Agrártudományi Egyetem Tanácsának jegyzőkönyvei, 1965-1966
1966. január 15.
- 7 hallgatóhoz illő, akkor a nevelő tanárok szava csak pusztába kiáltott szó. Szerinte a követélmény emelése megoldás volna ezen a téren. Széniéiül felveti azt a hiányosságot, hogy a minisztérium megszüntette a gyakornoki álláshelyeket. Ennek az az eredménye, hogy a hallgatóknak az egyetem elvégzése után nincs a helyük biztosítva, mert a megjelölt állásokban még nem foglalkoztatják őket. Szén sürgősen változtatni kell, mert ha ez nem rendeződik, az utolsó éves hallgatók eredményein som lehet sokat változtatni. A gyakornokok anyagi ellátottságát illetően elhangzott Javaslat, hogy az egyetem adjon kölcsönt, nem Járható ut, - de nem is szükséges, mert az üzemben kapnak fizetési előleget. Dr, Szén Iván, egyetemi tanár! Az oktató— és nevelőnrunka hatékonyságát két oldalról lehet megvizsgálni. Az egyik: az oktató és nevelőmunkának megvannak-e a személyi és anyagi feltételei, megvan-e a lehetőség azoknak a feltételes reflexeknek a kifejlesztésére, amelyek az agrárnőmökképzéshoz szükségesek. A személyi és anyagi feltételek egyetemünkön biztosítva vannak. Az egész világon itt esik a legkevesebb hallgató egy oktatóra. Minőségben esetleg lehr t eltérés, de létszámban ez Így van. A másik kérdést a hallgatóság oldaláréi kell megnézni. A II. évfolyammal kaposolatban érdekes megállapításokat szűrt le. Például a rendtartás kérdése: a nevelés és a rendtartás hogyan kapcsolódik egymáshoz. Ahol a rendtartási kérdéseknek a betartásáról van sző, ott nevelni akarunk, ahol pedig pszihológlai ráhatással kellene dolgozni, ott meg adminisztratív intézkedéseket teszünk. Az Egyetemnek megvan a maga rendtartása. Ez igen érdekes problémákat vetett fel. A múlt év során két hallgató a megengedett vizsgaidőszakon túl vizsgázott le. Ennek hatására az utóvizsgák száma az I. éven megnőtt. Felvetődik ezek után, hogy szabad-e valakinek engedélyezni háromszoros utóvizsgát? Abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy nálam elég sokan elbuknak és mintegy szűrőállomást Jelent az anatómiai szigorlat. Beke Zoltán esetét említi, aki negyedszerre sem tudott többet, mint először. Ezt nem lehet megengedni. Kétszer, esetleg háromszor, de semmi esetre 3em négyszer üljön le valaki egy tárgyból vizsgázni. Vagy például: visszaveszünk olyan hallgatókat, akik ezt nem érdemlik meg. Megemlíti Tóth Vilmost, aki most ismét nem vizsgázott. Érdemes visszavenni, itt tartani? Rontja az évfolyam gondolkodását. A hallgatók maguk vetik fel, hogy ezen a téren keményebb politikát kívánnak.
