkül hozzám.

Igen tisztelt Rektori Tanács! Az ülésünk nyomán iparkodom 3Zük keresztmetszetet adni a mai helyzetről. Előre bocsátom, hogy a legfontosabb és talán az a kérdés, ami legégetőbbnek tunt a tevékenységem első óráiban, áll a legmegnyugtatóbban. Meg pedig az ifjúságunk, hallgatóságunk bizalma egyetemünk iránt, ifjúságunk biz&lma a vezetőink iránt.

Nagyon sokan - az ismert okok miatt - nem mondhatnám, hogy túlságos derűlátásra biztattak, mint amilyen derűlátással ezen a vonalán a munkához hozzákezdtem, őszinte örömmel mondhatom, hogy büszkék lehetünk az ifjúságunkra, büszkék lehetünk ifjúságunk emelkedett, komoly ás nagyon sokszor íjiég e-yes adminisztrációs dolgozóinkat is - gondokodásban, elhatározásban - túlszárnyaló emelkedettségükre.

Bízom abban, hogy ha az a munka, ami megindult továbbra is mind a Rektori Tanáos, mind a professzori kar, az egész oktatói kar bizalmával találkozik. Egyenlőre ezt, és Csak eddig a határig megyek el, ezen a téren túl már egy lépéssel a türelmen, hogy minden reményünk megvan arra, hogy egészen rendkívüli helyzetünkben rábizottakat a várakozásoknak megfelelően teljesíteni tudjuk.

Igen tisztelt Rektori Tanácsi Nagyon szeretném, ha mai munkánkat 4 óráig be tudnánk fejezni. Ellenben ha nem menne ez, akkor 4 órakor egy rövid szüntet tartva, azt követően folytatjuk a munkát. Előkészítettük az anyagot, a napirend és tárgysorozat össze van állítva, mindenki részről ismert. Felteszem a kérdést, van-e ezzel kapcsolatosan javaslat, kívánság, akár a kibővítésre , akár talán csökkentésre, akár pedig a sorrend megváltoztatására,

Tamássy főigazgató: Napirend előtt bejelenteni valója van.

Rektor: -araikor ismételten szeretettel üdvözlöm a Rektori Tanácsot, engedtes- sék meg, hogy a Földművelésügyi 5/iinisztérlum Szakoktatási Főigazgatóság főigazgatóját Tamássy István professzort és Neckenast József professzort külön k azöntsem, de úgy külön, hogy tekintsék az első üdvözlést a helyesebbik ü<t özlósre, amidőn őket nem említettem külön. Igen boldogan vennér ha minden vonatkozásban a rektori tanács tagjainak éreznék magukat.

Jegyzőkönyv ,